Kézfogásról annyit, hogy mi férfiak kezet foghatunk nővel is. Azért nem történik általában meg, mert MINDIG a nő nyújtja előbb kézfogásra a kezét (Ezzel sok nő sincs tisztában.). Férfi részéről nem illik először kezet nyújtani, ez illetlenség egy nővel szemben. Ha a nő nem nyújt kezet először, akkor elmarad a kézfogas, az biztos.

Kedves Verba! (Remélem, jól írtam a nevedet, és nem fogsz megsértődni. :D ) Vegyük sorba, miket említettél, pontok szerint. 1.) Nem mosolyognak rád az utcán. - Hát igen, ez így van, de ha belegondolsz, ha valaki rád mosolyog az USA-ban, az nem azt jelenti, hogy kedvel, vagy szimpatikus vagy neki, hanem csak egy megszokás. Persze, jól esik, de Magyarországon úgy látszik, ki kell érdemelni a mosolyt. Nekem is szimpatikusabb, hogy alapból rámosolygok az idegenre is. Én legalább is, mindig így teszek. 2.) Nem arról van szó, hogy nem vették komolyan amikor magyarul beszéltél, hanem éppen hogy segíteni akartak, azzal, hogy angolra váltottak, ennek oka, hogy érzékelték, te vagy külföldön és így akartak segíteni neked. 3.) Nasi - Ha a nasidból megkínálsz valakit nálunk, az pontosan azt jelenti mint nálatok, egyszer illik venni, mintegy megkóstolni, de többször nem. Aki ennek ellenére a kínálás után folyamatosan vesz, az neveletlenség, bunkóság. Kicsit más a helyzet vendégségben, ott lehet még egyszer venni a kínált ételből, - akár ezzel a szófordulattal; "ilyen finomat még nem ettem", - ez még a háziasszonynak is nagyon jól esik. 4.) Anyagi kérdések. - Régen másként volt, de mára abszolút illetlenség valkinek az anyagi helyzete, fizetése után érdeklődni. De ez csak mintegy 20-30 éve van így. 5.) Igen, eléggé elterjedt, hogy az átlag amerikai ostoba és műveletlen. Azt hiszem, ez így is van, de nem csak az USA-ban, hanem a világon mindenhol, az átlag műveltségi színvonala bizony elég alacsony. Üdítő kivétel vagy ! 😊 6.) Ha észreveszik hogy külföldi vagy, bizony nem ritka, hogy be akarnak csapni. (Jó példa erre a taxistól kezdve a bárpincérig sok szolgáltató, főleg, akihez utólag nem tudsz visszamenni reklamálni. Nem vagyunk ebben egyediek, menjél csak el Olaszországba, (hogy tőlünk keletebbi országokat ne is említsek) ez sajnos általános. Itt egy vertikális vonal érvényesül; minnél délebbre mész annál jellemzőbb, s minnél északabbra, annál kevésbé. 7.) Nem hisznek el mindent elsőre. - Ez így van. Aki mindent elfogad "bemondásra", az nem csak a bizalom jele, hanem egyben a naivitásé is. 8.) A férfi/női szerep különbözősége nálunk valójában a klasszikus keresztény kulturából táplálkozik. Az udvariasság nem a nők alábecsülése, hanem annak jele, hogy tehermentesíteni akarnak, ezzel a kis szivességgel is kifejezve a nők iránti tiszteletet. Ha belegondolsz, nő/férfi viszonylatban az egyenlőségnek csak jogi szempontból van revelanciája, minden más már udvariassági kategória. 9.) Kézfogás - Nagyon egyszerű a megoldás, Európa hagyománytisztelò országaiban egyszerűen nem illik a férfinak nyújtani kezet a nő felé. Ezt minden esetben, (feltéve, hogy az illemet ismerik) mindig a nő kezdeményezi. Itt sincs szó lenézésről, lekezelésről, sokkal inkább a tiszteletről, mert hogy a kézfogásos üdvözlés a férfiak között volt elfogadott, a nők felé pedig a kézcsók járt, a klasszikus "kisztihand" (németből átvett, monarchikus hagyományú) köszöntéssel. Ez utóbbi a kommunizmus évei alatt kiment a divatból, de nem jött helyette semmi más. :( 10.) Utasítással beszélünk. - Igen, ilyen a nyelvünk. Ám ennek is meg van a több fokozata, mert azt, hogy ülj le, úgy is lehet mondani, hogy "kérlek, foglalj helyet". És általában ez minden másra is igaz, mert például azt, hogy egy ételből vegyél még, normális esetben kérő hangsúllyal, kedvesen így illik mondani: "vegyél még, kedves, ha ízlik". Sok helyen ráadául sértésnek fogják fel, ha nem veszel másodszor, mert úgy veszik, nem is ízlett. Éppen ilyen nyelvi érdekesség, a kérdőmondatok "nem" szótaggal való kezdése is. "Nem jössz velünk moziba?" Itt nem a "nem" szócskán van a hangsúly, és ez is furcsa módon udvariassági formula, ugyanis kvázi nem akar rád erőltetni semmit, csupán a szándékod felől érdeklődik, a "nem"-mel azt fejezve ki, hogy véletlenül se értsd erőszakoskodásnak. Végül: kiválóan választékosan beszéled a magyar nyelvet, enyhe akcentussal, és csak egyedül és nagyritkán a hibásan alkalmazott szóvégi ragokból (ami amúgy is nagyon nehezen megtanulható) jönni rá, hogy más az anyanyelved. De tudod mit? Boldog lennék, ha feleennyire beszélném Shakespeare nyelvét, mint te a magyart. Szeretettel üdvözöllek!

Mi nem nyulkálunk a nők felé,van kézfogás,de akkor a hölgy kezdeményezi. A férfi társaimra meg most nagyon büszke lettem az általad tapasztalt udvariaságukra!

Hatalmas respect azért, hogy ilyen szépen megtanultál magyarul és örülök, hogy nem hallgattál a negatív emberekre

Imádom és egyben nagyon tisztelem, hogy ennyire el tudtad sajátítani a magyar nyelvet és a kultúrális szokásokat. Nagyon tetszettek ezek az összehasonlítások, főleg, hogy a nyelvi eszköztár miatt mennyire másképp értelmezhetőek bizonyos kijelentések. Hihetetlen jól beszélsz magyarul, sok külföldivel dolgoztam együtt, de soha senkit nem hallottam még ennyire ügyesen használni ezt a "szabálytalan" nyelvet akinek nem ez az anyanyelve. Láttam már pár videódat, de mostmár tuti bepótlom a többit. Csak így tovább, nagyon ügyes vagy! :)

Kedves Abbey! Én is meglepődtem az amerikai szokásokon. -Az ajtót nem nyitotta ki a férfi. - A lift ajtaja kinyilt es a kínai félre lökött, hogy ő menjen ki elsőre....nyilvánvaló Kínában ez a divat. - egy szomorú történet a Manhattan-i szomszéddal: meghalt a felesége, rá 6 hónapra a fiát gázolta el egy kocsi. Röviddel a temetés után a liftnel találkozunk es megkérdem : hogy vagy? Válaszol: "thanks, very well " Elcsodálkoztam, a válaszon, több éve szomszédok vagyunk. Többször voltak nalunk magyaros vacsorán. Beszéltünk családról, unokák ról... Nem nyitottak ha baj éri es mi csodalkozunk , hogy pszichológushoz járnak. Mi elsírjuk a bánatunkat a barátaink vállán es megkönnyebbülés lesz.

A magyarok szerint, az a barát, aki ha éjjel 2- kor sírva felhívsz, azt kérdezi; piát hozzak, vagy ásót?😅

Egy inteligens és finom érzésű ember-- magyar, nem magyar -- nem kérdez rá egy ember anyagi helyzetére. Ez nem magyar specialitás. Köszönöm a kedves információidat. Nagyon tetszik, és értékelem, amit csinálsz. További sikereket kívánok Neked! ❤ Fantasztikus a szókincsed, és hihetetlen választékosan beszélsz. Megasuper!!!💐👍

Van egy Nigériai munkatársam aki Amerikától Japánig mindenhol járt már,ő azt mondta,hogy a Magyarok igazi úriemberek.Igazából egy teljesen nemzetközi csapatban szinte csak a Magyarokkal van jóban. Lehet,hogy elsőre nem vagyunk túl nyitottak az idegenek felé és sajnálom,ha kellemetlen tapasztalatod is volt.

Egy magyarnak mindig érdekes a külföldi ember, aki érdeklődik a hazája és a magyar emberek iránt. Így te - ugye tegeződhetünk?- is különleges vagy! Érdekes dolgokat említettél meg. Érdeklődve hallgatlak továbbra is!

Ami a kínálást illeti, ...ha te eszel, akkor illik is megkínálni a társadat,és odatartani hogy egyen még belőle. Ha nem akarsz adni belőle, akkor ne is egyél, ....mert a másik esetleg kínosan érzi magát amiért nincs megkínálva. Gyönyörűen beszélsz magyarul, ....örülünk neked!!

Nagyon kedves és szeretetreméltó vagy❤

itt ha valaki vadidegenként mosolyogva,pajtizva jön oda az emberhez akkor az ki akar rabolni,vagy át akar verni vagy tuti nem jó szándékkal jön oda. :) A kaja kínálás abszolút úgy van ahogy mondtad, ha megkínálom az illetőt az kb azt jelenti,hogy 0-100% közötti részét megeheti. Mondjuk azért illik a felénél nem többet megenni ilyen esetben. :) Egyébként mindegyik észrevételed érdekes volt. Az utolsó része (felszólító mód használatával kapcsoaltos rész) eddig eszembe sem jutott. Ennek a videónak tök érdekes témája volt.

Evéssel kapcsolatban: Szerintem nálunk sem így van, legalábbis a mi tájegységünkön Nyíregyháza és környéke. Ha megkínálnak chips-el, csokival, akkor egy falatot csak. Ha nagyon erősködik, hogy vegyünk még, akkor esetleg még egyszer belenyúlunk. De nem esszük meg a másik nasiját. Gratulálok a videóhoz :)

Így megy ez mifelénk. Ha a barátaimnak nem töltök az első pálinka után még gyorsan hármat, azt hiszik, haragszom rájuk. Vagy megkínálsz valakit rendesen, vagy ne kínáld meg. Ilyen egyszerű a magyar szokás!

Nagyon jol l beszelsz magyarul,gratulalok❤

Mondom, hogy mit kevertél össze :) Nálunk, ha megkínálsz valakit, akkor valóban megkínálod, nem látszatkedves vagy, hanem azt mondod gyakorlatilag, hogy gyere, osztozzunk azon, amim van. Folyamatos mosolygás. Nálunk ilyen csak az elmegyógyintézetekben van! Helyette, ha rádmosolygunk, akkor úgymond, benn vagy! Te összekevered az álkedvességet az valódi kedvességgel. Szóval valahol az őszinte dolgok miatt sértődtél meg, mert hozzászoktál a megjátszott dolgokhoz, nem? Mi lehet, hogy őszintén bekérdezünk, nálatok meg a köszönésnél le van tudva az “érdeklődés”, hogy hogy vagy. Muszáj azt mondanod, kösz, jól. :) Jól sejtem? Üdv, itt! 🙏🏻

Magyarországon sem illik megkérdezni, hogy mennyi pénzed van.

Mi férfiak pont azért segítünk, mert a nők képesek arra , amiben segítünk. A nőknek annyi dolguk van a világban. Család, gyerek nevelés, munka. Megcsináltok mindent, ha mi férfiak nem figyelünk. :-) Úgyhogy kell tepernünk, ha azt akarjuk, hogy sokáig szép és kedves nők között járkáljunk. 🙂

annyit még hozzátennék, hogy a magyaraok iszonyatosan cinikusak is, de ezt imádom. Tény, hogy van aki nem szereti

Mikor egyetemista voltam, a két kar között volt egy nagy nehéz vasajtó, a 45 kilómmal egyszerűen nem bírtam betolni... mögöttem toporgott egy vietnámi srác, félreálltam, ha annyira sietős neki, nyissa ki.. rosszallóan ingatta a fejét és még motyogott is hozza, hogy miért neki kell kinyitni, ha én voltam ott előbb...én meg néztem mint a motiban mert nekem természeres volt, ha van a közelben wgy fiú akkor nem nekem kell izmozni egy nehéz vasajtóval...😊

Minden tiszteletem a tiéd ❤️ Gyönyörü szép tisztán, és nyelvileg helyesen beszélsz magyarul.

Egy Magyarországi meghívás kávézásra. - Hány cukorral iszod? - Otthon egyel, vendégségben hattal. - Érezd otthon magadat!

Nem arról volt szó, hogy nem vettek komolyan, amikor magyarul próbáltál beszélni, hanem rengeteg magyar azt hiszi, hogy a magyar valami megtanulhatatlan, rettenetesen nehéz nyelv. És titokban büszke, hogy ő tud beszélni magyarul, de te nem. Nagyon jól tetted, hogy nem hitted el ezt. A magyar pont ugyanúgy megtanulható, mint bármelyik másik nyelv. Ha van motivációd, ha akarod, akkor menni fog.

Nagyon élvezetes volt hallgatni, hogy miket tapasztaltál itt és nálatok hogyan vannak ezek a dolgok. Így ismeretlenként nagyon büszke vagyok rád milyen szépen beszéled a magyar nyelvet! Sokan itthon nem tudnak így beszélni. Szívesen hallgatnék még tőled hasonló jellegű videókat többet.:)

Nagyon pontosak ezek az észrevételek, nekem eddig fel sem tűnt némelyik. Ezek többsége egyszerűen szocializációs és kulturális különbség, az etiketthez és a férfiak, nők irányába mutatott udvariassághoz van köze: Például egy kapu kinyitása a nők előtt udvariasság, előzékenység. Ugyanez az idősek, vagy kisebb gyerekek felé is megnyilvánul a férfiak részéről. Bemutatkozásnál valóban majdnem minden esetben a nőknek kell a kezüket nyújtani a férfiak felé (amit itt illik elfogadnia a férfinak) és nem fordítva. Télen kesztyű viselése esetén pedig a kesztyűt illik levenni kézfogás előtt. Köszönni, viszont a férfinak illik először a nőnek és nem fordítva. Elköszönésnél a férfiak tényleg ritkán fognak kezet a nőkkel, de a férfiak egymással viszont igen. Ennek nem tudom az okát, talán valamilyen szokásjog. Ha a férfi ismeri a nőt, akkor inkább megölelik egymást, vagy puszit adnak egymás arcára. Ha nem ismerik egymást, akkor udvariasan, bizonyos életkor után, magázódva elköszönnek testi kontaktus nélkül egy enyhe mosollyal. Ami viszont bunkóság, az a pénztárnál, taxinál, étteremben a külföldiek átvágása/meglopása. Ez szégyen! 🙂😊

Egy magára valamit is adó férfi megtanulta, hogy megvárja, amíg a nő nyújt kezet. Ezért ne sértődj meg, hanem nyújtsd te a kezed, és el fogják fogadni.

Te igy vagy szép és nagyon aranyos!....különben nagyon szépen beszélsz magyarul! 😉

Nagyon jó hallgatni, hogy egy más kultúrából érkező ember, hogy lát minket. Imádom a videóidat. Köszönöm

Nagyon cuki vagy! 😊 Még a kritikát is aranyosan fogalmazod meg 🥰

Az amerikai angolról a következőket. Egy évig tartó speciális munkavégzésre kapott engedélyt az USA-ba egy magyar család nő tagja, és megengedték, hogy a teljes család is kiköltözhessen.A két középiskolás fiú itthon tanult angol nyelvet, tehát volt egy bizonyos - minimális - alap, ezért nem féltek az amerikai középiskolától. Először az amerikai iskola valamiféle alkalmazottja látogatta meg a családot, mert úgy érezték, hogy annyira kevés a nyelvtudásuk, hogy nem tudnak így tanulni. Fordult a kocka: év végére mindketten az osztályuk legjobb tanulója lett!! (Két héttel a tanévzáró előtt a helyi seriff figyelmeztette a családot, hogy el ne felejtsék, hogy nemsokára el kell hagyniuk az USA-t, lejár a tartózkodási engedélyük! A poén a következő: itthon, egy a vidéki gimnáziumban mindkét fiú hármas jegyet kapott angol nyelvből!!!

Kedves Abbe! Nagyon érdekes, amiket mondtál, köszönjük, hogy tükröt tartasz elénk! A férfi-női kézfogásról: férfiként fogunk kezet nőkkel, de gyerekkorunktól arra nevelnek minket, hogy csak akkor elfogadható ez, ha a nő nyújtja kézfogásra a kezét. Úgy tanuljuk, hogy férfiként kezet nyújtani nőnek tolakodó, udvariatlan, zavarba hozhatja a hölgyet, mert a biztonságérzetét sértheti. Ha a hölgy nyújt kezet férfinak, akkor viszont az az udvariatlan, ha a férfi nem fogadja el és viszonozza a kézfogást. A másik, az utolsóra reflektálva: engem magyarként az USÁ-ban járva hökkentett meg, amikor kedvesen úgy tanácsolták, hogy pl. valahová ne menjek el, vagy pl. valamit próbáljak ki, hogy azt mondták: "you don't want to go there", ill. "you want to try this". Nem tudom, ezek mennyire általános kifejezések Amerikában (a környezetemben általános volt), de nekem tolakodónak tűnt a megfogalmazás, ti. hogy megmondják nekem, hogy én mit akarok. Később megértettem, hogy ez csak nyelvi kifejezése egy-egy kedves, segítő szándékú tanácsnak. Szerintem amit Amerikából érkezve furcsállottál, a "nem akarsz" ill. az "utasító" megfogalmazás, hasonló (elsőre talán furcsának tűnő) nyelvi megoldások lehetnek nálunk.

Szerintem nagyon érdekes és értékes megtudni ezeket a kulturális különbségeket. Az ember kíváncsi rá. Vajon egy japán mit gondol amikor magyarral találkozik? Vagy egy amerikaival? Érdekes dolgok ezek. Én egyszer beszéltem egy amcsival ezekről és ő azt mondta, hogy először nagyon bunkónak találta, hogy kimondom a dolgokat tapintat és kertelés nélkül. De mostanra pedig már nagyon szereti. Tudja, hogy nem fogok neki hazudni. Megmondom neki, ha csúnya és utálom őt, de azt is ha nagyon szép, és az úgy is van. Te például nagyon szép vagy és kedves.

Nagyon tetszik ez a kis film. Az, hogy ennyi ideje itt vagy és így el tudod magyarázni ezeket a dolgokat. Imádom ❤

Az ilyen megjegyzésekkel nem kell foglalkozni, hogy úgy sem fogod megtanulni. Nehéz nyelv, ez vitán felül áll, de ezeket olyan emberek írják, akik az életben feladtak dolgokat és jól esik nekik, hogy nincsenek vele egyedül. Te viszont megmutattad, hogy képes vagy rá és néhány magyarnál is választékosabban beszélsz. Gratulálok!

Csodálatos és nagyszerű dolog,hogy ilyen szépen megtanult a fiatal hölgy magyarul.Gratulálok és remélem,hogy a sok kulturális különbség ellenére szeret itt élni Magyarországon!Megértem a felsorolt szempontjait és annak is örülök,hogy már hozzászokott a magyar élethez. Egyszer valaki-akit nagyra becsülök több okból is-ezt mondta:bárhol is járt a világban,mindig az volt számára a lényeges,hogy az egyes ember milyen,függetlenül a nemzeti,faji,társadalmi rétegbeli hovatartozásától és azt is hangsúlyozta,hogy szerinte nem szerencsés dolog általánosítani.Számomra ez a gondolkodásmód a mai napig is nagyon fontos és lényeges.Sokfélék vagyunk,még egyfajta nemzeten belül is és ez nemcsak a sajátos nemzeti hagyomány és kultúra kérdése.Ahol ember van,ott hiba is,erény is előfordul,bárhol a világon.ISTEN éltesse Önt és Szeretteit!🙏❤

Igen, edd ameddig jol esik, de nem illik. En sem szoktam, csak kevesett, de ha tovabb erösködik hogy vegyek belőle akkor természetesen

Jó hogy nem hittél a negatív véleményeknek. Szinte tökéletes a nyelvtudásod. Én örülnék, ha fele ilyen jó lenne az angol nyelvtudásom. A legtöbb magyar embernek sok-sok téves elképzelése van hazádról és az is a filmekből táplálkozik. Nekem nagyon furcsa amikor azt látom (film), bemegy valaki valahova és nem köszön! Egyszerű vitákat nem rendeznek, hallgatnak, elmennek. Minden jót kívánok az új hazádban.

Szia Abbey! :) A Kézfogás témáról csak annyit mondanék, hogy az "Etikett szerint" férfi és nő között MINDIG A NŐ nyújtja a kezét először! Ezt így illik! Legalábbis az "etikett szerint". Ez alól csak egy kivétel van, ha a férfi egy "közjogi méltóság", tehát egy király vagy herceg vagy miniszter, vagy a munkahelyeden az igazgató. De a hétköznapi szituációkban férfi és nő között MINDIG a nőnek kell először nyújtani a kezét. Az életkor nem számít férfi és nő között. Tehát akár idősebb, akár fiatalabb a nő, mindig a NŐ nyújtja először a kezét. Ugyanúgy mint a tegeződés felajánlása is a nő joga, függetlenül attól, hogy ki a fiatalabb és az idősebb. A "rangokra" vonatkozó szabályok viszont felülírják a nemekre és életkorokra vonatkozó szabályokat, legalábbis az "etikett szerint". :) Az más kérdés, hogy nem mindenki az etikett szerint gondolkodik és cselekszik. :)

Ez nagyon aranyos volt, hogy még azt sem hisszük el hogy a nyelvet jól tudod! :-) Mi ilyen "okostojások" vagyunk. :-)

Budapest nagyváros ott nem köszön mindenki mindenkinek falun sem nagyon szokás már, én igazából azt sem értem amerikában ezt a felszíneskedést sok értelme nincs igazából nem is érdekli a másik csak megkérdezi mizu de közben ez egy olyan mesterkélt dolog szerintem.

Jellemzően ha valakit megkínálsz az nem egy adagra szól. Itt nem azt jelenti ha megkínálsz valakit hogy nézd milyen finomat eszek, hanem hogy szimpatikus vagy, együnk együtt, ezért ha normális az ember, nem csak megeszi a nasidat, hanem legközelebb ő is megkínál a sajátjával.

Mi még udvariasak vagyunk, segítünk a hölgyeknek 🙂

Kedves Abbe! Helyesebb a szórendi használatod mint sok magyar emberé. Nagyon köszönöm, hogy ilyen szinten elsajátítottad a nyelvet, ami egy nagyon szép, kifejező, mégis árnyalt közlést biztosít mindazok számára, akik jobban belemélyednek. Mindkét kultúrában megtalálhatóak az egyszerűbb, és összetettebb módon kommunikálni képes emberek, de hidd el, a felszín mögött sok esetben csupán a kifejező készség hiánya az ok. Ha létezne érzelem átvitel, tapasztalhatnád. Biztos vagyok benne, hogy idővel sok minden változni fog. Figyelemreméltó kezdeményezés a kultúrák ilyentén megértésére tett törekvésed.

Egy igazi férfiban, zsigerből benne van az udvariasság a nők és az idősebbek irányába, tisztelet irányukba, feléjük. Egy kedvesség, mert ez egy kedves mosolyt vált ki a nőből ami szebbé teszi az ember napját. Kézfogás egy nővel, akkor ha a nő kezdeményezi a kézfogást.

Nagyon érdekes. Sokszor magyarként is érezni kellemetlenségeket a kúltúrális szokásaink miatt. Egyébként sok magyar családban úgy van, ha megkínálsz valamit egy társaságban, akkor azt megosztod teljesen. Ha nem akarsz valamit megosztani, akkor azt nem bontod ki, vagy te sem eszel belőle. Szuper kúltúrális szembesítést kaptunk tőled. Köszönöm hogy itt vagy.

És szerintem általában elmondható, hogy a nagyon jó baráti kapcsolatban nincs sem etikett, sem protokol. Annyira ismered a másikat, hogy tudod mi az, ami megsérti és azt nem csinálod. Ilyen jó baráti kapcsolatban nem az etikett a mérvadó, hanem a másik jelleme, tulajdonságai, a köztetek kialakult szokások.

Kedves Abbe! Ez az első videód, amit megnéztem. Feliratkoztam a csatornádra, mert tetszik amit és ahogy csinálsz 😊 Azt már észrevetted, hogy elég nagy kulturális különbség van az amerikai és a magyar nép között. Gratulálok Neked, mert nagyon nagy lépést tettél ennek a különbségnek a legyőzésére. Szépen beszélsz magyarul, ami állítólag a Világ egyik legnehezebb nyelve. Nekem az angol (is) az 😁 Jó volt végighallgatni a beszámolódat, jó tudni, hogy egy más kultúrából jött ember milyennek lát minket. Ne gondold, hogy minden Magyar olyan, mint akiket megismertél. Sokfélék vagyunk, mint minden nép. Remélem, hogy a csalódásod elmúlik, és elfelejted, hogy megsértődtél 😊 Kívánom Neked, hogy érezd jól magad Magyarországon, ismerj meg sok jó embert.

Egyetemista koromban volt egy csaj, aki szóvá tette, hogy vele/velük miért nem fogunk kezet, amikor találkozunk vagy elköszönünk. Azt mondta, ne kivételezzünk, úgy köszönjünk el, ahogy mi, fiúk egymás között szoktunk. Elfogadtam a dolgot, és búcsúzkodáskor nyújtottam neki a kezem: - Na, csá baz.zeg! - MI AZ, hogy BAZZEG??? Úgy rémlik, kb. idáig tartott az "egyenlősdi", és nem szándékosan csináltam, mi tényleg nagyjából így köszöntünk egymás között. :D

Én északi országban élek, ott mintha nem látnák az emberek egymást az utcán, városban. Bp-en viszont igen. Vidéken, faluban köszönnek is.

Idős emberektől azt is elfogadok amit nem szeretek, mert tudom,hogy valóban adni akar, és ez jól esik neki. Sőt roszul esik ha visszautasitom őket

Gratulálok, választékosabban beszélsz, mint némelyik magyar!!!

várom már az amerikai videóid, mind meg fogom nézni.👀🙏

Jaj, Abbe, de szeretem nézni a videóidat! Emlékszem pár korábbi mélyebb beszélgetésre veled. :) Nagyon jók voltak! Üdv Barnának is! (Bartha Kata)

Szia! Örülök, hogy azt tapasztalod, hogy nekünk magyaroknak be kell bizonyítani, hogy igaz, amit mondasz. Nem hagyjuk magunkat "átverni". Jól mondod, hogy nem azért csináljuk, mert azt hinnénk, hogy nem vagy rá képes, hanem tiszteletből. Nagy öröm hallani, hogy visszájára fordult: most már a magyar tiszteletet várod el a férfiaktól; - vagyis elfogadod. Az utasítással kapcsolatban igazad van: jobb lenne nyíltan kérdezni, és nem rögtön utasítani. Ez ÖRÖKSÉG a kommunizmusból, a DIKTATÚRÁBÓL. Főleg az idősebb generáció hajlamos kihagyni a beszédet, és rögtön cselekedni.

A kézfogást az illem szerint egyébként a nők kezdeményezhetik. Klassz videó, érdekesek a meglátásaid! :)

Budapestet nekem még magyarként is nehéz volt megszokni, hónapokba telt. Nem csak az utcán, de egyébként is nagyon nehéz kapcsolatot teremteni itt bárkivel is, a vidéki Magyarország (legalábbis az észek-keleti régió ahonnan származom) egészen más.

Szuper videó! Nagyon érdekes volt hallgatni. Ami engem illet, ha valaki megkínál valamilyen rágcsával, max egyszer szoktam venni, kivéve ha a másik jelzi, hogy vehetek még. A baráti, ismerősi körömben is ezt így tapasztalom. Továbbá imádnám, ha a férfi-nő kézfogás normalizálva lenne! Rengeteg helyzetben a puszi túl közvetlen, és még ha a nőnek is illik kezdeményezni a kézfogást, a nők is zavarban vannak amiatt, h esetleg furán hat, mert nem gyakran látunk rá példát (kivéve persze bemutatkozáskor, vagy nagyon hivatalos helyzetekben.)

Tetszettek ezek, amiket felsoroltál, de én ajánlom neked Lincoln András videóit. Ezen a néven megtalálod itt a KZfaq-on. Ő félig amerikai és félig magyar, Amerikában született és lakik, már huszonéves volt, amikor először Magyarországra látogatott és amúgy hozzád hasonlóan nagyon jól beszéli a magyar nyelvet. Ezt külön ki is akartam emelni nálad, hogy szuper vagy, mert állítólag a világ egyik legnehezebb nyelvén beszélünk, szuper, hogy ilyen szépen megtanultál magyarul. :) Amiért Lincoln Andrást (vagy Andrew Lincoln) KZfaq csatornáját ajánlom, mert ő sokat beszél az amerikai-magyar kulturális különbségekről.

A közös evés az mélyen a magyar kultúra része. Arra hogy valakik nagyon jó barátok, jól megértik egymást van is egy régi szólás: " Egy tálból cseresznyéznek"

Normális ember megkérdezi ,hogy vehet -e még. Simán pofátlan volt aki megette a chips-ed. Az tény ,hogy nem vagyunk egy túl mosolygós nép. Sok ember hajlamos általánositani. De azért ,megkérdezném ezektől az emberektől.Ugyan sorolja már fel Amerika államait:)) A protokoll ,ugy irja elő ,hogy a nőnek kell előszőr a kezét nyújtani,és ugy fogunk kezet. Barátok közt ,puszi a megszokott ,nő ,és férfi közt.

Nagyon jó megállapítás a mi viselkedésünkről,elgondolkoztató, de tök aranyos ahogy elmondod a valódi értelmezést és rádöbbenést ahogy megértetted a fogalmat, ami szerintem teljesen igaz.

Hihetetlen, hogy mennyire folyékonyan beszélsz magyarul amerikai/angol nyelvvel rendelkező létedre! Gratulálok!

5:26 Szerintem embere válogatja, hogy ki hányszor eszik a felkínált édességböl, chips-böl .... Mint ahogy az emberek skálája is nagyon széles a nagyon bunkótól a nagyon intelligensig. Akivel te érintkezel (társadalmi réteg), annak szerintem egyszer illett volna venni. A társadalmi réteget értsd úgy, hogy te nem a bunkókkal és az egyszerü munkásréteggel érintkezel (a munkásrétegben van sztereotípia, mert lehet egy nagyon jól nevelt ember is munkás). Ha nagyon jóban vagy valakivel, akkor nincsenek szabályok. Mert akkor egyszerüen megmondod neki, hogy ez marha jó és tegye el, mert megeszed neki.

"Utasítgatva" vagyunk udvariasak.😊 Ha kérdőmondattal és főleg tagadóval kezdek, akkor az olyan, mintha valójában nem akarnám, h valaki megtegyen valamit. "Kérsz egy kis sütit, nem kérsz egy kis sütit?" Persze, h az lesz a válasz, h köszi, nem kérek. (Lehet a 20-30 évesek közt már nem mindig van így, de engem még így neveltek.) Ha "felszólít", akkor örül neked a háziasszony/házigazda, hogy a vendége vagy!🙂 Ha valakit megkínálsz és többször vesz a nasidból magától, az bunkóság. Igen, neked kell mondani, h vegyél még, vagy együk meg, stb. Alkalomadtán ezt neki viszonoznia illik.

Kedves Abbe! Nagyon érdekes volt ez a videó számomra, mert épp az ellenkező irányból tapasztalom ezt a kultúrsokkot: magyarként élek 7 hónapja Amerikában. A kulcsmondat az volt, számomra, hogy meg kell tanulni a másik nemzet szerint gondolkodni. Nekem az okoz nehézséget, hogy megfejtsem mikor szeretne egy amerikai nemet mondani :)

Ez nagyon jó! Így, hogy rávilágítasz bizonyos viselkedéseinkre, ez tényleg szuper. Jó önismeret lehet ez számunkra.

Úgy gondolom kiváló példa a kulturális különbségekre az indokolatlan mosolygás és a nasizás. Bár helyzet és személy függő de nagy általánosságban ha megkínáljuk egymást az azt jelenti: ez innentől KÖZÖS. Semmi szín alatt ne vedd sértőnek, ha valakit megkínálsz és "felzabálja", ugyanis ő úgy gondolja, hogy Te ennek örülsz. Úgy látom a különböző kultúrákat, hogy minél közvetlenebbek egymással az emberek, minél intenzívebb a spontán jófejség vagy mosolygás, annál nagyobb a felületesség, annál nehezebb mély kapcsolatot építeni. Úgy látom, hogy a "laza", látszólag közvetlen térségekben nehezebben köttetnek szoros kötelékek. Ahogy az embereknél úgy a nemzetekre is igaz, hogy minél érzékenyebbek, sérülékenyebbek, annál nehezebben nyitnak de miután bizalmukba engedtek, annál mélyebb, szenvedélyesebb a kötelék, a figyelmük, gondosságuk stb. 🤗

Az amcsi társadalom ezerszer individualistább, mint a magyar. Ezt mindig figyelembe kell venni. nem arról van szó, hogy az egyik jobb mint a másik, hanem formai eltérések vannak, amit idővel el lehet sajátítani. Ami az őszinteséget illeti: igen, az amerikaiak felszinesebbek az emberi kapcsolataikaban, de ugye individualistábbak, ezért érthető. A két nép történelme, a társadalom kialakulása nagyon eltér. Mi csak így tudtunk megmaradni, másképp esélyünk se lett volna.

Mivel - állítólag - jól beszélek angolul (ebben két angol felsőfokú nyelvvizsga és 50 év tanulás után sem vagyok biztos) - értem a gondjaidat a magyar nyelvvel. A magyar nyelvnek a logikáját kell megérteni. És ha az sikerül, akkor jól fog menni. Neked sikerült, gratulálok!!! A magyar szokások - meg simán szokások, nem jók, vagy rosszak: csak olyanok, amilyenek. A hiedelmek meg másokról vagy igazak vagy nem - ha valami nem tetszik nyugodtan mondd el. "If you go to Rome behave the way the citizens of Rome do!"

Nagy élvezettel hallgattam a megfigyeléseket, összehasonlításokat, mivel nem jártam soha Amerikában, felettébb érdekes volt! Férfiként igyekszem mindig udvariasan bánni egy hölggyel, ami figyelmet, tiszteletet, kedvességet jelent, és örülök ha ez itt általános dolog a férfiak részéről. Ugyanakkor arra kérnélek, hogy egy következő videóban a női oldalról is beszélj: Mi a különbség az amerikai nő és a magyar nő mentalitásában, viselkedésében. Milyen ott a társadalmi interakció férfi és nő, nő és nő között, akár családban, akár munkahelyen. Ez is egy érdekes téma lenne. Ami az "utasítgatást" illeti: Nem mondjuk ki, de hozzá gondoljuk hogy "kérlek". Pl. "Kérlek ülj le, beszélgessünk! Kérlek kóstold meg, finom!" Amúgy örülök hogy itt vagy nálunk! 🙂

Szia! Különbség van nálunk a: kérsz belőle? és a megkostolod? között. Nagypapámtól hallottam azt a mondást: Ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el! Ez benne van a kultúránkban! Ez most kicsit más téma, de ezért ilyenek a magyarok hogy szinte a végletekig türnek, de ha "elszakad a cérna", akkor minden elnyomó hatalom észbe kap hogy 10:58

Egy pecig se aggódj! Költözz be a magyarok szívébe, és akkor nem csak a barátunk leszel hanem a testvérünk. A chips-ünket megeheted ha már a kezedbe fogtad. Sőt ha nem eszed meg akkor mi sértődünk meg... Kissé irígyek vagyunk ugyan de ha már odaadtunk valamit akkor azt hátsó szándék nélkül tesszük. 2 szem pisztáciát felkínálni az kifejezetten szemtelenség. Igen, előreengedünk, beállítjuk a mikrofonodat, mert minket úgy tanítottak, hogy a NŐ a gyengébbik nem, az élet forrása és értelme. Az hogy a "fejlett nyugaton" az ember csak darab-darab az bizony nem a mi tévedésünk...Itt még jött volna pár mondat, de nem szeretném ha le lennék törölve ai internetről :)

A magyart meg egyre gyönyörűbben beszéled ehhez gratulálni tudok és köszönöm hogy megtisztelsz vele minket hogy a saját országunkban nem várod el tőlünk hogy az amerikai angolt beszéljük veled mint sok más külföldi ember.

Ez fantasztikusan jó videó volt! Nem is gondoltam volna, hogy ennyi érdekességet fedezel fel. Ami az 1-es pontot érinti. Több az USA-ban élő ismerősöm is mondta már, hogy a: "'How are you?" - kérdésre, szinte kötelező azt válaszolni, hogy: "Yes I'm fine!". Még akkor is, ha igazából éppen kirúgtak az állásodból, éppen influenzás vagy és 1 órája elütötte egy autó a kiskutyádat... Az egyik ismerős mesélte, hogy egyszer úgy berágott az ilyen amerikaiakra, hogy amikor valaki megkérdezte tőle, hogy hogy vagy, akkor, rázúdította minden negatív érzelmi információját a kérdezőre, aki köpni-nyelni sem tudott. Többet nem is találkozott az illetővel... :)

Hát... nem tudom én Budapesten nőttem fel, kaja ügyben nálunk ez volt a szokás: Ha megkínálnak valamivel, illik visszautasítani egyszer-kétszer. Utána illik megkóstolni. Aztán ha éhesek vagyunk vagy valamiért nagyon bejön a kaja akkor esetleg meg lehet kérdezni, hogy vehetünk-e még vagy még jobb ha csak megvárjuk, hogy kínálják-e újból. De feltétlezem, hogy sok a bunkó. :D

A kérdés feltevés az nem pozitív mód hanem negatív-befogadó mert megerősítésre vár. Female attitude. Ezzel szemben a pozitív mód az, hogyha egyértelműen közlöm amit elvárok tőled. Ami Masculine attitude ami valóban a nyelvünk sajátossága mint azt Sir Browning is helyesen megértette a Magyar nyelvről általa írottakban. Csak a tisztázás kedvéért :)

Szia. Tök aranyos kis videó, véletlenül dobta fel a youtube. Az őszinteségről: Ha itt megkérdezel egy embert, hogy hogy van, 90%-ban az igazat fogja mondani. Nem látjuk értelmét a színészkedésnek, nem szeretjük a hazudozást, és legtöbbünk számára kifejezetten ellenszenves a megjátszása a "minden very happy" állapotnak. Meg hát nem is azért kérdezzük, mert a szél lebegteti a szánkat, hanem tényleg érdekel, hogy hogy van a másik. Ha nem érdekel, nem kérdezzük meg. Ha viszont kérdésünkre elmondja, hogy nem éppen fényesen, még meg próbálunk is neki senki segíteni, ha mással nem hát azzal hogy meghallgatjuk. Nálunk ez így megy, és szerintem az így jó, ebből fakadnak a mély barátságok is, amiket említettél. Ha igazán meg akarod ismerni a magyar néplelket, tanulmányozd a történelmünket. Láthatsz benne fényes fejezeteket, melyekben Európa nagyhatalma voltunk, de csúnya mélypontokat is. Megszállókat, akik egymásnak adták a kilincset, levert szabadságharcokat, forradalmakat, területcsonkítást. Lelkes kezdeményezéseket (mint legutóbb a rendszerváltásnak nevezett valami), illetve politikai árulásokat, melyek derékba törték azt, ezalatt többen többfélét értelmeznek. A magyarok nagyon jók töriből, és nagyon képben vannak az aktuális politikai helyzetről. Ezért látjuk jól azt, hogy a megszállók ma is a spájzban vannak, ha hiányolod a mosolyt az arcunkról, annak ez az oka.

Kedves Abbe, én pont egy fordított helyzetben vagyok: Amerikában élek lassan 11 éve magyarként. Nagyon mély benyomást tett rám, hogy milyen jól beszélsz magyarul, és az is, hogy milyen jól megértetted a magyar gondolkodásmódot, kultúrát és át tudtál váltani, be tudtál illeszkedni. Nekem itt Amerikában pont ezzel van a legnagyobb gondom. Hiába élek itt már 11 éve és elég jól értem a nyelvet, de még mindig magyarként gondolkodom és emiatt kicsit kilógok a sorból. Azt tapasztaltam, hogy a gondolkodásmód átalakítása nehezebb feladat, mint a nyelv megtanulása. Épp ezért érdekelne, hogy mit tudsz tanácsolni, hogyan értsem meg jobban a amerikaiakat és ők engem.

Erdekes meglatasok, koszi! Foleg az utolso pont, az igy sosem esett le

Nem szoktuk megenni a másik ennivalóját. Kifogtál egy ilyet sajnos...

Nagyon jó lett a videó! Szeretem az ilyen össze hasonlítós videókat. 15 évet éltem Amerikában és nagyon szembetünõ a különbség. Nekem Magyarországra költözés után nagyon fura volt például hogy a sorban a nyakamba állnak az emberek, Amerikában megtartják a két lépés távolságot. Vagy pl hogy mindenki szomoru és nem értettem miért néznek állandóan az emberek, mire a párom megjegyezte hogy én vagyok az egyetlen aki mosolyog és boldog. Ami nagyon furcsa az a lakások berendezése, mindig túl zsúfolt, sokszínü, sokszor sötét és engem nagyon összezavar, szétszorja a figyelmemet és nem olyan megnyugyato békés csaladias meleg hangulatú mint Amerikában. Kicsit olyan depressziós. Mosogató a falnál Magyarországon vagy sarokban, Amerikában meg inkább ablaknál vagy nappali felé étkezõre néz! Ügyintézés ügyfélszolgálat nagyon egyszerū és gyors Amerikában. Magyarországon az ügyintézés az hogy a kezedbe nyomnak egy csomó papirt hogy töltsd ki és menj el ide oda, míg Amerikában általában az ügyintézõ csinálja a papirmunka nagy részét csak az adatokat veszik fel és aláírsz és kész. Nekem úgy tünik Amerikában sokkal szervezettebb és profibb egyszerūbb, nincs túlbonyolítva minden. Egyszóval Amerikában minden kényelmesebb és kevesebb a stressz. Viszont az egészségügy az tényleg nem annyira jó! Ja és a munka, Magyarországon kevesebbet dolgoznak és több a szabadság is!

Gazdag szokinccsel, nagyon szepen beszelsz. Csodalatos! Igazan szorakoztato volt hallgatni!

Én 10 éve élek Kanadában, szeretem, hogyha Kanadában rámosolygok valakire az utcán vagy bárhol, akkor az visszamosolyog. Voltam Amerikában többször is és ott is sok kedves mosolygós emberrel találkoztam. Magyarországon nem mosolyognak vissza 🙁.

Minden rosszindulat nélkül írom azt, hogy ahogy szoktak mondani: Magyarnak születni kell. Hiába tanulod meg a magyar nyelvet, akkor sem biztos, hogy érteni fogod a magyar szlenget, magyar szóvicceket, baráti csipkelődéseket, stb. Mar gyerek korban el kell kezdeni ezeknek a magyar dolgoknak a tanulását, hogy el tudd sajátítani rendesen.

Kedves Abbe! A magyartudásod elképesztő, a szókincsed választékossága simán veri egy átlagos honfitársunkét. Az angolból jövő diftongusaid nagyon aranyosak, emiatt ízesen, mintha tájnyelven beszélnél. A tükör, amit elénk, magyarok elé tartottál nagyon mulattató és egyben elgondolkoztató is volt. Például az, hogy az udvariasság a nőkkel, az idősekkel, a vendégekkel szemben kisgyerek korunktól fogva annyira belénk van nevelve, hogy már nem is gondolkozunk el az okán. Ez persze így van jól. Véletlenül találtam a videóiddra, de rendszeresen nézni fogom, mert nagyon érdekesnek találom őket.

Feliratkoztam!❤ Nagyon jol beszélsz magyarul, nagyon tetszik nekem. Érdekel, hogy mit jelent számodra az országunk, kúltúránk, az emberek. Elöször láttalak és bekövettelek. Remélem jol érzed magad Magyarországon, további sok sikert, boldogságot kivánok Neked! ❤

A lényeg akkor, hogy talán már nem haragszol a magyarokra (legalább is remélem). 😅 Mi ilyenek vagyunk, de nem rosszindulatból. 😀 Néha túl egyenesek, őszinték, akár nyersek is. Ez a politikában sem mindig jön ki jól, ezt nem szereti bennünk az EU sem. Pláne, ha utólag kiderül, hogy nekünk volt igazunk (pl. migráció, ukrán háború).

Nem zabálja föl senki normális ember mások rágcsáját. Az ember inkább még udvariasságból sem fogadja el, hanem megköszöni és nem kér belőle.

Nem kell a dolgokat túlgondolni! Legtöbb dolog csak egyszerűen úgy van és kész. Ez van. Itt egy-két dolog másképp van. Ennyi. És itt a vége. A magyar nyelvvel nem kell már hadakoznod. Már tudod. Egy nyelvvel gazdagabb vagy. A többi már majd jön magától. Jó egészséget kívánok neked! És mi vagyunk megtisztelve, hogy te tanultad meg a mi nyelvünket. Ráadásul nagyon jól, ami igencsak ritka. Köszönjük szépen ezt a tiszteletet!

Szia.Nagyon tetszenek a videóid. Ennek a videónak kapcsán jutott eszembe, hogy milyen jó lenne angolul ez a videó. A párom angol, és az ismerkedésünk elején mindig azt mondta,hogy parancsolgatok,pedig ezt nem éreztem, azután jöttünk rá, hogy máshogyan értelmezzük a nyelvet. A videóban elhangzottak nagyon sokat segítenének szerintem az embereknek megérteni egymást. Szuper,amit csinálsz.

New Yorkban mindenki mosolyog az utcán a másikra? Vagy ez hogy van? Nem értem ezt a mosolygós dolgot. Pozitív légkört tud teremteni az biztos, de szerintem a világ nagy részére ez nem annyira jellemző. A chips elzabálása a másik elől nem más mint modortalanság. Szerintem a kóstoló kínálása nem jelenti azt, hogy edd meg az egészet. A pénzügyi dolgok feszegetése pedig szintén udvariatlanság, valóban bunkó aki ilyet kérdez. A tájékozatlanság pedig itt is erős. Vicc volt ebből gyermekkoromban. Hogy kell kiejteni az USA fővárosának nevét? Nevjork, vagy nyújork? Mindig volt aki bevette. A figyelmesebb, okosabb tudta, hogy Los Angeles.

Én Amerikában nem vettem észre különösebben azt hogy ők jobban, többet mosolyognának séta közben mint idehaza:)

Nagyon érdekes dolgokat fedeztél fel! És tök jól kibogoztad, hogy nem bántásból vannak ezek a dolgok 😊 Jó volt így kívülről látni, milyenek is vagyunk és köszi, hogy rávilágítottál ezáltal az értékeinkre! És tényleg tök szuperül beszélsz! Csak így tovább 😍😇

Vidéken nálunk az volt a szokás, hogy egyszer megkóstolod amivel megkìnálnak, maximum kétszer, de többször már nem illik venni belőle.

1:48 Mert nem vagyunk képmutatóak (nem célozgatok vele senkire!) csak ha nem vagyunk boldogok akkor nem mosolygunk ha boldogok vagyunk akkor duplán vagyunk azok!!!

Mi azért nem mosolygunk mindenkire meg integetünk,mert nem egy rózsaszín rajfilmben élünk,hanem a valóságban :-) Irreális lenne,ha mindenkire mosolyogna az ember egész nap,főleg Budapesten.Nem életszerű. Van a belső kör,akivel viszont sokkal mélyebb kapcsolatot ápolunk,mint az amerikaiak valaha .Mérlegeljük ,melyik a minőségibb kapcsolat? Az integetés meg a vigyorgás,boldog boldogtalanra avagy a valódi /értelmes emberi kapcsolatok. Az ételkínálásról pedig azt tudom mondani,ha én megkínálom a másikat bármivel,akkor úgy gondolom,minimum elfelezzük. Avagy vehet belőle,igen,amennyi jólesik. Mi nem szoktunk valamit "csak úgy csinálni,mert az úgy illik " .Mi vagy csináljuk a dolgot vagy nem csináljuk. Ne kínálj meg egy magyart semmivel,ha mégsem gondolod komolyan :-) ha pedig komolyan gondolod,akkor azt hívják kedves cselekedetnek. Ugyanis ,mi mindent komolyan gondolunk,hiszen ,mint ,ahogy fent írtam,nem egy rajzfilmben élünk,hanem a valóságban és a szavainknak súlya van. Ha megkínálom,azt valóban kínálásnak szánom és nem csak úgy teszek,mintha és valójában meg nem. MI ezeket nem "csípjük" 🙂 Az amerikai oktatásban,ha jól tudom,főleg amerikai földrajzot és történelmet /irodalmat tanítanak. Ezért gondolja sok magyar ( valószínűleg van alapja),hogy egy amerikai nem biztos,hogy mindennel képben van,ami európai. De tény,hogy hajlamosak vagyunk általánosítani .( de ez alap emberi tulajdonság,nem magyar specifikum :-)

Szia! Örülök, hogy rátaláltam erre az érdekes videóra. Nagyon szimpatikus vagy. Jó volt hallani a negatív és pozitív tapasztalataidat. Gratulálok, hogy ilyen szépen, választékosan beszélsz magyarul. Üdvözlettel, Éva

Szuper videok,erdekes eszrevetelek! Es ez a magyar beszed csodalattal tölt el! Ismeretlenül is büszke vagyok rad ,szerintem te elözö eletedben is MAGYAR voltal! Csak igy tovabb!Bocsi Nemet billentyüzet ekezetek nelkül...

Igen, a mosoly, az udvariasság, a köszönöm nagyon hiányzik a kultúránkból. Angol tanár vagyok, sőt a nyelvtanítást abbahagyva angol nyelven dolgozom, dolgoztam Amerikában is, éltem Angliában, és sajnos a legtöbb bosszantó dolog, amit felsoroltál, minket magunkat is bosszant. Mi egymással is ilyenek vagyunk. Nekem speciel nagyon hiányzik a humor. Főleg az angol humor, de azért szeretném hozzátenni, hogy minden társadalomban van különbség aszerint, hogy az illető beszél-e idegen nyelveket, dolgozott-e vagy tanult-e más országban. Mert nekem is rosszul esett, amikor Angliában egy társaságban megkérdezték, hogy milyen volt Budapesten a gombaternés. (Hogy az honnan jött, máig nem értem.) Ezzel együtt az Internet már sokat javított a kulturális 'tűzfalak' lebontásában. Fantasztikusan jól beszélsz magyarul. Gratulálok!