Biztos hogy a ficko elmebeteg uldozesi manias, mert mindenhova az iro videoi ala ugyan azt masolta be. Nem kell vele foglalkozni.

Ebből ez is sok volt!

Celebírócska volt végül is.

@Zene Prof Nem biztos hogy ESZTER, lehet inkább SZAR :- DD

Ha valaki számára ennyit érdemes, és így megjegyezni Esterházyról, az ne plvassa, ne nézze, valamint nézzen utána az intertextualitás fogalmának, az asszociációk jelenségének. Nem kötelező szeretni őt, olvasson mást.

@@faragoannamaria7764 Nem olvasom, nem nézem. Kidobott idő volt az is amit elolvastam. :- D De minekután rájöttem hogy egy tehetségtelen tolvajról van szó, álljon ez itt, hogy más is tudja. :- D

@@sonus89 Álljon itt, hogy ez Gál Máté véleménye,de nem az objektív igazság!

A KÖNYVHÉT ALKALMÁBÓL (egy 12 évvel ezelőtt íródott levél) M..........Géza igazgató részére Kedves Géza, van ez a csacska helyzet, hogy egyeseknek, pl. Esterházynak vannak jogaik,- szoros összefüggésben az effektív zsozsóval (kápé, stb.), amiről, persze úriemberek egymás között nem beszélnek - másoknak, pl.nekem konkrétan nincsenek, csak úgy általjában, ami - mellesleg - más hendikepek mellett meg is látszódik rajtam. Mármost persze nyilván felvetődik, hogy a nagy hírű szerzőt minek hozom itt elő; ejh, hiszen sejthető! Kiadtátok a Harmoni Caelestis című opust annak idején, nincs kedvem utánamozdulni, hogy hányban (ha jól emlékszem, 2000-ben), s noha nyilvánvaló kellett legyen számotokra - a Magvetőre célzok -, hogy az tele van u.n. vendégszöveggel (nem éppen helyénvaló terminus technikus, tekintve, hogy ez a vendég semmi jelét nem adja, hogy idő múltával majd fészkelődik, mint - tisztesség ne essék! - fing a feredőben, s kisvártatva távozni fog (hasonlat itt is adódna, de ez most egy üzleti levél), nem kerestétek meg az érintetteket: kívánnak-e az örökkévalóságban szerepelni, s ha igen, hogyé adják a portékát, illetve. mennyit ér ez nekik, hogy jutányossan bémehetnek abba, mint egy Dunára néző két szoba összkomfortba stb. Ezt, mint az érintettek közül egy, hozom most elő - de hisz ezt is tudod. De most megint egy u. n. helyzet van, ismét kiadtátok a szóban forgó művet, s én most ettől jöttem indulatba, megengedem: némi spéttel: mentségemre szóljon azonba, hogy ez teljesen természetes: normális ember nem csügg megszállottként az igen tisztelt Cég, illetve a fent említett szerző kurrens termékein -- a világban oly temérdek a megfigyelni való!), ám ezúttal sem érdeklődtetek, mondván, hogy ember, most megigazíthassuk a dolgot, tetszik-é akarni szerepelni (az inkriminált örökkévalóságba vagy se) és így tovább. És én most ezt nehezményezem. És, kedves Géza, megkérdezem ebben a baráti levélben, hogy mint a Magvető igazgatója, kívánsz-e érdemben foglalkozni a fent érintett problémával, vagy sem. És ha igen, hogy-s mint volna az. p.s. ezt a levelet soha nem publikáltam volna, ha nem látom meg a levél cimzettjét ma reggel Gotharról nyilatkozni, s ha nem kellett volna felfigyelnem arra, hogy lám, ez a figura itt pont olyan színvonal alatti, mint a nekem írt válaszlevelében (amelyet, természetesen itt engedély nélkül nem közölhetek) Minthogy a fentiek valóban a régi ismeretségre való tekintettel íródtak, tájékoztatásul még azt is elmesélem, hogy itt egy publikálatlan levél kérdezetlen felhasználásáról van szó (a 288. a számozott mondatok közül), tehát a kisajátítással (sic!) az történt, hogy mindaz, ami abban a szövegben maradandó életként zajlik, tőlem elvétetett, mindaz, ami kizárólag az én fennállásom által volt lehetséges, egyszer s mindenkorra elidegeníttetett, de nem egészen úgy, mint a komonisták által elzabrált Esterházy-birtokok esetében történt: azokat ugyanis az a név kitörölhetetlenül megjelölte--. (Mellesleg: Esterházy idegenségét, kívülállását, illetéktelenségét "saját" mondatával szemben megfelelőképpen illusztrálja az a sajnálatos körülmény, hogy az én levelemben megjelenő sajtóhibákat is szolgaian reprodukálta. És így tovább.) Minden jót kívánva: Jeles András (egy "hozzászólásomból" - l. lentebb - ide emelem ezt is, mint a legfontosabbat): előjövök, ha nem túl fárasztó ez már, még egy vallomással: egy idő után, meglepően gyorsan és könnyedén túltettem magam a - hogy mondjam - a kisajátítás (lopás etc.) motívumon, azután még a nulla jogdíj-részesedést kellett megemésztenem, ez már nehezebb volt, de lassacskán ez is sikerült. Ami a voltaképpeni probléma az én szememben - ez az első pillanattól belém hasított, és - mint egy régi repesz - , változó fájdalommal azóta is kószál bennem... (Most egy rövid szünetet tartok, később folytatom) ...Arról van szó, hogy érthetetlen volt számomra, hogy egy ilyen viszonylag jó eszű ember (Esterházy) nem fogja fel, hogy előbb-utóbb egyikünk - később persze a másik is - esetleg meghal és akkor itt marad elintézetlenül ez a rakás szar...- ezt vajon hogyan lesz képes elintézni magában... És itt, persze, nem egyszerűen a "kisajátítás" -ról (lopás) van szó, hanem arról hogy itt ennek a faszingernek (rám célzok) a TELJES SEMMIBE-VEVÉSE, NEGLIGÁLÁSA, NEMLÉTEZŐNEK MINŐSÍTÉSE következett be, - és ezen az állapoton kellene, amíg lehet, változtatni. És hiszitek vagy se, AZ UTOLSÓ PILLANATIG ABBAN REMÉNYKEDTEM - mikor már valószínűnek látszott, hogy kettőnk közül ő távozik előbb -, hogy ez megtörténik. Nem így történt, s evvel én a gyásznak egy olyan változatát kóstoltam meg, ami egy bizonyos értelemben megrázóbb volt, azt hiszem, mint a hozzá közelállóké