Eloltjuk a lámpafényt, de nem alszunk még,
Gondolatunk távol jár, ezt tudjuk mi rég,
Kihűlt már a régi vágyunk, bennünk csak az emlék él,
Színlelelni a boldogságot semmit nem ér!
Refr.
Nem kell már többé szerelem,
Nem mondom azt, hogy szeretem,
Azt, ami szép volt, feledem,
Szívemből végleg kivetem.
Nagy árat kér a szerelem,
A régi boldogságom könnyel fizetem,
Mostmár csak megnyugvásom útját keresem,
Esküszöm rá, nem kell már többé szerelem!
Néhanapján feltör még az elfojtott vágy,
Felbukkan egy kedves arc s a szívembe vág,
Megremeg a testem-lelkem, de megsegít a józanság,
Nem akarok többé sírni sohase már!