Nagyon örülök, hogy készítettetek erről egy videót. Régóta tudom, hogy introvertált vagyok, és mindig nagyon egyedül éreztem magam. Valahogy úgy alakult mindig, hogy a környezetem szinte kizárólag extrovertáltakból állt, és mindig én voltam a fura lány aki nem beszél, nem szívesen vesz részt a programokban. Mindig azt gondolták, hogy rossz társaság vagyok, és meg se próbáltak kezdeményezni, így nem is tudott kialakulni senkivel se barátságom. Mostanra már elfogadtam, tudom, hogy nekem az a megnyugtató, bizalmas érzés, ha itthon lehetek, és nem kell szoronganom egy teljesen idegen környezetben. Mindezek ellenére remélem összehoz az élet olyan személlyel, vagy személyekkel, akik támogatnak és elfogadnak így. Szerencsétek van, hogy a párjaitokban ti találtatok ilyen személyt, példát mutatott, hogy nem lehetetlen.

Én is pontosan ilyen vagyok, én nem vagy nehezen kezdeményezek, de ha felém nyitnak akkor közvetlen vagyok. Én ezt úgy gyakorlom, hogy próbálok érdeklődőbb lenni az emberek iránt.

Már nagyon vártam ezt a videót. :) Így még jobban örülök, hogy Anitával csináltad. Én is pontosan úgy vagyok mint ő. Jól érzem magam a kis burkomban, de ugyanakkor jó lenne néhány dologban kicsit extrovertáltabbnak lenni. :D Most, hogy megnéztem sokkal jobban érzem magam, kevésbé érzem magam "defektesnek". :D Köszönöm, hogy megcsináltátok, nagyon szépek vagytok. <3 :)

Szerintem ha valaki introvertált (én is), akkor nem feltétlen jó megoldás az, ha magunkra akarjuk erőltetni az extrovertált szerepet. De ez saját vélemény :)

Köszönöm szépen, hogy elkèszítettétek ezt a videót, totálisan magamra ismertem benne :) Tök jó volt hallani, hogy más is éli hasonlóan a mindennapjait, mint én és kerül olyan helyzetekbe, amikbe én is. Szerintem sokaknak tudtatok segíteni ezzel a videóval, köszönjük ^^

Nagyon hasznos ez a videò. 👌

Én a munkában (területi képviselő vagyok :) ) rengeteg "idegen" emberrel kell beszélgessek és jön csípőből, elbeszélgetünk, mennyire király, rögtön mindig mindenkivel megtalálom a közös hangot.. aztán.. a magánéletemben ugyanazt érzem, mint amit Ti is.. igazából sosem voltak olyan nagyon közeli barátaim, akikkel mindig összejártam volna.. a páromnak viszont vannak és nehezen is tudom én is kezelni és sokszor inkább itthon maradék, csak azért, hogy ne rontsam el úgymond a bulit vagy a hangulatot azzal, hogy csak ülök, mert tudom, hogy neki rossz. Igazából sokszor gondolkozom én is rajta, hogy munkában hogy megy minden olyan jól és teremtek alapvetően az életemben mindenkivel nagyon könnyen kapcsolatot és ez a közeli barátságba kerülés valakivel nagyon nem megy. Mármint persze vannak emberek, akikkel, ha találkozunk minden olyan, mintha 1 hete láttuk volna egymást, teljen el bármenny idő, de olyan, mint másnak, hogy átugrik a barátnőjéhez egy este, sosem volt..már azért is, mert alapvetően én a férfiakkal jobban kijövök és a csajos társaságot annyira nem kedvelem, de ez ebből a szempontból egészen lényegtelen :D

Ne változtass. Ez nem egy betegség vagy rossz szokás. Ez egy biológiai törzsfejlődés során kialakult személyiség típus. Épp olyan mint amikorvalaki jobban bírja az éjszakai ébrenlétet mások nem, valaki a kutyát szereti valaki a macskát valaki meg egyiket sem, de valaki meg mind kettőt. Ez NEM egy rendellenesség. De viszont az a gondolkodásmód hogy ez az, az viszont rendellenesség és azon változtatni kell. Ez vagy te. Fogadd el, és meglátod a világ is elfogad.

Érdekes volt az okfejtésetek, a teljesség igénye nélkül az alábbiak jutottak eszembe erről. Én tökéletesen extrovertált személyiség vagyok, (már gyerekkoromban kezeltetni kellett volna a közösségi érzéseimet) :):) ennek ellenére társaságban pontosan úgy viselkedem mint Ti! :):):) Hm? :):) Az introvertált személyiség egy személyiségtípus, erős túlzásnak tartom, ezt problémának titulálni. Mis is lenne a világgal, ha nem lennének csendes, visszahúzódó, szemlélődő személyiségek, hiszen a világ így kerek! A párom introvertált, (nagyon) és nyugodtan mondhatom, hogy tökéletes komplementer kapcsolat a miénk. Az is elgondolkodtató, hogy introvertált személyiségeddel együtt, ország-világ előtt megosztod magad, az otthonod, az életed, az arcod részleteid, színészkedsz stb. amire például engem, rá nem lehetne venni, pedig nyitott, barátkozó, kitárulkozó személyiségem van! Persze lehet, hogy az ok egyszerű, exhibicionista is vagy! :):)

Jaaaaj ezer éve nem láttam ezt a videót ❤

Sziasztok, örülök, hogy megtaláltam a videótokat, ebből megtudtam, hogy mi az oka annak, hogy nincs igazán legjobb barátom. :) Nekem nagyon sokat segített fiatal koromban a lovaglás. Nagy személyiségfejlesztő sport, mert a lovakon keresztül rávezet a kapcsolat kialakítására és a kölcsönös figyelemre. Másrészt hasonlóan gondolkodó emberekkel voltam körülvéve, és így már könnyebb volt velük is a kontaktus. A lovardában nem lehet kikerülni a többiekkel való kapcsolat tartást, mert a lovaglás egy része csak úgy oldható meg, ha segítünk egymásnak. A másik részében pedig csak ketten vagyunk a lóval, és ha meg tudjuk érteni egymást, az nagy sikerélmény egy introvertált embernek. Ezután már sokkal könnyebb a többi lovassal, edzővel kapcsolatot alakítani. És ez a második sikerélmény. Szerintem ez a nyitja a kiegyensúlyozottabb viselkedésnek: a sikerélmény. Nagyon érdekes tapasztalat volt, amikor a kollégáim elkísértek el a lovardába, és azt mondták, hogy teljesen más embert láttak ott, mint a munkahelyen, ahol úgy viselkedtem, hogy bocsánat, hogy élek, a lovardában határozott voltam, és megtaláltam a helyem. Addig nem is éreztem ezt a különbséget. Soha nem jártam koncertre, mert nem kívántam, hogy a tömegben ismeretlenek lökdössenek, de nemrég a családunkba nősült egy zenész, akinek nagyon jól esett, ha meglátogatták az ismerősök a koncerteken, és miatta én is elmentem rockkoncertre, az elő sorban csápoltam, és teljesen jól kibírtam, hogy részeg fickók tánc közben erőteljesen lökdöstek, még sört is öntöttek rám. Örültem, hogy nem kellett kimaradnom ebből a programból csak azért, mert én ilyen vagyok. Nekem a lovaglás segített mindebben.

Sziasztok!

de szép vagy edit <3

Téged ismerlek, te margitos vagy💕

jó lett a videó

Uh...mintha az én életemet meséltétek volna el...:)

Edit!

nagyon jó let a videó bár én nem vagyok introvertált . Legalább én is megtudtam hogy milyen ez mert igazából azt se tudtam hogy van ilyen 😍😊

életem története :D

Meggyőződésem szerint, az introvertált személyiségtípus nem egy betegség amiből ki kell gyógyulni. Sajnos nagyon sok forrásból ezt közvetítik felénk, de attól még ez nem így van. Az ma már, sőt valójában régóta, tudományosan bizonyított, hogy az alapvető személyiségtípus-különbözőségek nem csak -nevezzük most: a pszihé (elme-lélek) szintjén, de az emberi test (agy) biológiája szintjén is más-más preferenciákat alakítanak ki az egyes embereknél. Tehát, mások vagy önmagunk "átnevelése" nem tűnik helyénvalónak. Igen, mivel valamennyien az élet sakktábláján különböző interakciós szerepeket ill. kapcsolati hálókat kényszerülünk felvenni, kiépíteni, fenntartani (társadalom, makro és mikro közösségek, család, barátok,munkahely, munkatársak stb.), ezért olykor nem teljesen önazonos szerepekbe kényszerülünk (pl. bulizás...) és ez mindenkire másként és nem azonos intenzitással hat. Ez teljesen normális és nem ellene kell tenni, hanem tudatosítani kell és alkalmazkodni hozzá. Például nekem sokat segít, ha jó előre tudomást szerzek az adott esemény (buli...) időpontjáról és a meghívottakról-nagyvonalakban (ez a felkészülés :) ), valamint eleve valakivel (1-1 személy) a baráti társaságomból megyek (3 ember jöhet számításba :) ), valamint ami talán a legfontosabb, otthon a környezetemmel lassan tudatosítottam (tudasítom), hogy egy-egy ilyen esemény után nemkem masszív "énidőre" van szükségem és ez nekem kell! Ez így, persze, túl szép, hogy igaz legyen és persze az is, mivel egy extrovertált emberrel nem lehet megértettni ezeket a dolgokat (ami teljesen érthető is), mert sosem tapasztalta ezt mélységében (mint egy születése óta vak embernek elmagyarázni az ég kékségét), ugyanúgy, nekem sem fogja sosem senki beadni azt, hogy fel fog dobni egy nagy társasági összejövetel.