Ezer köszönet! Nagyon érthető és világos kifejtés!💯

Fantasztikus videó volt, megint csak az integràciós munkànàl vagyunk, ez minden fejlődés és teremtés gyökere, nem győzöd hangsúlyozni, mi pedig a MAGUNK érdekében muszáj vagyunk mélyre ásni és cselekedni. Hála és köszönet a munkàdért!🙏♥️

Nem szabad más párját bevonzani vagy szétszakítani. Ez nagyon önző dolog. El kell fogadni, hogy mi történt. Majd lesz más, jobb. Köszönöm a videót. ❤

Ez a szabad akarat dolog valóban nem akaródzik úgy működni, ahogy tanítják sokan. Talán tényleg csak szabad gondolkodásmód van, de a gyakorlatban ez sem olyan egyszerű (családi hitrendszerekből kilépés pl.). És hogy a másik ember valóságát irányíthatjuk-e vagy sem... pusztán azzal, hogy határokat szabunk vagy nemet mondunk valakinek, máris beleavatkoztunk az ő valóságába, nem? Igaz, ezzel még nem szabtuk meg neki, hogy mit csináljon, de hogy mit ne, azt nagyon is (korlátozzuk az életét, legalábbis azt az aspektusát, ami minket is érint). Nagyon jó, és - ismételni tudom csak magam - komplex meglátásokat adsz át, többször meg kell hallgatni. köszönöm! Edit: de jó, hogy kitértél arra is, hogy a másik ember most akkor az én projekcióm-e, vagy én az övé, vagy hogy most legyek egyedi vagy mind egyek vagyunk, ezen mindig fennakadok (hasonlóan ahhoz, hogy ha valakit megbántok pl., azzal most magamnak csinálok karmát, vagy a másik karmáját teljesítem "csak" be, vagy mindkettő egyszerre? De ez utóbbi meg olyan igazságtalan. Nagyon nem könnyű kérdések. Jó, hogy segítesz most feloldani ezeket az ellentmondásokat.

Zseniális vagy, Antónia🤍 Mindent megértettem a szabad akaratról. Párkapcsolatot sose vonzottam be tudatosan, személyt meg pláne nem. Azért, mert mindig nagy tiszteletben tartottam mások szabad akaratát. És mindig bíztam az Univerzumban, hogy akit nekem szán, az úgyis jön. Hogy mikor az nem fontos. És emiatt sose éreztem azt a késztetést, hogy nekem társ kell.

Fantasztikus volt ez a videó is, nagyon szépen köszönöm!🙏❤️

Szerintem nincs olyan a vonzás törvényével, hogy csak az egyik oldalon jön létre, ez olyan, mint a mágnesesség, a mágnesesség vagy van vagy nincs. Ha nincs, akkor az erőszak.

Nem tudsz két embert szétszakítani ha ők nem akarják soha nem tudsz a másik akarat ellenére tenni semmit de ha az szeretet frekvenciájára hangolódsz és ő ezt megérzi rá tud csatlakozni és simán ott lehet melletted semmi önzés nincs ebben

Nekem a szabadság az első érték, az első és legfontosabb az emberi társadalmon belül. Ezért amennyire én fontosnak érzem a magam szabadságát, pontosan ennyire tisztelem mások szabadságát. Engedtem már el személyt,akit nagyon szerettem, mert úgy láttam, hogy neki más lett az útja és bár az ego szempontjából nagyon fájt akkor, de elengedtem mégis. Másodsorban: tudatosan kerülöm mások manipulálását . Jelzéseket lehet adni, ha szeretnék valamit egy másik embertől, és úgy érezzük, a másik esetleg nem érti a szándékunkat-érzéseinket. De manipulálni, az én felfogásom szerint, sérti az isteni törvényeket (bármik is legyenek azok). Egyébként pedig szeretném azt hinni, próbálom azt hinni, hogy az Embernek úgy általában véve is van szabad akarata a világban. Persze, számos jel ezzel ellentétes, és számos spirituális tanító is azt tanítja, hogy mintha ez a földi életünk két részből állna, 1. és 2. részből, és a 2-es rész nem lenne igazán releváns (kvázi amit mi kicsi elmélből akarunk, az nem lenne annyira releváns). Tehát a részek. 1. rész: a lélek "lejött" ide egy céllal, beszületett egy testbe és rajta keresztül meg akarja valósítani (megélni) a célját, be akar járni egy életutat 2..) az emberi elmének is vannak céljai és vinne bennünket valamilyen irányba (ami nem biztos, hogy egyezik a lélek eredeti céljával). És ha arra mész a testeddel, amerre a lélek is menne (ergo ha 1. és 2. irány egyezik), akkor szuper, akkor kb boldog vagy az életedben, kb könnyen menned a dolgaid. Ellenben ha a 2. verziót preferálod, és jobbára arra mégy, amerre az emberi elméd vinne (megszerzett tudás, leszűrt tapasztalatok, kialakult érdeklődések, stb.), nos, akkor úgymond szembe mégy az életed felsőbb céljával (1. céllal) , és akkor minden nehéz lesz és boldogtalan leszel, nehézségekkel tűzdelt lesz az utad. Nem is tudom - vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Egyfelől úgy érzem, van igazság a legutóbbi állításban - másfelől viszont azt sem tudom elfogadni, hogy a testi elménk (kicsi elme, ahogy én hívom) által felvázolt vágyak és életutak teljesen értéktelennek lennének, nem számítanánk, mintegy "járulékos következményei" lennének az életnek, a testi létezésnek, a lélek "leszületésének". Nehéz kérdés ez, nem könnyen megválaszolható téma.

Boldog Nőnapot ! ☀️❤☀️

Szuper videó volt, de ráeszméltem, hogy kicsit rossz irányból közelítettem meg a szabad akaratot, tehát én elutasitottam mert ezoguruk tanitásai ragadt meg régebbről az agyamban csak úgy mint a vonzás törvénye vagy akár az ikerláng. Mostmár kitisztult a kép nagyon tetszett a videó.❤

Antónia, szerinted nem olyan az ébrenléti valóságunk is, mint az álmaink viága? Mert hogy álmunkban minden szereplő a tudatunkból (vagyis ott a tudatalattiból) vetül ki. Nem lehet, hogy az életünk is egy álom, ahol mi kreáljuk az összes történést és szereplőt? Hogy itt minden csak annyira valóságos, mint egy éjszakai álom. Vagy ez már nagyon földtől elrugaszkodott feltételezés?

Ezt most nagyon nem értem. Ha választhatok, mit szeretnék megtapasztalni, akkor az nemcsak a saját, hanem az engem ismerők valóságát is meg fogja változtatni, nem? Ha csupán a magam életére/érzéseire nézve tervezek, választok és teszek érte, az már ki fog hatni más ember valóságára, akármennyire nem akartam volna beleavatkozni az ő valóságába. Összezavarja a logikát ez a multiverzum dolog is, hogy egyszerre létezik, hogy valakivel barátok vagyunk vagy éppen ellenégek, egyszerre létezik mindkettő, mégis csak az egyiket tapasztalhatom meg, és nem tűnik úgy, hogy könnyen lehetne ugrálni az egyes valóságok között. És eljutottam egy másik fontos kérdéshez: létezik-e akkor valamiféle sors, előre megírt életkönyv, életút, amit csak be kell járnunk mint szemlélő, vagy abszolút rajtunk múlik minden? esetleg a kettő között van az igazság?

Igy "elvonzani" más párját valóban em szép. Viszont mi van abban az esetben ha (amennyiben tényleg működik a vonzás t. úgy ahogy sokan gondolják) a kapcsolata mar nem rózsás,pl elhidwgültek egymástól. Ebben az esetben is igaz hogy a szeretet csak egy kifogás? Máskent: ha egy konkrét személyt szeretnék páromnak mert szeretem es esetleg ő foglalt, akkor ebben az esetben az altalam érzett szeretet csak kifogás?