Gyönyörű darab! Finom, érzékeny, játékos. Köszönöm ezt a szép mesét.

Ezt a művet hallgatta pocaklakóm 9 hónapon át és utána még egy évig. Minden hangban benne érződik boldog várakozásom, majd a jövőjébe vetett optimizmusom.

Fájdalmasan gyönyörű!

A fájdalmasan érzékeny mű a maga teljességében nagyon romantikus hangulatot áraszt.

❤🌹❤

Az e-moll Hegedűversenyt, köszönhetően formai tökéletességének és a lassú tétel zenei mélységégeinek, a műfaj legjobbjai közt tartják számon.

Amit szóban nem tudunk kifejezni, azt a zene minden mélységével közvetíti felénk.

Mendelssohn zenei stílusa már a szülői házban kialakult. Itt szívta magába a barokk zene iránti szeretetet, a meleg családi szeretet, a tehetség gondtalan kibontakozása tette lehetővé, hogy már igen fiatalon, a legváltozatosabb zenei műfajokban, érett kompozíciókkal jelentkezzék.

Mendelssohn ebben a műben ismét igazolta azt a törekvését, miszerint a témákban és a tételek közötti átkötésekben találja meg az egyságet.

Az érett Mendelssohn ritkán talált rá újra fiatalkorának elegáns, élettel teli vidámságára, ám ez a versenymű - akárcsak a Szentivánéji Álom - megszabadul minden felesleges fennköltségtől, így egy olyan darab született melyre szinte táncra perdülnénk

Az e-moll hegedűverseny megalkotásánál Mendelssohn kiváló segítőtársra talált Ferdinand David személyében, aki mint a lipcsei Gewandhaus zenekar hangversenymestere, jeles hegedűvirtuóz és tapasztalt zeneszerző, a szólóhangszer technikájára vonatkozó hasznos gyakorlati útmutatásaival járult hozzá a remekmű létrejöttéhez; ugyancsak David volt az, aki két évvel a zeneszerző halála előtt, 1845-ben, a művet bemutatta.

A megnyitó Allegro molto appassionato során a zeneszerző nem él a zenekari tutti hagyományos bevezetőjének gyakorlatával, hanem az együttesen másfél ütemen át hangoztatott e-moll hangzat fölött nyomban belép a szólóhegedű a főtémával.

Szinte kötelező repertoárdarab minden hegedűművész számára.

A tétel befejezését felgyorsult tempójú kóda jelzi, majd várakozást keltő átvezető ütemek után hangzik fel a szólóhangszeren a lassú tétel megkapó „szöveg nélküli” dala. Ezt már hosszabb, önálló - bár rövid - formarész köti össze a finálé csipke finom tündértáncával, amely a Szentivánéji álom zenéjének minden mozgalmasságát, humorát és báját felidézi.

Úgy tűnik, nem is képes abbahagyni a dalolást, olyan magától értetődően következik egyik dallamív a másikból; csak rövid időre, mintegy lélegzetnyi szünetre engedi át a mondanivalót a zenekarnak.

Mendelssohn, akit a maga korában gyakran hasonlítottak Mozarthoz

A 3 tétel összefüggő egészet alkot, ami elég gyakori Mendelssohn műveiben.