Felhő szállt a nagyerdőre hideg ősznek a felhője, eső hull a fára.
Elszált már a madárének, így múlik el ez az élet, könnyem hull utána.
Mert így múlik el lassan minden, elmegyek én messze innen egy idegen világba.
Kicsi kertem sok virágom hejj de ki tudja tán de mostan látom őtet utoljára.
Tova szálló vándor fecskék valakitől üzenhetnék, ne várjon már engem.
Ő se várjon, én se várom, megölték a régi álmom, oly üres lett a lelkem.
/:Mert a szemeimbe könnyek égnek, ajj de vége már a szép meséknek, hideg szelek fújnak
Mert mondjátok el a világnak,hogy a hazug szavak, meg a késő bánat hát visz engem a sírba.:/