Köszönöm szépen! A beszélgetés óta eltelt több mint 2 évben nagyon sok minden történt, elkezdtem repülni a környező országokba, megcsináltam az éjszakai képzés stb. Itt mindig lehet követni, hogy milyen feladatokat repütünk épppen: kzfaq.info

Sajnos nagyon. Polgári repülésben az 5. éves kor utáni epilepsziás roham kizáró okot jelent, nem adják meg az orvosi minősítést. Kivéve azt a ritka esetet, ha az illető 10 éven át gyógyszer- és rohammentes. A katonai repülés pedig még ennél is szigorúbb.

Menj el reporvosi vizsgálatra és ott kiderül. Nem kizárt, hogy némi korlátozással, de tudsz repülni. Persze mindezt inkább hobbi célra értem, a hivatásos már necces ilyen eü. állapotban.

Igen, kicsit amolyan kétéltű csónaktestre hasonlító törzse van, de mivel nem vízhatlan kialakítású, sajnos elsüllyedne szegény elég gyorsan. Persze ha vészhelyzet van, akkor a légfontosabb az emberek mentése, nem a gép sorsa. A gép tipusa Scheibe Falke SF-25,, sok sportrepülőtéren találhatsz ilyet, pl. Farkasahegyen (Budakeszi), vagy Budaörsön, vagy Szombathelyen és még sokfelé. Én nagyon szerettem repülni vele, sok kedves emlékem van ezekről. Több informácót itt találsz: hu.wikipedia.org/wiki/Scheibe_SF_25

Igen. Sokan vagyunk pilóták, akik egy kicsit be vagyunk tojva egy toronyház vagy éppen az Eiffel-torony tetején. De repüléskor nem egy ingatag építményre vagy egy vékonyka korlátra van bízva az életünk, hanem két jó erős szárnyra (és az abban levő főtartókra), valamint szorosan bekötött 4 pontos biztonsági övre. Teljesen más érzés egy repülőgépből szétnézni a táj felett, mint egy épületből. Egy kis gyakorlással pedig a turbulenciát, a fel- és leáramlások, a széllökések hatását is megszokja az ember.

Köszönöm a biztatást :)@@rnzoli

@@rnzoli Ez tényleg megszokható? Egy Malévos veterán pilóta azt mondta egy interjúban, hogy aki pilóta akar lenni, annak azt javasolja első körben menjen el egy sétarepülésre, és ha szorong, feszeng, nem élvezi a repülést, akkor annak nem javasolja, h pilóta legyen.

@@mgabor6936 annyi igazság van benne, hogy mindenképpen el kell menni repülni kisgéppel, mielőtt az ember bármilyen jelentős beruházást tenne vagy elköteleződésről döntene. De egyrészt ne sétarepülésre menjen senki, amit rossz esetben a hátsó ülésben kell megtapasztalnia, hanem próbálja ki valakivel a repülőgép tényleges irányítását is, mert az sokkal alaposabb ízelítőt. Az izgulás, aggódás, gyomorösszerándulás, izzadás nem kizáró ok egyáltalán, hiszen egy szokatlan helyzetben azért mindannyian így vagyunk első alkalomra, aztán másodikra, harmadikra egyre jobban hozzászokunk, negyedikre meg már nem is foglalkozunk a magassággal, a turbulenciával stb. A repülővezetői képzés tematikája is úgy van összeállítva, hogy egy szoktató-repüléssel indul, a bázisrepülőtér környékének bemutatásával, nyugodt időben, jó látás mellett. Aztán fokozatosan jönnek a feladatok, először egyszerűbbek (irány és magasságtartás, emelkedő-süllyedő fordulók), aztán a bonyolultabbak (fel és leszállás, kényszerhelyzetek, útvonalrepülés, navigáció stb.). Tehát a lényeg az, hogy ha a repülés VÉGÉRE jól érzi magát a pilóta-jelölt és szivesen kezdené meg a tanulást, akkor alkalmas lesz, ez biztos, mert a többit megszokja. Akkor van baj, ha valaki túlságosan befeszül, nem tud megbízni a repülőgép vagy a saját képességeiben, "csapdában érzi magát", túlságosan befelé fordul ahelyett hogy a kitárulkozó tájat nézné körbe, örül ha kiugorhat a gépből minél hamarabb. Akkor ebben az esetben valóban nem neki való repülés, és ezzel sincs semmi gond.

Hobbipilóta még lehetsz színtévesztéssel. Annyi h éjszaka nem repülhetsz, de szerintem nem is akarsz : ) Szóval hajrá!

Az PPL-nél lehetsz még, korlátozással, ahogy Tomi is írta. Viszont magasabb kategóriánál felejtős, mivel ott éjszaka és mindenféle korlátozott viszony között kell repkedni. Egyébként a dioptriaszám is relatíve magas lehet. Talán 4-ig is engedélyezik, szóval a polgári repülés annyira nem vészes manapság, mint régebben.