Hidd el, én is rendszeresen megkérdőjelezem, de aztán visszatérek az INFJ-hez, ez egy egeszseges folyamat. Itt az ördög a részletekben van. Így ha ez a válaszom nem lesz megfelelő írj további nüanszokat. Abbol, amit leirtál magamban az intuició mukodése jut eszembe. Az Ni egyfajta akarat erő. Olyan, mintha nem csak látnád a lehetséges jövőket, mint az Ne- nél, hanem ki is választanál egyet, és a szerint mész tovább. Megteremted a jövőd, ugy tekintesz rá picit, mintha már megtörtént volna. Így én pl nehezen változtatok a terveimen, hacsak a terv nem a káosz. Vagy esetleg csak egy változóhoz kötöm a terveim, és a többivel nem törődöm. Ha ilyenkor jön egy változás, azt néha nehezen veszem, és több idő mire ujra teremtem a jövőm. Ez látszódhat önfejuségnek. Zsörtölődöm, és kényelmetlenül érzem magam, nehezen alkalmazkodom. Ne felejtsd, hogy van Fi is egy INFJ ben, csak a tudattalanban működik. Így ez is megjelenhet. Ebben a tudományban mindig ugy epulnek fel a dolgok, hogy szép egyensuly van. Van mindig egy elsodleges és egy másodlagos. Az elejen sokáig tart megtalálni a kulonbségeket, de ha velem tartasz segitek megtalálni ezeket. Hamarosan jön a video az intuiciorol is.

Remek, várom a videót. :) Igen, az elején érdemes nagyon jól megérteni ezeket a funkciókat, majd ha már tényleg jól megértettük a működési metódusukat, akkor meg kell keresni, hogy magunkban melyik található meg, főként az első 2 helyen. Nekem általában az válik be, hogy visszagondolok régebbi tapasztalataimra, történéseimre, és leszűröm belőle az akkori reakcióimat. Így egy pragmatikus választ kapok, ami sokszor nem fekete-fehér, hanem inkább egy jó nagy spektrum, amiben olykor sajnos a válasz a közepe fele van. Ekkor nehéz rá jönni, hogy most akkor melyik működik dominánsabban. Szerintem érdemesebb olyan helyzetekre gondolni, ahol nem volt még tudatos annyira ez az MBTI dolog, mert ki tudja, tudattalanul hatással lehet a válaszainkra. Én ha megtudok valamit magamról és a működésemről, akkor azután mikor újra életbe lép az a folyamat, akkor megállás nélkül monitorozom magam. Sokszor sajnos nagyon kontrolállni szeretném a helyzetem, leginkább mentálisan, ezért a koncentrációban bele bukok az egészbe. Például, nálam van egy olyan érdekes dolog, hogy amikor valaki kérdez valamit - és nem olyan kérdést, amire egyszerű válaszolni - akkor mondom neki, hogy várj egy kicsit, gondolkodok. Amikor elkezdenék gondolkodni a dologról, bele gondolok, hogy gondolkodom, ezáltal valami mintha "elzárná a csapot", és képtelen vagyok gondolkodni. Szó szerint semmi nem jön a fejembe, mintha valami blokkolná a jelet.. De ez nem csak nekem van így, hanem az egyik ismerősömnek is. Érdekes dolog ez, bár már talán kicsit eltértem a témától! :D Kicsit olyan ez, mint a kvantumfizika, hogy egy tárgy máshogy viselkedik mikor megfigyelik és máshogy mikor nem.

@@CosmosWorld Tetszik ez a kvantum fizika hasonlat :D ha valaki figyel engem, akkor hajlamos vagyok extrovertált funkciokban maradni. Azon kezdek gondolkodni mi esne jol a másiknak a szin tiszta logika helyett. Amikor egyedul vagyok akkor konnyebb használni az introvertált funkcioim. Azt javaslom ne a két leg erosebb funkciod keresd, mert a szulot furcsa mod kevesebbet használjuk. Gyerek korban a hős és a gyermek fejlodik legjobban, mert mind a ketto introvertalt vagy extrovertalt. A masik ketto kesobb fejlodik ki. Igazábol kezdetben kizárásos alapon erdemes gondolkodni, es ugy, hogy tudod vannak párok. Ha Ni akkor Se is. Ha Ti akkor Fe is. Eppen kiserletezem egy uj azonosito modszerrel. Amikor majd biztonsaggal tudom hasznalni csinalok arrol is vidrokat.

Te empata lehetsz.

Hát ez elég scifisen hangzik, nem zárkózom el előle :P

Ez így azthiszem igaz lehet