Köszi Zoli. Világos és érthető mint mindig.

Ez jó előadás volt. Felidézte bennem, hogy megvan nekem is a Drukpa Künliről szóló könyv. 2 éve olvastam, de meghozta a kedvem, hogy újra elővegyem és beleolvassak. :)

Nagyon érdekes volt ,köszönöm.

Na ez érdekes volt. Szépen lassan minden beigazolja a tetteimet és kitartásomat. Kb. 2 éve élek már teljes szeparációban a régi ismerőseimtől családomtól, és próbálom helyre állítani az életem, és gyógyítani a lelki sebeket. Fél éve arra is rá jöttem hogy a bajokban a guruk tanítok akikre annyira felnéztem, sehol nincsenek velem és egyedül vagyok, csak én találhatom meg a válaszokat. Egy bizonyos szinten fel kell ébredni a spiritualitásból is, és hátat fordítani a tanítoknak, átlépni a kemény munka világába, ahol nem a könnyebb utat keresed hanem azt az átkozott megoldást, amit egyik guru sem hirdet. Mert el ijeszti az embereket, mert nem hoz pénzt a konyhára, de a valóság hogy szenvedés és véres munka nélkül soha nem fejezed be a missziódat. Szépen lassan sikerül megvalósítanom egy old time projektemet is, ami nagyon is szól az egómról is, és annak a beigazolásáról hogy végig nekem volt igazam, az élet szép, lehet rosszalkodni, ha van benned bölcsesség.... pénz, nők, szex, ki csapongó életforma, szép autók, minden megengedett ha igaz szív dobban és diktálja a ritmust a mellkasodban..... Persze egy egy váratlan pillanatban, mikor már senki nem számít rá, ejts el egy két tanítást is a környezetedben , mikor már teljesen el hitték hogy őrült vagy 🤸🤹‍♂️😂😎

Hálás szeretettel köszönöm a tanításod 🙏🥰

Köszönöm.

Köszönjük!

Köszi❤

Thanks!

🙏

Figyelem, hogy a tárgyak középen vannak elhelyezve a videón.

Szívkoherencia? A " bölcsességszem" kinyitása.

Az oké hogy rugalmasnak kell lenni, de mindennek van egy egészséges határa... Én például nem tudom elképzelni hogy bárkit is elfogadjak mesteremnek/gurumnak/tanítómnak, aki cigizik. Lehetetlen. Teljesen mindegy milyen egyéb kiváló kvalitásai vannak. Itt a „világi” életben is kerülöm a dohányosokat, utálatos tisztátalanságnak tartom e szokást, különösképp amiatt mert a dohányos nem csak a maga egészségét rongálja e DROG használattal, de a körülötte levőkét is amihez nyilvánvalóan nincs joga. És különben is, felmerül a kérdés, miféle „mester” lehet az, aki még önmagán se tud uralkodni, még annyira se hogy ne szívja azt a bűzrudat, azt a narkotikumot?! Ilyenkor bizony hajlamos vagyok úgy gondolni - még ha ez gőg is - hogy én azon illető fölött állok, egyszerűen mert én nem dohányzom! Lehet hogy ez nem igaz és nem állok fölötte, de a tény hogy ő dohányzik, ezen gondolatra hajlamosít engem. Szóval nem, nem tudnék elfogadni gurumnak egy dohányos valakit, ez teljesen, totálisan és tökéletesen ki van zárva, sőt nemhogy gurunak nem tudnám elfogadni de még az is erősen kérdéses hogy egyáltalán legalább „világi” értelemben barátnak el tudnám-e fogadni! Valószínűbb hogy nem, hogy azt sem... Szóval igen, rugalmasnak kell lenni, de azért kell egy határ...

Köszönjük!