Nyári Kálmán - Kökény Attila - A harcot feladom
A harcot feladom, nem megy tovább,
Csak jártam egyedül és vártam rád.
Vártam, hogy eljöjj, hogy átölelj;
A percek gyorsan tűntek el.
Volt bennem türelem, sok éven át
Voltam hű szerető és jó barát.
Hazudtál nékem, rájöttem én,
És összedőlt egy szép remény.
Most már látom azt,
Hogy tőled mennyit várhatok,
Hogy csak játékod vagyok
Többre nem számíthatok.
Néha már az arcomon
A szégyen pírja ég,
S azt kiáltom én feléd,
Hogy ebből nékem már elég.
A harcot feladom, vesztettem én,
Kérlek, hogy ezután, ne jöjj felém.
Kicsordul egyszer a telt pohár,
Jobb lesz, ha vége, vége már.