A magyar néptánc hagyomány és az ősvallás világképének kapcsolata a táncrenden és a mozdulatok kozmikus-teremtő nyelvezetén keresztül. Táncos anyanyelvünkről ilyen szellemű megközelítésben mindez idáig csak néhány elszórt tanulmány készült. Ez azért is különösen sajnálatos, mert a hivatalos tudományosság vonalán népzene- és néptánc-kutatásunk világelső! Az előadás példákon keresztül mutatja be, hogy ne csak másoljuk, hanem értsük is és újra alko(tha)ssuk a magunk számára magunkból beszélt anyanyelvként őseink testre szabott táncos üzenetét!
“Égboltunkon sűrűsödik a homály. Őseink emlékét megdönté az idő. Gondolatvilágukat, csillagképeik szépséges neveiben alig tudjuk felderíteni. Nomádkorunk regeköltészetét a kereszténység némitá el s alakulóban lévő népéposzunkat tudákos, krónikás józanság fojtá meg. A régi hit áldozókövei kihülének, csak elrejtett pogányvárakban élede fel néhanapján oltártűz. Áldozattevői, csudát látó táltosok, kik az ösztendők s napok útját róvák, nézők, garaboncok, rovástudó jósok, iralók a csillagokból olvastak, javasoltak, kapaszkodtak széles világba: kérdezték a tüzet, imádták a napot, holdat, csillagokat.”
Toroczkai-Wigand Ede
Előadó: Born Gergely, néptánckutató
www.magharakademia.hu
rendezveny@magharakademia.hu