Egy 1946-os lovasberényi eset kapcsán ismerjük meg a múlt homályába vesző felekezeti ellentéteket és azok kisimulásának történetét. A helyi református gyülekezet temploma komoly sérüléseket szenvedett a háború során, a padokat, berendezést eltüzelték a katonák. Isten házának felújítására gyűjtést szerveztek a reformátusok. A lelkész felkérte a segédjegyzőt - akiről köztudott volt, hogy egy tehetséges, művészi ambícióval teli fiatal ember -, hogy rendezzen egy színdarabot a jótékonysági estre. Mihály, a segédjegyző a falu jó hangú fiataljaiból társulatot verbuvált, hogy előadják Kacsóh Pongrác János-vitéz című operettjét. A katolikusok közül is sikerült bevonnia néhány embert a darab előadásába, mellyel sikerült évszázados falakat lebontania a felekezetek között. Ugyanis az ellenreformáció mély lelki sebeket hagyott generációkon átívelően a faluközösségben. A felekezetek tagjai szegregálódtak, külön falurészben laktak, saját kocsmával rendelkeztek. Ám volt egy másik apropója is a közeledésnek. A falu melletti Cziráky-kastélyba szovjetek voltak elkvartélyozva, nem beszélve a magánházakba kényszerrel beköltöztetett tisztekről. A bemutató közben részeg vörös katonák mentek be az előadás színhelyére és az elkezdték molesztálni a lányokat, asszonyokat. A jelenlévő falubeliek (beleértve a rendőrkapitányt) nekiestek a szovjeteknek, hogy megvédjék a nőket. A megszállókkal szembeni indulat ebben a verekedésben öltött testet egybekovácsolva a falut felekezettől, kortól, státusztól függetlenül. A szovjet hadbíróság végül öt emberen (köztük a jegyzőn és a rendőrkapitányon) példát statuált és a Gulágra kerülte őket hosszú évekre. Sajnos csak hárman élték túl a kényszermunkatábort. Felkeresünk szakértő történészt, a helyi lelkészt valamint helyi érintettek leszármazottait, hogy a visszaemlékezéseken, fotókon, egykori helyszínek bemutatásán keresztül felelevenítsük a történéseket.
🔔 Iratkozz fel: @Bizony_Isten
🔊 Facebook: / bizony.isten