Sajnos úgy tűnik, hogy a férfi-nő kapcsolatban nagyon sokszor valamelyik fél tűr, nyel és igyekszik alkalmazkodni. Legtöbbször a nő, hogy együtt maradjon a család.

Én azt tapasztalom, vannak emberek, akik alapjában szerethetők, valakik meg alapból nem, nekem is folyamatosan küzdenem kell a szeretetért, és figyelemért, de már nagyon bele vagyok fáradva. Viszont én magammal kapcsolatban elégedett vagyok, nem magamat hibáztatom emiatt, mivel én úgy érzem mindent megteszek. Az utóbbi 1-2 évben viszont már nem erőltetem ezt a dolgot annyira, és jópáran el is távolodtak tőlem, és emiatt nincs most senkim, nem vagyok képes már folyamatosan színészkedni, meg 150% ot kihozni magamból, csak hogy mint mondta a Kitti "morzsákat kapjak". Én úgy érzem vagyok olyan jó, hogy szeressenek, csak nem a megszokott környezetemben kell keresgélni barátokat, barátnőt, hanem nyitottnak lenni mindenre, a nagy számok törvénye szerint csak belebotlok pár emberbe, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Reméljük így lesz.

Aki fél egyedül az nem egész. Ha szeretsz valakit engedd szabadon, ha visszajön hozzád örökre a tiéd, ha nem jön vissza hozzád akkor soha nem volt a tiéd. Végezetül: Aki menni akar annak segíteni kell csomagolni, és segíteni feladni rá a kabátot. Ennyi. Jó egyedül is! És mindenkinek javasom azt megfogadni, hogy MINDIG JOBB JÖN!

De jó ez! Igen ez is megerősített abban, hogy nem volt hiba kilépni abból amiből.... pontosan ugyanezt éreztem. Köszönöm! 🙏

Azt gondolom, ez munkahelyen is ugyanígy van. Rám jellemző, hogy erőn felül próbálok besegíteni a kollégáknak, akik persze egy idő után már természetesnek veszik, hogy mindig rendelkezésre állok, és hozzám fordulhatnak, ha valamilyen segítség kell. Aztán egyszer meghúztam a határvonalakat - pl. hogy a félórás ebédszünetemben ne keressenek stb. Felszabadító érzés volt azt megtapasztalni, hogy attól, hogy kiállok magamért, nem tekintenek kevesebbnek, nem kedvelnek kevésbé, hogy tiszteletben tartják a döntésemet.

Köszönöm szépen

Huu, ez is annyira.... Nagyon mélyen tisztelem! Hihetetlenül okos dolgokat mond, és annyira ilyenek az emberek......!! Ennek a videónak (is, mint ahogy az összes többi tartalmának) az értéke felbecsülhetetlen!

Köszönjük a videót 🙂

Nagggggyon jó volt , köszönöm 👍

Nagyon várom már az új könyvet 🤗

Köszi szépen. Ez épp jókor jött

Nekem az a tapasztalatom hogy ha szerelmes vagyok akkor jön a megfelelési kényszer.(cserébe kívánom is őt) Ha szuperül el tudom engedni magam a pasim mellett az tök jó, csak épp azért lehetséges mert nem vagyok bele szerelmes és így sajna nem is kívánom. Tehát vagy vagy, valaszthatok hogy melyik rosszabb:S megfelés kényszer ami mondjuk motiváló is de hosszú távon munka , vagy a kényelmes elfogadás kompromisszum mint egy kedves nyugdíjas pár.

0:30 Sajnos ezt kell csinálnunk, mivel egy társadalomban élünk, ahol elvárások vannak és azoknak vagy megfelel az ember, vagy tényleg a kutya sem fog ránézni.. sőt, inkább kinézik, és kikezdik. Én például teljesen feleslegesnek tartom a munkahelyi céges rendezvényeket, mert nem folyik ott más mint piálás, meg panaszkodás... Mégis részt kell vennem ilyeneken, mert megjegyzik, szóvá teszik ha nem. Ha nem megyek, azt hallgathatom hogy "mindenből kihúzom magam és vezetőként rossz példát mutatok az alkalmazottaknak". Szóval egyszerűbb menni, a minimális időt ott eltölteni és angolosan távozni. Ez nevezhetjük megfelelésnek.. de azt is figyelembe kell venni, hogy ez egy egyszerűbb dolog, mint vitatkozni és magyarázkodni a felettesnek, hogy "miért nem". Mert bizony megkérdezik, hogy miért nem... és ha az igazat mondom? Akkor csípőből jön a hazugság a szemembe, hogy "ah, az itt nem úgy megy".. mikor meg ott vagyok, azt látom, hogy kígyósorban állnak a piás pultnál, 1-2 óra után meg taxit hívnak a kollégáknak, kik nem ismeri a mértéket. Kajára elköltenek pár 100e-et, piára meg millió feletti összeget egy-egy ilyen alkalom esetén. Több mint 8 munkahelyem volt az évek alatt, mindenhol ez ment kivétel nélkül. Közelítve a 32-höz 1 kezemen meg tudom számolni, hogy hány embernek vagyok fontos (1-2).. hány ember érdeklődik a hogylétem felől, pusztán valódi érdeklődésből és nem egy udvariasságból ami mögött ingyen segítséget remél. Párkapcsolat.. ah, az eddig kimaradt életemből. Felvállalnám ezt? Ki van zárva!! Azt a sárdömpinget és kibeszélést nem tudnám és nem is akarom elviselni. Igen, én is meg akarok felelni valamilyen szinten és felvettem olyan tulajdonságokat amiket néha nehéz megjátszani (mint a "nem akarok megfelelni senkinek" külső mutatása), vagy nehezen akarok. Bár én inkább az önsajnálat helyett, az önfejlesztésben látom a lehetséges és helyes kiutat. pl elkezdtem nyelvet tanulni, sportolni, vállalkozás építésről olvasgatni a szabadidőmben. Ez még mindig jobb mint a felelőtlen költekezés, kicsapongó életmód, vagy ülni a sarokban szomorkodni, hogy "jaj de rossz, nem szeret senki". Szerencsére az élet sokkal szerteágazóbb, millió+1 dologgal el tudja foglalni az ember magát, ha már úgy lett huzalozva, hogy nem érzi jól magát ott, ahol a többség, az átlag igen. És igen, azt érzem, hogy rengeteg mindenben hátráltat, viszont az lenne csak az igazi önfeladás részemről, ha eljátszanám, hogy milyen fantasztikusan érzem magam. A világot amúgy is az a bizonyos megfelelési kényszer uralja. Ha nem lenne megfelelési kényszer, meg nem szeretnék az emberek, hogy elfogadják, tiszteljék, szeressék őket, akkor barlangban élnénk még mindig és félnénk a tűztől, nem lenne motiváció. Számomra az emberek és az emberi kapcsolatok tartoznak a világ legbonyolultabb dolgai közé. Az előbbiekben leírtaktól függetlenül jól kijövök az emberek többségével egy bizonyos szintig, amíg tartom velük azt a bizonyos 3 lépés távolságot. Ha átlépem akkor abban a bizonyos kellemetlen helyzetben találom magam, hogy én többet nyújtok és még csak morzsákat se kapok cserébe. Ez van, remélem az életem hátrelévő részében sikerül megfejtenem, hogy a hiba bennem van e, vagy sem? Jelenleg úgy érzem, hogy nem. Illetve arra, hogy mit rontok/rontottam el és mit csinálok/csináltam helyesen? Köszönöm, hogy elolvastad.

Én is sokszor éreztem úgy, hogy nem figyelnek oda a mondandómra, és rájöttem azért mert akik körül vesznek személyek többsége sötét... és nem fogja fel miről is beszélek vagy nem érzi át azoknak a témáknak az értékességét :D Így megtanultam, hogy a filozofikus okfejtéseimet, a műszaki részletekbe-belemenő beszélgetéseimet ne egy olyannak kezdjem el mondani aki agyilag olyan szinten van, hogy azt mondja magának, mi a f@szról hadovál ez itt nekem? :D nyilván egy egyszerűbb embert nem érdekli az atomfizika... Hát igen... a hasonló hasonlót vonz... Így hát inkább naplót vezetek és eltudom mesélni magamnak a mondandóimat :D haha Imádjuk egymást Én és Én.... Mindig meghallgatjuk egymást és soha sincsen vita! :D Az egyszerű emberrel egyszerű témákról kell beszélgetni... És nem próbálni minden áron megmagyarázni azt amit úgysem fog megérteni mert buta. És próbálom tanulni a rövidebb és egyszerűbb megfogalmazásokat :D Lehet eltértem a tárgytól de jól esett most ezt ki írnom magamból :P

Olyan mintha rólam szólna. Ën is ezěrt hîztam az utolsó 5 ěvben 18'kg ôrômet is szereztem "úgymond" ellensěgeimnek.

Szerintem, ha meghalnek max a csalad jonne el. De egyszeruen nem tudnek olyan dolgot csinalni, oltozkodni, viselkedni, ami nem onazonos velem, vagy masoknak valo megfelelesen alapszik. Inkabb maradok egyedul🙄

Soha jobbkor, köszönöm

Minden szava igaz mindennap àtèlem .A döntés naqyon nehèz

👍👍

Kedves Kitt! Amator festokent zavarja a szememet, h nincsenek színek. Legalabb a hatterben lenne itt ott egy kis intenzivebb szin, v legalabb ne feher v szurke. A videoi szuperek! Orulok, h ratalaltam.

Kedves Kitti! Egyik elbeszélésében mesélt, hogy nem hisz az asztrológiában. (Ezzel nincs is gond! 😊 ) Ám, amiről most beszélt, az bizony a Mérleg jegyében érdekelteket érinti. Nekem 3 bolygóm is van a Mérlegben, úgyhogy nagyon érdekel a téma. Köszönöm!

Köszi! Ez igaz lehet mindenféle emberi kapcsolatra? Munkahelyi, barátira is?

Hogy tudom magam szeretni, ha édesanyámtól nem kaptam meg azt a szeretetet amit én szerettem volna? A szeretet nyelvünk különböző volt. Hogy tudok úgy megváltozni, hogy a múlt problémái ne zavarjanak?

Én manapság inkább nem akarok megfelelni másoknak! Ha meg nem fogok érvényesülni, ez van! Örültem, hogy létezhettem!

És mi van akkor, ha az az ember, aki meg szeretne felelni a másuknak, pont ebből a mentalitásból adódóan csak úgy hiszi, hogy a másiknak nem elég jó? 🤔