Köszönöm a riportot. Személyes story: 2005 óta vagyok pszichiátriai kezelés alatt, 2008-ban többször voltam kórházban is (zárt osztály). Nagyon fiatal voltam, a betegségem miatt nem tudtam befejezni a középiskolát se, nem tudtam munkát se vállalni, a szüleimtől elszakadtam, a szerencsém az volt, hogy mindig tudtam bérelni egy 8m2-es szobát (az akkori albérletárak még kedvezőbbek voltak). Ön- és közveszélyes voltam, miközben kvázi semmi ellátást nem kaptam. A mai napig nem értem, hogy maradhattam életben, sűrűn kísértettem a sorsot. A pszichiáterem egyik bikaerős gyógyszert írta fel a másik után, amik csak arra voltak jók, hogy még életképtelenebbé váljak. Az állami ellátásban akkor is azt éreztem, később is, ma is: hogy itt csak útban vagyok, senkinek nincs kapacitása velem foglalkozni, tessék, itt a gyógyszer. Ha ezt szedem, mindent megold. Ha a beteget leszedáljuk, nem lesz vele gond, nem lesz útban, nem fog gondolkodni, beszélni is max. töredékszavakban. A pszichiáternek nem volt rám ideje, kb. 10 percet foglalkozott minden beteggel (unalmamban mértem az időt, mert a váróteremben nem volt ritka a 2-3 órás várakozási idő). A pszichiáter mellett az állami pszichológus is ugyanúgy egy rossz vicc volt már akkor is, valami életunt figura nézegette az óráját, és az első mondata volt az utolsó is: "lejárt az időnk". Rengeteg idő, energia, év, önfejlesztés, támogató közeg megtalálása, megteremtése, önismeret, tanulás kellett ahhoz, hogy egy egészségesebb életútra térjek rá, egy egészséges testi-lelki életet élhessek, egy pszichiátriai értelemben tünetmentes állapotot érjek el. Ergo most jól vagyok. Javult annyit az állapotom, hogy le tudtam tenni az érettségit, nyelvvizsgát, szakmát, és már egy pár éve a versenyszférában dolgozom, korrekt fizuval. Na és azóta tudom magamnak megengedni, megfizetni a pszichoterápiát is, amire azóta is rendszeresen járok (egy fél évet így is várnom kellett, míg sorra kerüljek). Gyakorlatilag 18 év alatt eljutottam oda, hogy meg tudjam fizetni azt, amit egy ideális országban az állam biztosít az állampolgárainak. Elképesztő belegondolni abba, mennyien lehetnek, akik előtt ott lenne a lehetőség egy normális, egészséges (lelki) életre, de közben ki vannak szolgáltatva a rendszernek. Aki beteg, valószínűleg dolgozni sem tud, nem lesz pénze érdemi pszichiátriai és/vagy pszichoterápiás ellátásra sem, és ha nincs körülötte egy támogató közeg, megindul lefelé a lejtőn. A Joker c. film véleményem szerint tűpontosan lefestette ezt az állapotot.

Mindenhol lehet olvasni, hogy "Kérj segítséget!". De nem fogsz kapni, max gyógyszereket.

Ha csekély mértékben is, de az ilyen feltáró riportok segíthetik gyorsítani a dolgok fejlődését, előrehaladását. Well done!

Legyen folytatás! Abban legyen szó arról, hogy frontinnal és xanaxal tömik a népet, mert olcsóbb mint a terápia. Agyrém, mennyi függő van.

Ez a riporter srác tehetséges. Termeszetes marad a visekedése kamera előtt is, ami nem mindenkinek megy.

10 éve indultam egy akut pánikzavarral, amit egy aktív kognitív viselkedésterápiával még viszonylag az elején meg lehet fogni. Ehelyett a klinikai pszichiáter teletömött Cipralex- el és frontinnal, majd szépen fokozatosan romlani kezdett az állapotom. Évek teltek el, a pánikzavarból szociális fóbia, abból pedig generalizált szorongás lett. Ez a klasszikus még az utcára sem mersz kimenni sztori. Itt már évek teltek el és az autogén tréningen kívül voltaképp semmilyen lelki célzatú, feltáró segítséget nem kaptam. Ezután indultam el a magánba, ahol már esély sem volt gyógyszeres kezelés kiegészítése nélkül ülésekre járnom, így a gyógyszeres és beszélgetős terápia párhuzamosan futott. Szép lassan elhagytam a bogyókat, ahogy rájöttem az életemet és a világot mozgató fogaskerekek működésére. Ráléptem az önismeret útjára, könyveket és online videó anyagokat kezdtem bújni. Ma már egészen a spirituális tapasztalásokig jutottam, végeredményben rájöttem, hogy csak néhány alap tényező volt az, ami elemi szinten hiányzott az életemből és azt gondolom legtöbbünk életéből. A tiszta, önzetlen, feltételekhez nem kötött, mélyből fakadó, zsigeri szeretet és a hozzá tartozó gyakorlati kapcsolódás másokhoz és önmagadba vetett hit. Ha önmagaddal jóban vagy, akkor jól leszel a világgal is. Legyetek jók! 🙏

Jártam államiba fél évig... az Iskolapszichológus küldött oda, mert már ő nem tudott segíteni a depressziós és szorongásos tüneteimen. A gyerekpszichiátria egy vicc, 20 perc "beszélgetés" után írt fel nekem a pszichiáter egy olyan készítményt amiről később kiderült hogy nem is szedhetném az egészségügyi állapotom miatt. 2-3 hetente tudtam pszichológushoz menni, de úgy éreztem többet megyünk hátra mint előre és semmit sem segít. Végül visszamentem az iskolapszichológushoz, és azóta is nála vagyok. Gyógyszert nem szedek. Ő nem terapeuta és még csak nem is pszichológus szakember, de mégis, úgy érzem többet tud tenni értem mint a kórházi rendszer. (Győr)

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos ez a téma. Köszönöm, hogy foglalkoztok vele!

Fontos és komoly téma objektívan, tárgyilagosan feldolgozva! Ehhez képest a közmédia évi 130 milliárd forintból: Soros, Gyurcsány, Migráns, Brüsszel, Dzsender...

Sajnos én is ezzel élek. Minden indikációm megvan egy pszichoterápiára, de évek óta megkapom, hogy "Hát maga jól van, nem alkoholista, nem drogos, szépen neveli a gyerekét, dolgozik, sportol!"-az már nem érdekli a szakembert, hogy súlyos traumakövetkezményekkel, kötődési zavarokkal élek, és ezért egyedül vagyok kénytelen élni, mert a párkapcsolati helyzet túlterhel. Évek óta harcolnom kell egy-egy beszélgetésért, a pszichiáterem szinte "feketén" foglalkozik velem, mert az állam nem fogadja el, hogy pszichotróp gyógyszerek HELYETT pszichoterápiát ad, mert az tesz jót nekem. A vlogomban kezdtem erről a helyzetről beszélni, mert azt érzem, hogy ezt tovább agyonhallgatni bűn. Ráadásul a vlog nekem jót tesz, hiszen szakember nélkül beszélhetek magamról, és remélem a sorstársaimnak is segítség. Nagyon-nagyon köszönöm ezt a riportot!💞

Sok sikert kívánok a riportban szereplő fiatalembereknek a gyógyuláshoz, és erőt a szakembereknek. Kívánom, hogy ők is megfelelően vigyázzanak magukra.

Hiánypótló anyag egy nagyon fontos témában! Köszönet a megszólalóknak!

Pár éve kezdtem el magánúton pszichológushoz járni. Nem kér sokat a mai tarifák mellett, mégis csak kéthetente tudok beszélni vele, lakáshitel és egyéb nyalánkságok mellett ennyit engedhetek meg magamnak. Életem egyik legjobb döntése volt. A segítségével legyűrtem a depressziómat, az önbizalmam jócskán megerősödött, feltártuk és feldolgoztuk a legnagyobb gyermekkori traumámat. Erőt adott ahhoz, hogy otthagyjak egy mérgező munkahelyet, elköszönjek pár barátnak hitt arctól, akik abszolút nem voltak azok, és jobban kiálljak magamért egy csomó élethelyzetben. Voltam anno egyetemi, ingyenes alkalmakon is másnál, de ott a profizmus olyan szinten hiányzott a szakemberből, hogy hamar otthagytam őt. Sok barátomnak ajánlom a dolgot, van is, aki belevágott, és olyan csodálatos volt látni őket, ahogy fejlődött az önismeretük és egyre jobban lettek... gyógyszerek nélkül persze. Nagyon rossz tudni, hogy mennyien nem tudnak erre is költeni, holott sokunknak már kamaszkortól erre lett volna szükségünk ahhoz, hogy erős, egészséges felnőttek lehessünk...

Egy csekély megjegyzés a riporthoz. A gyermek pszichoterápia még ennél is rosszabb állapotban van. Mert itt már szakember sincs. Néha megriadok, hogy mi lesz ha megyében működő 2 darab pszichiáter nyugdíjba megy végleg, merthogy egyébként az egyik már kb 15 éve nyugdíj mellett visz egy megyei ambulanciát. Személy szerint én is 3 reménytelen területén adok tanácsokat amúgy nagyon beteg gyerekeknek, embereknek. Helyettem nincs más, nem tudok komoly teraputát javasolni maszekot sem, mert vidéken senki sincs, szakember sincs, csak a nagy pusztaság.

Régi magyar mondás, csak beteg ne legyél, mára megértettem hogy mit is jelent

Jol figyeljetek, mert ami ezen a szakteruleten történik, az lesz hamarosan az általános!

De még ha van pénze az embernek pszihológusra, akkor is nehéz rendeset találni.... Nagyon sok "pszihológus" van aki elvégezte a sulit, de köze nincs az emberekhez, és praktizál >

Ismerős tapasztalatok... Ha nincs pénzed rá valahogy, elvesztél... Hozzáteszem kevesebb szorongó ember lenne ebben az országban, ha lehetne valami jövőképet is kialakítani, ha nem a hóvége lenne az egyetlen fix pont, ameddig ellláthatunk. Nem azt mondom, hogy ez az egyetlen ok, de bőven hozzátesz. A tartós szorongás sok további testi és lelki betegség melegágya, de ez "odafönt" a jachton pezsgőzve nem látszik, meg nyilván tesznek is rá. Adót termeld ki, oszt' jónapot.

*Pszichológusnál az első 3-4 alkalom szinte csak kötetlen beszélgetés. Csak utána kezdődik a terápia, ami sokáig eltarthat. Sokba kerül, de ez még nem elég, mert kevés a pszichológus, és nagy rájuk a kereslet így a várólista is hatalmas. Ráadásul pszichológus, és pszichológus közt is óriási eltérés van. Lehet nem a megfelelőnél köt ki az ember. Alapjáraton sok embernek kéne terápiás kezelés.*

Nekem kettő és fél évembe telt államilag finanszírozott és elismert autizmus vizsgálatra bejutni felnőtként. Romokban az ország, az ermberek, de stadion az van, így mindenki egészséges lehet egycsapásra

Szerintem az ország 80% -nak szüksége lenne rá.. a politikusokkal az élen...

Azt feltételezem, hogy megfelelő pszichoterápiás ellátásnak mérhető haszna lenne más osztályokon is.

4 eve a masodik gyermekünk szivbetegseggel jött vilagra, amit 2 hetes koraban meg is mütöttek. Felesegemet a szüles, a mütet es az azt követö fel ev nagyon megviselte. Panikbetegseg es depresszio alakult ki nala. Több reszletben 3,5 honapot volt korhazban, es azota is rendszeres pszichologiai ellatasaban reszesül. Mostmar sokkal jobban van, de meg most is heti egyszer jar terapiara es hetente egyszer 2 orara jön hozza egy szocialis munkas, ami allamilag finanszirozott. Korabban heti 2x-szer jart terapiara es 2x jött a szocialis munkas. A GYES lejarta ota tappenzen van, havi 1000 eurot utal a betegbiztosito. Volt egy olyan fel ev, amikor nem kapott helyet allamilag finanszirozott pszichologusnal, akkor egy nyugdijas, de meg praktizalo pszichologus felajanlotta, hogy felaron jarhat hozza kezelesre, ha anyagilag megeröltetö a teljes ar kifizetese. igy 40 eurot fizettünk orankent, aminek egy reszet a betegbiztositas allta. A hanyatlo nyugaton, Ausztriaban, elünk. Elö peldai vagyunk annak, hogy müködik a szocials halo es a pszichiatriai ellatas. A szocialis munkasok (es pszichologusok, pszichiaterek) olyan tarsadalmi megbecsülesnek örvendenek, mint az orvosok. (Hala Istennek a kisfiunk mar lassan 4 eves, a mütet ota tünet- es komplikcaiomentes . SDG!)

Na akkor mondom hogy ez hogy működik nálunk Németországban: 160 órányi pszichoterápiás kezelést kap bárki akinek van TB-je, szóval a normális állami betegbiztositasa. Ez ha letelik, akkor két évet kell várni és újra fizeti a 160 órát a betegbiztosito. Annyit még hozzáfűzök, hogy egy-egy órának az értéke több mint 100€.

Két perc után leállítottam a videót, de nagyon örülök, hogy terítéken a téma!! Ahogy elkezdtem hallgatni, azonnal eljött bennem az összes emlék, rossz érzés. Összerándult a gyomrom is. Anyukámmal több, mint tíz éve rójuk a köröket, (nyilván a családra is kihat... De nekem szerencsére volt lehetőségem magánrendelésre járni pszichológushoz) az egész egy reménytelenség, a lakosság nagy része pszichésen nem oké, az ellátás haldoklik, ha magánba megy az ember, egy vagyon, de legalább a köztudat szerint dilidokihoz jársz. (pedig valószínűleg jobb állapotban vagy, mint az átlag, pont mert a problémákat próbálod megoldani, nem eltussolni) A betegek kiszolgáltatottsága és védőhálója borzalmas, de legalább teletömik az embert gyógyszerrel, ha kell, ha nem.

Közjó, társadalmi felelősségvállalás... Ezek itthon megszűntek létezni! Nagyon jó riport! Jól összefoglalja állami pszichológia/pszichiátria helyzetét, illetve, hogy miért nem érdeke a magán ellátásban dolgozóknak, az állami helyzet javulása. Ezek nincsenek a mainstream médiában említve. És ne felejtsük el, a riportban szereplők azok a "szerencsések", akik meg engedhették maguknak a magán ellátást. Kívánom, hogy felépüljenek, jól érezzék magukat. De rengetegen vannak, akik csak süllyednek lefelé, vagy éppen nem is súlyos (még) a helyzetük, de segítségre szorulnak. Ezen utóbbiak helyzete könnyen súlyosbodhat a segítség elmaradása miatt. Szívszorító!

És még nem beszéltünk a következő lépcsőről, ami kis hazánkban szinte ismeretlen. A közösségi pszichiátriai ellátásról

0rbánéknak csak a szavazat a fontos. A magyarok sorsa nem. Minden út a magánszektorba vezet.

Itt a legnagyobb kérdés hogy miért 2500ft - ot finansziroz az állam 1 óra terápiára? (50 perc tudom) Legalább 10 000 forintot kellene, ez a 2500 forint köszönőviszonyban sincs a mai árakkal

Először is el sem hiszem, hogy egy tizenötperces riportot egyszer az életben megért ez a téma, egy ilyen országban mint ez... Másodszor pedig, a helyzet ennél is lényegesen rosszabb, mondom lényegesen! Ugyanis komplexebb, nehezebben kezelhető problémákkal már magánban is szinte lehetetlen ellátáshoz jutni, én másfél évet szívtam vele mire egy felkészült szakemberhez bejutottam, másfél kibaszott évet, úgy, hogy akár húsz ezer forint is belefért alkalmanként! Már régen nem elég az sem ha van pénzed! Szimpla életvezetési problémákkal, "mezei" depresszióval, vagy szorongással még találsz valakit, személyiségzavarral, és egyéb komplexebb helyzetekkel meg gyakorlatilag nincs hova menni, akkor sem ha történetesen milliomos vagy! Ez a helyzet kétezerhuszonháromban! Szerencsére egy fejlövés mindig mindent megold, tehát pánikba esni nem érdemes...

Rémesen bosszantó, mégis felemelő anyag, köszönöm, hogy megcsináltátok!

Ez a video SOKKAL SOKKAL jobb lett mint az eddigiek! Gratula!

Nagyon jó riport lett! Ilyenkor érzem, hogy jó helyre megy a havi támogatás.

Tök jó hogy foglalkoztatok ezzel a témával, mindenképpen fontos hogy akinek szüksége van ilyen típusú segítségre kérje és lehetőleg kapja is meg. Sok sikert 2 srácnak a gyógyuláshoz. :)

Hiánypótló, köszönöm! Én gyerekkorom óta járok szakemberhez apukám korai halála miatt. Megfelelő ellátásban részesültem kezdetben, azonban, ahogy idősödtem más problémák miatt több pszichológusnál is megfordultam. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindig tudtak fogadni, rendszeresen, évekig. Aztán jött egy törés, ami miatt bennfekvésre kényszerültem. Onnan egyenes út vezetett a pszichiáterhez. Szintén szerencsésnek kell mondanom magam, ám amit mondott a fiatalember a riportban, az nálam is érvényes volt. Nevezetesen, hogy 10 percnél több időt nem töltöttem el a rendelőben. Az orvosom hozzáértő szakember volt, nem tulajdonítom az ő hibájának. Most már pontos okot is tudok, hogy miért csak ennyi idpt tölthettem bent. A pszichiátriai gyógyszeres kezelés gyakorlatilag semmi nem ér pszichoterápia nélkül. Én ezt is megkaptam államilag támogatott formában, de feltűnt, hogy tendeciózusan ritkulnak az alkalmak. Szomorú valóság ez, és most a riport által több értelmet nyert számomra a helyzet. Köszönöm a videót! Megj.: Volt olyan, hogy a pszichiáterem telefonon hívott fel, megkérdezte, hogy vagyok, majd felírta a következő három hónapra a gyógyszeradagom. (covid alatt)

Pont ezzel küzdök.. Bipoláris, szorongás, rengeteg haláleset és családi trauma. Ennek ellenére kb. 5x jutottam pszichológushoz mert arra volt pénzem. Egyetlen út volt, hogy önmagam kezdtem pszichológiát tanulni évekkel ezelőtt. Szomorú ez az állapot.

Mentális betegként különösen elszomorító volt nézni ezt az anyagot. Főleg mikor a srác elmesélte milyen volt az első alkalom a pszichiáternél. Minimális beszélgetés, azonnali "tűpontos" diagnózis, majd jöhet a gyógyszer. Persze olyan amit ismer, ami amúgy májnagyobbodást is okoz... Jó lesz az. Magán-pszichiáterhez fordultam, azóta sokkal egyszerűbb az életem. Aki csak teheti menjen magánhoz, nem éri meg a mentális egészséggel szórakozni! *Sok sikert kívánok a filmben szereplőknek, és mindenkinek aki hasonló problémákkal küzd.*

20 éves koromban egy egyetemi vizsga miatt amin egyszer meg is buktam, olyan sokat szorongtam hónapokon keresztül, hogy fizikai fájdalmakat éreztem a nap 24 órájában (mellkas szorítás, fejfájás, szúró érzések a végtagjaimban). Tudtam mindvégig, hogy valószínűleg ezek “csak” a szorongásom miatt vannak, de a környezetem kinevetett emiatt, ezért a háziorvosomhoz fordultam. Ő szintén nevetve mondta, hogy nincsen semmi mentális problémám, és a tüneteket gyógyszerekkel kezelte. Nyilván ezek nem segítettek, inkább abban próbáltak megerősíteni, hogy valójában fizikai gondjaim vannak, és nem mentális (amitől nyilván mégjobban beparáztam). Ez ment még pár hónapig, mikor már felütötte a fejét a pánikroham is, és egyre gyakrabban. Az öngyilkos gondolatokig szerencsére sosem jutottam el, de minden napom egy pokol volt, nem volt egy olyan pillanat sem az életemben, hogy ne az járt volna a fejemben, hogy mikor kapok szívrohamot vagy agyvérzést, miközben mélyen tudtam, hogy valójában mentálisan vannak gondjaim. Kvázi a teljes megőrülés határán voltam. Szerencsére a barátnőm ajánlott egy pszichiátert (magánt, aki viszonylag olcsó volt), aki diagnosztizálta a valós problémákat és gyógyszereket írt fel, de ezen felül többet nem tudott tenni, kognitív sématerápiát javasolt. A kognitív sématerápia magánban horror összegekért volt csak elérhető, így “el voltam” a gyógyszerekkel és próbáltam bejutni államiba. 25 éves vagyok, azóta nem sikerült. Hogy legyen valami jó is a végére, Csornán volt egy államiban dolgozó pszichológus, aki hetente tudott fogadni és baromi sokat segített, jókat beszélgettünk, temérdek hasznos tanácsokkal látott el, igazán hálás vagyok neki, az életemet adta vissza. De sématerápiával sajnos ő nem tudott szolgálni, s a mai napig szükségem lenne rá.

Épül le az állam, minden szinten. "Deh legalább ők tudnak kormányozni."

Édesapám került a pszichiátriára öngyilkossági kísérlet miatt 2010-ben. Ott voltak ugyan foglalkozások, de főként a gyógyszerét állították be. Miután 2 hónap után kiengedték, magára maradt, semmilyen más terápiát nem kapott (pedig szüksége lett volna rá az újrakezdéshez); csak a háziorvoshoz járt vissza a gyógyszert feliratni. Egyik volt szobatársával tartották a kapcsolatot miután kikerültek, egymásba kapaszkodtak mert más "kinti" segítséget nem kaptak, de a szobatársa nehezebben bírta és végül öngyilkos lett... Ez a magyar valóság.

Köszönöm, hogy megcsináltátok ezt a videót, örülök, hogy valaki végre beszél erről a nem elhanyagolható problémáról!

Csak pörgetem az algoritmust.. Nagyon fontos téma, és sokkal több figyelmet igényelne!

A jó isten mentsen meg mindenkit attól, hogy megprobaljon segítséget kérni egy állami helyen. Úgy beszélnek veled, mint egy kutyával, éppen csak le nem köpnek. Majd felirnak egy gyógyszert, amiről fogalmad sincs hogy működik, mi várható. Kezelés vége, probléma megoldva. (a "kezelő orvos" szerint)

Iszonyat nehéz eljutni odáig, hogy valaki klinikai szakpszichológus legyen. Rohadt sokba kerül. Én lebeszélném a fiamat arról, hogy pszichológus legyen, vagy ha mégis, kétszer is gondolja meg, hogy itthon vágjon bele. Ilyen körülmények között soha nem lesz elég szakember. És rettentően alul van finanszírozva az egész rendszer, semmi meglepő nincs abban, hogy mindenki menekül a magánpraxisba. És rohadt drága egyáltalán néhány ülést megcsinálni.

Frissen végzett pszichológusként szeretném kihangsúlyozni, hogy nem a szakember kevés, hanem a betöltendő pozíció. Az évfolyamomról szinte senki nem tudta elkezdeni a szakképzést, mert nem kapott senki EÜ állást, mert oda már inkább olyat vennének fel, aki legalább elkezdte a szakképzést. Ördögi kör. A szívem szakad meg, mert én tényleg klinikus akartam lenni, ehelyett Hollandiában egy konyhán dolgozok a mester diplomámmal, más félszer annyiért, mint otthon egy klinikán vagy háromszor annyiért mint az oktatási/szociális szférában. Itt viszont semmit nem ér az én kis magyar diplomám, hiába vagyunk az EU része (még). Szóval... Köszi Magyarország. Előre megyünk, nem hátra!😉

Ez az a téma amivel többet kéne foglalkozni !

Kétszer voltam psziciátriai osztályon, ahol orvost csak osztályravételkor és kiengedéskor láttam. Ambulásba is vissza kellett volna járni, már ekkor másik megyeszékhelyre, de a doktornőhöz olyan várólista volt, hogy a gyógyszer felírásra futotta. Mellette be lettem jegyezve pszichológushoz, de az adott időpontban covid miatt nem rendelt és azóta se kaptam újabb lehetőséget. Ezt követően 3. megyeszékhelyen voltam más jellegű ellátás miatt onnan is küldtek volna, csak nem volt hová... Borzasztó nagy hibája ez a rendszernek. Szükségem lenne a segítségre, de szépen lassan bele kellett törödnöm, hogy az itt nem valószínű, hogy lesz.

Saját esetem: Elmentem államilag biztosított pszichológushoz. Havi/2havi 1szer találkoztunk. Egy darabig jártam hozzá, de most már inkább csak otthon meditálgatok, mert még az is sokkal hatékonyabb, mint ez a rendszer. Nem csak az időhiány volt zavaró, hanem az is, amikor az 5.-6. alkalomnál megkérdezte, hogy a szüleimmel élek-e, pedig azzal kezdtük az első ülést, hogy nem. Nem hibáztatom emiatt, mert sok a dolga neki is, de ezt a terápiát valahogy nem így képzeltem el. Most probálgatom a meditációt, meglátjuk mi lesz/nem lesz:)

Alapon az alap oktatásba bevezetném a pszichológiai és kommunikációs alapokat. Olyan feladatokat adnék a gyerekeknek, amelyek élvezhetőek, hasznosak és megtanítja őket arra, mennyire mások vagyunk s hogyan kezeljük egymást. Alapon pl nagyon sok introvertáltabb személyiség szenved, mert társaik szekálják csak azért, mert csenedesebb (de csak nagyobb társaságokban - ugye őket lemeríti a tömeg.) stb. Nagyon sok mindent megelőzhetnénk önmagában azzal, hogy nyitott elmével állunk a másikhoz és kellően viselkedünk, megtanuljuk kezelni a helyzeteket. Miért mennek szakikhoz? Mert mi emberek nem igazán foglalkozunk embertársunkkal... Nem egyszer vállaltam ingen beszélgetéseket, mert nem tudtam elviselni, hogy ott van előttem valaki és ordít a lelke segítségért. Amikor pedig a pult mögött érdeklődött a vevő, mit javaslok neki szorongás ellen... tettem javaslatokat, közben pedig el-el mondta helyzetét. Azt követően mondtam neki pár terméket, beszélgettünk picit még és mondta, feladta a szakikat, egyik se érti meg őt és semmi javulás nem volt. Adtam neki elérhetőséget. Fél évnyi beszélgetés, elemzés és megoldás hatalmas fejlődést hozott a fiatalember életében. Időnként felkeres még és jó látni milyen jól összeszedte magát. Ezt viszont nem csinálhatom mindenkivel, akin látom nincsen toppon... nekem is 24 órám van 1 nap és még csak szaki se vagyok. Megértem, mindenki pénzből él, de már olyan betegesen hajszoljuk a pénzt... főleg magyarban, ahol (elnézést a kifejezésért), de sz.rért h.gyért dolgoznak az emberek. Oktatás és egészségügy is kb csak van épp hogy. Ha pedig baj van: magánba kell mennem dokikhoz, nőgyógyászhoz, fogorvoshoz stb. , ha nem akarom azt, hogy megpusztuljak. Volt olyan évem, amikor minden félretett kessemből küzdöttem, hogy ne veszítsem el a kezeimet. Minden összefügg mindennel. Csodálkozunk, hogy kimegy a magyar? Persze, mert az alja munkával többet keres, mint itthon szakképzett, diplomás emberek. Reméljük eljön az a nap, amikor az ország tényleg eredményeket ér el fejlődésben és nem csak felszínesen, mint a csodás lombkorona sétány és társai, melyekre lopott összegek zsebre mennek, míg az országunk segítségért kiált. A butácska embereknek is leesik remélhetőleg, hogy baj van és a szavazófülkében bármi mást pipáljanak csak azokat ne, kik jelenleg hatalmon vannak.

3 hónapja keresnek terápiát. Fizetnék. Fél éves várólistán vagyok pont azert,mert nagyon rászorulok es szakpszichológus vagy pszichoterapeuta kellene hozzá. Fml

Jó lélek alapítvány a Batthyányi tértől nem messze. Nálunk nincs várakozási idő és szociális alapon is lehet járni hozzájuk.

Én is megjártam még karantén alatt az állami pszichoterápiás szolgáltatást és irtó negatív tapasztalatom van amit most gyorsan megosztok, hátha számít valamit... Olyan 2 éve történhetett a dolog, amikorra már totál megőrültem a karantén közben, és alig ettem, ittam valamit. Eleve nagy nyomás alatt voltam, szemtől szemben nem is beszélgethettem a "szakemberrel". csak az elvált szüleim mellett, úgyhogy az egyiket kiküldték egy kis időre. Azután valami vénynélkülit felírt és elég minősíthetetlen stílussal gyakorlatilag elhajtottak. Problémáimra a szokásos kommunista típusú (sportolj, legyél kint, beszélgess emberekkel) gyógymódot lepörgette és ennyi... Valószínűleg ez azért történt mert nem voltam olyan súlyos eset nekik, ezért a lehető leghamarabb ki akartak rakni mert nem volt pénz rám vagy tudom is én. Szégyen és gyalázat, hogy egy ilyen kirakat ez a szféra, pedig a legtöbb páciens akár itt is lehetne a közegészségügyben. A csúnya hanyatló nyugat milyen rossz ebben is... Ezek után karantén végéig már magánban voltam, nagyon kedves emberrel akiben megbíztam és szerettem ott lenni. Majd véget ért a karantén, elvakított a hirtelen "szabadság" és szép lassan otthagytam. Megbántam. Manapság pedig már kétszer annyi ez a történet mint ami akkoriban volt. Úgyhogy edzőterembe járok, kint vagyok, valahogy próbálok beszélgetni emberekkel ha méltatnak rám is figyelni, nagyon sokat segít, "örülök és virulok", te banya!

Külföldi ismerősök mindig mondják, hogy mennyire fontos lenne elmennem szakemberhez, hogy diagnosztizáljanak, ha tényleg van ADHD-m és/vagy autizmussal élek. Hogy fontos, mert hosszú távon romlani fog az életminőségem, ha kezeletlen maradok. Mindig az a válaszom, hogy bocsi, de Magyarországon élek. Itt sajnos a normál, alapvető ellátás is akadozik és a tehetősebbek kénytelenek elmenni magánba, hogy megvizsgálják, kezeljék őket. Amíg ez sincs rendbe szedve, remélni se lehet, hogy majd az elme betegségeivel is kellőképpen foglalkozzanak állami szinten.

Én egyszer mentem el háziorvoshoz pánik zavar problémával. Konkrétan megveregette a vállam és felírt egy 0.5ös frontint (nyilván nem vettem be). Aztán megtanultam kontrollálni egyedül, de ha lett volna segítségem, akkor nem lett volna 1 év kuka az életemből.

A magyar pszichiátriai ellátás csak egy kirakat, nincsen komplex ellátás és tervszerű betegút. Gyakorlatilag csak alibiből tartják fenn. Senkit nem gyógyítottak még meg, viszont a jogsértések terén kifejezetten remekelnek.

Súlyos videó. Köszi Telex! Megint.

Megdöbbentett a videó, köszönöm!

kiváló a videó is, nem csak a téma. gratula a készítőknek👍

Ez érdekes. Biztos igaz a videó országosan (vagy Budapesten) nézve, viszont én pont az ellenkezőjéről tudok. Ráadásul vidéki városban, keleti országrészben: nagyon erős szorongásos problémákkal elment a fiatalember pszichiáterhez. Első pluszpont: a doki nem gyógyszerezte agyon (ami azt illeti, nem is adott gyógyszert), második pluszpont: elküldte pszichoterápiára. Most hetente jár állami terápiára, egy fillérébe sem kerül és úgy tudom, szimpatikus neki a pszichológus is. Mikor mesélte el sem hittem, de ilyen is van. (Ha rosszabbodik az állapota vagy nem javul, biztos kap valami bogyót, de egyelőre másfajta terápia mellett döntöttek.)

Nagyon fontos anyag, köszönjük! Jó lenne a gyerek ellátásról is egy hasonló okfeltáró riport, mert ott is katasztrófális a helyzet, ami a státusztörvény esetleges bevezetése után még inkább így lesz, mivel a pedagógiai szakszolgálatok (nevelési tanácsadók) gyerekterápiás ellátásának teljes szétesése várható.

Nagyon jó riport. Kitartás.

nem tudom, milyen filmeseket vettetek fel, de iszonyat jo a productionje ennek a videonak. kurva fontos tema, kurva jo video, le a kalappal sracok!

Azért én megdícsérném az operatőrt és a vágót is. Nagyon minőségi tartalom lett. Csak így tovább!

ADHD gyanúval elkezdtem magánszférában egy diagnosztikai folyamatot circa 200 ezer forintért. Alapvetően a Semmelweiss-re szerettem volna bekerülni, tb t mogatott diagnosztikára, azonban a várólista 1.5 éves volt februárban. Reményeim szerint 1.5 év múlva már hasonló szolgáltatásokat külföldön fogok igénybe venni.

Nagyon jó lett!❤

Magyarországon és Németországban is van egy kevés tapasztalatom. Magyarországon beutalót kaptam, időpontot nem. Németországban jobb a rendszer, de nagyon sokat kell várni, gyakran fél-egy évet, amíg első időpontot kap az ember. Utána a rendszeresség és színvonal jó.

12:30 én nagyon tisztelem ezt az embert , ha ezt tényleg szívéből mondta, de a 85%-a az állampolgároknak nem így működik. ez van, ebből kell dolgozni.

A pszichológia/pszichoterápia mindig alá volt (van) rendelve vagy az egészségügynek, vagy a tanügynek, vagy a szociális szférának. illetve mindegyiknek. szerintem ezért nem tudja megfelelően képviselni magát, illetve a hozzájuk fordulók érdekeit. nagyon üdvözlöm, hogy foglalkoztok a témával!

Ez az egész lesúlytó. 3 000-os dotáció egy órára? A munkabér, az infrastruktúra hol jön ki ebből? Nagyon fontos a munkátok!

Valóban fontos kérdés és kívánon hogy javuljon a helyzet! Nekem is sokat segített az hogy pszichológushoz jártam, mindenkinek javaslom. Ugyanakkor ki kell emelnem, hogy megváltást sem kell tőle várni, mert ugyan olyan fontos az életmód. Megfelelő alvás, sport, akár meditáció, valakinek a hit segít, rengeteg segítő KZfaq videó, könyv van a mentális egészség témában. Nagyon sokat tehetsz magadért akkor is ha nincs pénzed pszichológusra. Viszont ha van rá pénzed akkor meg ne sajnáld rá

Mint minden betegségnél, itt is sokkal egyszerűbb és olcsóbb lenne a megelőzés. Az ember jólléte meghatározóan az emberi kapcsolatai minőségén és mennyiségén múlik. Kicsi kortól ez irányba kellene terelni a dolgokat.

En voltam bentfekvos pszichoterapian ketszer, egyszer maganban de szemet volt a terap, ketto alkalom utan otthagytam. A munkahelyemen mazlis a helyzetem, mert biztosit pszichologust ingyen. De ok is csak altalanosak. En jelenleg is klinikait keresek, ha helyben is lenne havi 1 alkalom ferne bele anyagilag pedig en keresetre nem panaszkodom. Nincs mar oriasi bajom, egyeb okbol nem folytattam a munkahelyivel, kompetencia okokbol. Illetve ujra ertekelni a zavarom csak klinikai pszichologus teheti meg vagy pszichiater, de oda nem akarok menni. Tudnek tapasztalat beszamolot tartani vegyes erzesekkel. Szerintem a pszichologiai palyara lepo szemelyek szama is hianyos. En szeretnek az lenni. De nagyon sok penz es 3 muszak mellett sulizni nagyon csipos lenne egy komoly temaban. Szerintem ezt kellene tamogatni, motivalni.

Szerintem a valós helyzet még ennél is rosszabb, sajnos volt lehetőségem megtapasztalni. Hiánypótló ez a videó, lehetne még több is ebben a témában, van miről beszélni.

Előre megyünk, nem hátra - ebben a topicban is...

A legnagyobb probléma szerintem mindemellett, hogy általános pszichológusnak bejutni egy egyetemre sem könnyű. Én sosem voltam lángész és éltanuló, nem nyertem OKTV-t biológiából, kémiából meg még kevésbé vagyok spíler, az ELTÉn viszont tavaly 452 pont kellett a bekerüléshez. Mindemellett szívesen segítek az embereknek és autodidakta módon és más felsőoktatási képzések keretein belül rengeteg pszichológiát tanultam, sőt hobbiból is sokszor hallgattam meg embereket. Érdekel a szakma és tudom, hogy sosem leszek a része. Pedig ezt még bagóért is szívesen csinálnám. Nem tudom ki járt rosszabbul... én aki nem lehetek a hivatásom szerinti szakember... vagy azok a százak, ezrek akik sosem fognak velem találkozni egy-egy beszélgetésre. Így jártunk mindannyian. Köszönjük Magyarország, mi így szeretünk! És mióta bezárt a Lipót, érezhető, hogy az "őrültek" köztünk vannak, elég csak körbenézni alaposabban, a pszichológiai problémák társadalmi szinten nőnek, sőt spirálszerűen gyűlnek. Rengeteg szociálpszichológia probléma gyűrűzik be az emberek magánéleteibe, egyre nagyobb méreteket ölt a szorongás, a pánikbetegség. Most pedig egy covid óta és egy gazdasági válság közepette még inkább szükség lenne a szakemberekre és a szabad kapacitásokra és hát nyilván egy érezhető és szabad szemmel is jól látható finanszírozásra. De hát aki magánban van, annak megvan az ügyfélköre, nyilván a tehetősebbek megfizetik őket, így ők már csak egy kávét kérnek. Mindenki más meg - mint az ország többi részén mindenhol - simán csak leszakad és hagyják a sárban vergődni. Ezt is köszönjük!

Agyarország előre megy, nem hátra............. A stadion fontosabb elvtársak, ezt meg kell érteni.

Nincs annyi pszihológus, ahány "legendás eset" jár-kel kis hazánkban 😌😔😅kzfaq.info/get/bejne/oN2AmLSBztjTc3k.html

Iskola pszichológushoz keztem járni fiatalon majd mikor a suli pszichológus inkompetens volt (Anorexiásoknak azt mondja az ilető hogy "egyél többet mert akkor jobban nézel ki" akiket meg mássággal csesztetnek azt úgy kezelte hogy "ne mutasd a nyilvánosságnak, ez otthoni dolog, közösségben relytsd el") így kerültem át 3 éve "magán" prakszisban Család segítőn keresztül ingyenes pszichológushoz. Ezen kívül kicsi korom óta ápoltak gyerek pszichiátrián és felnőtt pszichiátriai ambulanciára. Jelenleg se vagyok a leg jobban, de nem is vagyok a leg átlagosabb eset sem.

Viki a krássom lett :D

4:50-től amit mond, az nemcsak a pszichiátriákat érinti, hanem minden egészségügyi területet. Mindenféle kamu beavatkozások címén hívnak le pénzeket a NEAK-tól. Mondok jobbat ez a "játék" minimum 20 éve megy! Nekem volt olyan, hogy iskolafogorvos úgy írta az akkor még OEP-es betegéletutamba a kezelések listáját, hogy az adott évben már középiskolába se jártam. Hab a tortán, hogy a valóságban egyszer voltam középsuliban iskolafogászaton és akkor egy nő volt a fogorvos, a rendszeresen kamuzó meg egy férfi volt és az ominózus két rendelő közt több km távolság van. Hát 10 perc alatt 8000 Ft szerintem nem rossz kereset. :P

Mi a fulorrgegeszeten lattuk, hogy olyan vizsgalatok voltak a papiron amik nem valosultak meg. Ezt 10/10 alkalommal volt igy, tehat allando jelleggel

Minek a hanyatló nyugati kuruzslás, ha van a jól bevált nemzeti alkohol a bánatra? Viccet félre téve, köszönjük a tényfeltárást!

én pánik betegségben szenvedek ha tud valaki segiteni igazán megkőszőnőm palacsinta tortával vagy valami finomsággal mert már nem sokáig huzom lehet a képeimet látni

Félelmetes.

Az elöregedési folyamat sokkal gyorsabb ritmust követ a verbális, mint az anyagi világban. A túl sokat ismételt szavak elerőtlenednek és kihalnak, szemben az anyaggal, amelynek alapszabálya épp a monotónia. Az elmének egy vég nélküli szótárra lenne szüksége, eszköztára azonban néhány, használatban elcsépelt szócskára korlátozódik. Ezért a meghökkentő párosításokat igénylő újszerűség a szavakat váratlan szerepekre kényszeríti: az eredetiség a jelző megkínzásában, és a kifejezően erőltetett metaforában merül ki. Tegyetek minden szót a helyére: íme a Beszéd mindennapos temetője. A nyelv halála, ha valaminek megvan benne a szerepe: az előre sejtett szó - megboldogult szó; egyedül mesterkélt használata lehel némi új erőt belé, addig is, amíg a köz ismét elfogadja, alkalmazza és elkoptatja. Amit a röviden csak életnek nevezett valamivel szembeállítva, a saját életünknek nevezünk, pusztán divatok szüntelen létrehozatala a mesterkélten forgatott beszéd segítségével; pusztán a sekélyesség burjánzása, mert másként a lelkünket kéne kilehelnünk a történelmet és az anyagot egyaránt elnyelő ásítással. Ha az ember kitalálja a fizika új elméletét, azzal nem annyira a természet magyarázata a célja, mint inkább hogy megszabaduljon a nagyon is ismert, megszokott, már-már közönségesen leegyszerűsíthetetlen világegyetem unalmától, amelyet aztán önkényesen annyi dimenzióval ruház fel, ahány jelző csak aggatható ama mozdulatlan dologra, melyet végképp megelégeltünk mindig ugyanúgy látni és elszenvedni, ahogy azt őseink és közvetlen elődeink ostobasága tette. Jaj annak, aki kiismerve ezt a maszkabált, továbblép Cioran

❤

Életemben nem szedtem gyógyszert sôt szakembernél sem jártam soha. Mert magadtól is meggyógyulhatsz!

Emberek, csináljátok a Wim Hof-módszert! Engem már nagyjából mindennel diagnosztizáltak (tüdőrák, agydaganat, bipoláris depresszió stb.), de sosem éreztem ilyen jól magam. Ingyen van, rögtön hat, és minden tekintetben csodálatos. Kb. így működik: kzfaq.info/get/bejne/nbGXiKhom9vIe2g.html Hajrá!

Én is jó ideje járok pszichológushoz tb-n keresztül nem egy nemtörődöm pszichológus szóval segíteni próbál sokszor elgondolkodok magamon ahogy kivülről beszél rólam,hogy én azt nem úgy látom meg belém, ivódott nagyon a negativitás mikor beszélgetünk jobban érzem magam de a hétköznapokba meg elvagyok süllyedve pedig próbálgatom a módszereket is amit tanácsol de egy jó ideje már rengeteget szorongok és lassan mindenen meg a jövőben élek fejben teljesen olyanoktól rettegek amik még meg sem történtek vagy csak esetleg lehetősége lenne de nem biztos.Gondolkodtam gyógyszer témán is de most a riportot látva nem tudom segítene e ha csak adnak valamit azt menjél a fenébe.

Én már 4 éve vagyok magánba ott is kezdtem de 1-szer voltam a Heim Pál gyermekkórházban gerek pszihijaternál 10-15 perc alatt feltett egy villám kérdés sort és már nem is emlékszem mi lett belőle annyira szarul voltam unblock hogy azokról az évekről nincs sok emlékem (konkrét pánik beteg+depressziós tünetek). Nálam nem feltétlenül ez a rencer tett be inkább az anyám aki azt mondta hogy kb "csak túl kell lépnem rajta". Mint múlt év végén "kiderült" konkrétan hogy autista vagyok......hurrá...azért mert még az előző 4 ÉVVVELI pszichológusom hozta fel először a lehetőséget és én is pedzegettem már kb 2 rohadt éve király....amúgy az autista lányoknál (pl én) gyakori az hogy a gyakran (kb 99%-ban) mejelenő tüneteket kezelik pl pánik betegségek, depresszió és az asd nem merül fel csak ha évek alatt kiharcolod... ha van asd/autizmusról bárkinek bármi kérdése felteheti itt megpróbálok válaszolni

De jó tudni mi történik valójában!

Nem "éri meg" a magyar emberekkel foglalkozni a magyar emberek adóforintjaiból...sad.....anyway egy stadionépítés érdekelne?

Egyetlen remek szakembert ismerek, Dr. Jennifer Melfi !-)

Jól érzem , hogy sokszor keveredik a pszichiáter és a pszichológus fogalma?

"Segíteni fogunk, senkit sem hagyunk az út szélén!" - mondta Orbán Viktor

Mi alapján tudom leszűrni, hogy ki a kuruzsló, és ki nem?

Magyarisztánban van 1,5M alkholista és 1M nyugtató függő. Szégyen de így van...

2500,- Ft ... ayayy, ha valaki érdemben is akar valamit, akkor inkább a 20-60 ezer Ft közötti tartományt kell elfogadnia sajnos. ami nyilvánvalóan képtelenség, mégis ez van.

Szerencsére en megtudom engedni magamnak a pszichológust. Sajnos van egy barátom, aki nem es elég korlátozottak a lehetőségei. Nyomasztó Magyarország, ha barmi bajod van, vagy ha eltersz az átlagtól.

Az én esetem ehhez képest elég szerencsésnek tűnik (gondolom kivétel). Hamar sikerült bekerülnöm (állami) pszichoterápiás kezelésre, ami heti 1 alkalom és 45 perc. Illetve egyenlőre elégedett is vagyok vele. Gasztroenterológiára (fel sem veszik a telefont..), szemészetre (6 hónap) , bőrgyógyászatra (4 hónap) viszont nagyon nehéz itt bekerülni...