Hosszú, kényszerű szünet után a Fonó Budai Zeneház színpadán élőben rögzített koncert valóságos időutazás: az elmúlt nyolc évszázad magyar és európai kitekintésű, egyházi és világi, népzenei és írott forrásokból ismert darabjainak varázslatos szintézise. A két csodálatos énekhang, a gótikus hárfa, az archaikus magyar népdalok, valamint az ófrancia és spanyol szövegek a misztikus középkorba repítik a hallgatót. Kiváltképp, amikor a 29 húros hárfa leginkább a szitárhoz hasonlító hangzással szólal meg a harpionok (zengetők) „bekapcsolásával”.
A magyar pünkösdi, szentivánéji, vagy épp lakodalmi szokásdalok, szerelmi énekek egzotikus, mégis magától értetődő egységet alkotnak, organikus természetességgel váltanak át a legszebb egyházi hagyományokat őrző latin, galíciai-portugál énekek, vagy a francia táncjáték dallamaiba. Nem véletlenül, hisz ezek egymástól nem függetlenek, a századokkal ezelőtti szöveg-és dallam emlékek az élő hagyomány részeként jelennek meg a 20. századi népzenékben, rámutatva a megőrzés-változás lenyűgöző folyamatára.
Ihletett összeállítás hangzik el, a hallgatókat, nézőket égi magasságokba emelve, Pünkösd, majd a nyári napforduló ünnepére hangolva.
Közreműködnek:
Bognár Szilvia - ének
Király Nóra - hárfa, ének
Kovács Zoltán - nagybőgő
Videó: Laskovity J. Ervin
Hangfelvétel, keverés: Kopcsik Márton