1973-ban készült el a gátrendszer és a kiskörei vízlépcső, az építkezés során egy rövid szakaszon a Tiszát is új mederbe terelték. A gigaberuházással létrejött az ország második legnagyobb tava, amit csak a 80-as évek második felében kereszteltek át Tisza-tóra. Az elsődleges cél az volt, hogy javuljon az alföldi mezőgazdasági területek vízellátása, emellett az árvízi védekezésben is fontos szerep jut a tározónak. Minden tavasszal megemelik a tó vízszintjét, hogy elég víz jusson a mezőgazdaságnak, ősszel pedig csökkentik, felkészülve az esetleges téli, tavaszi árvizekre. Télen egészen más képet mutat a Tisza-tó, mint nyáron. Holdbéli táj jön létre ilyenkor, rengeteg szárazulat képződik, itt-ott az egykori erdő maradványai is felfedezhetők.
A vízlépcső vezénylőtermében állítják be, hogy mikor mennyi vizet engednek Szolnok felé. Figyelembe veszik az itt működő erőmű igényeit, a pillanatnyi vízhozamot, és az aszály előrejelzéseket. Nyári vízszintnél általában 7-8 méter között mozog a vízszint különbség a duzzasztó két oldala között. Mielőtt beköszöntene az aszály, a szakemberek igyekeznek tartalékokat képezni. A magasabb nyári vízszintnél is további 10 centit tudnak betárazni, ami kb. 10 millió köbméter vizet jelent. Sok múlik ezen, hiszen a kisköréről továbbengedett mennyiségtől függ Szolnok vízellátása is.
A kiskörei szakaszmérnökség épülete egyfajta látogatóközpontként is működik. A Panoráma teremben hatalmas terepasztal és makettek segítségével mutatják be, hogyan épül fel a víztározó, milyen szerepük van az öblítőcsatornáknak, hogyan működik a duzzasztó, hogyan zajlik a zsilipelés. Pár évvel ezelőtt készült el a duzzasztó mellett a hallépcső, amiből turisztikai látványosság lett. Az 1 kilométeren át kanyargó mesterséges meder, olyan mint egy alpesi folyó. A hallépcső elején egy megfigyelő helyiséget is kialakítottak, ahol hatalmas ablakokon át nézheti mindenki, hogyan küzdik fel magukat a halak a tóba.