Ez a tema most nagyon eltalalt engem. Annak idejen egyetemistakent nappali tagozaton dolgoznom kellett mert a szuleim nem tudtak megadni nekem azt az anyagi biztonsagot amire igenyem volt. Vegeztem mar sokfele fajta munkat eletem soran, akadtak nehezsegek boven mint tanulmanyban, mint csaladban, mint maganeletben egyarant es megmondom az oszintet: Halas vagyok erte! Mert valahogy sikerult minden rosszbol kihozni a tanulsagot es bar akkor meg megviseltek a dolgok, manapsag mar egyre jobban kezelem a problemakat, legyenek barmilyen nagysaguak.

“A legnagyobb teljesítmény nem az, ha sosem buksz el, hanem az, hogy ha felkelsz, miután elbuktál.” - Vince Lombardi

Úristen, mennyire aktuális ez most az életemben! Köszönöm Kitti ezt a videót, nagyon motiváló! ❤

Nagyon buszke vagyok magamra minden nap azert amit elertem sajat erombol. Ez egy olyan utazas amit jo ha valaki meg tud tapasztalni. 😊🙏

Nagyon jó, szuper! Ez a lényeg, hogy a háttérből támogassuk a másikat a saját útján. Ez nagyon jól kapcsolódik a Miért nem akar valaki elköteleződni videódhoz!

Igen a sikerélmények hozzájárulnak a pozitív motivációhoz a jövőben. A nehézségek rákényszerítenek hogy megoldjuk a szituációkat tehát ha úgy vesszük rákényszerítenek a sikerélmény megélésére.

Hálás köszönet, hogy elérhetővé teszed a gondolataidat számunkra Kitti. Nekem nagyon sokáig okozott önbizalom hiányt, hogy a családi hátterem nem tette lehetővé, hogy bármi féle bíztatást vagy anyagi támogatást kapjak, és sokáig úgy éltem meg, hogy kegyetlenül nehéz számomra az élet. A harmincas éveim közepén kezdtem csak úgy megélni végre az életet, hogy az átélt nehézségekből és küzdelmekből táplálkozni tudjak, és ne az áldozat szerepébe állítsam be magam. Ami késik nem múlik ...

Köszönöm szépen a feltöltést, Amiatt fordulok önhöz Kedves Kitti, Édesanyjam elhunyt Június 3, Azóta nem vagyok jól, Elmúlt 4, évben már sikerült magamat meg tanulni Főzni Háztartást vezetni,2019.Volt az Édesanyjam nak egy Comb Nyaktorese, Sajnos az élet úgy hozta hogy mindenes lettem,Mit tegyek hogy most már ne az ő Árnyékában éljek, Sajnos nem vagyok egy Egészséges Ember, Születésem oda vak vagyok a Bal szememre, Már csak Nagyot halló készüléket kell viselnem, Én úgy ahogy tudtam el láttam, Kérem szépen válaszoljon,

Nekem pont aktuális ez az életemben. Nagyon köszönöm, és szerintem sokak nevében, hogy ezt megosztottad másokkal is. Nekem a munkásságod nagyon sok erőt ad, és tudást, illetve emlékeztet dolgokra. Nagyon szimpatikus is vagy, mint ember és mint szakember is. További sok sikerek kívánok neked, és sose hagyd abba a munkád❤️ Ui: ha illetlenség volt tegeződve ìrnom az üzenetet, akkor elnézést kérek. További sok sikert kívánok 👏

Köszönöm szépen!!❤

Szia Kitti! Nem értek egyet veled. Én rengeteget nélkülöztem már egészen kicsi gyerekkorom óta egészen a 30-as éveim elejéig, s itt tényleg nagyon durva nélkülözésről beszélünk, ráadásul 11 évesen kezdtem el azért dolgozni, hogy legyen mit ennem. Közben látom, hogy azok a gyerekek, akik "burokban nőnek fel", és mindent megkaptak, egyáltalán nem küzdenek önbizalomhiánnyal, vagy éppen önértékelési gondokkal, ahogy azt Te itt mondod. Sőt, sokuk meg van győződve arról, hogy ő maga ért el mindent. Tovább megyek: sokuk lenézi azt, akinek kevesebbje van, mint nekik. Egészen friss, pár hónapos példa: 23 éves hölgy, aki egy nagyon jómódú családban nőtt fel értelmiségi szülők gyerekeként. A szülők mindent megadtak neki úgy tárgyak, mint taníttatást és lelki támogatást tekintve. Nagyon jó iskolába járt, rengeteget utazhatott, nyaralhatott, volt lehetősége különórákra, korrepetálásra magántanárnál, volt lehetősége éveken át idegennyelveket tanulni magántanárnál is... Megadatott neki külföldön is tanulni, azt is fizették a szülők. Soha nem szenvedett semmiben sem hiányt. Amit az egyetemi évek alatt nyári munkák során keresett pénzt külföldön, abból vett magának egy teljesen új autót (23 évesen!). Most (pár hónapja) kiment a friss diplomájával és felsőfokú német és angol nyelvtudásával Ausztriába dolgozni, ahol fel is vették egy igen jól fizető állásra, s minden egyes nap elmondja, hogy ő milyen boldog, s mennyire büszke magára, hogy mindezt teljesen egyedül érte el, hogy neki autója van, meg ilyen állása 23 évesen. Fogalma sincs tehát arról, hogy neki mennyire könnyű volt az élete, s úgy éli meg, hogy mindenért "ő küzdött meg egymaga". Vajon kinek magasabb az önértékelési "mutatója"? Annak, aki éhezett, fázott, nyomorgott, s közben 11 éves kora óta dolgozott nagyon keményen, ami mellett tanult éjjel-nappal, hogy legyen egy végzettsége, majd 30 éves korában azt mondják neki egy állásinterjún (ahová egyáltalán behívják), hogy hiába van diplomája, vagy tanult nyelvet, hiszen ő csak egy gyári munkás és mit akar itt (mert eddig csupa alja munkát végzett, s eszerint sorolják be), vagy annak van nagyobb önbecsülése, aki bulizott, dőzsölt, soha semmit nem nélkülözött, volt lehetősége tanulni, s 23 évesen felvesznek egy könnyű, érdekes és jól fizetett munkára? Jól hangzik tehát, amit mondasz, hogy mindenki, akinek nehéz élete volt, vagy voltak komoly nehézségei az életben, az valamivel többé válik, csak sajnos nem feltétlen igaz. Akinek könnyű élete volt és mindent megkapott, a saját kis semmilyen problémáit és annak megoldását - mondjuk, hogy megvegye a legújabb csilliókba kerülő telefont, mert a mostani/előző már majdnem 1 éves - éppen olyan nagy gondnak éli meg, mint mások a valós problémát, amikor mondjuk egy fűtetlen és salétromos falú helyen laksz télen. Én is mindent meg fogok adni a gyerekemnek, ha lesz, hogy ne kelljen mindazon átmennie, amin nekem át kellett. Ez nem jelenti, hogy nem fogok neki megfelelő értékrendet is adni, a kettő ugyanis nem zárja ki egymást.

Profi és szeretetteljes mint mindig :) Nagyon szèpen köszönöm Kitti :)

Mennyire jó gondolatok!! Számomra igen testhezálló. Köszönet! :)

Át kell élni ezeket az utakat azért hogy érezd meg hogy mi az! Végül az élet mindenkit a saját helyire teszi.

Két dolog jutott eszembe. 18-tól 23 éves koromig a tanulás mellett sokszor 2-3 munkahelyem volt. Nappal iroda, het három éjjel pultozás discoban, tolmácskodás, fordítás, sorolhatnám. Folyományaként 23 évesen megvettem az első lakásom, egy vidéki kisvárosban egy 39 m²-es másfél szobás felújítandó kuckót, és egy 10 éves Fiat Unot. Keveseknek volt a korosztályomban. Visszanézve nem is értem, hogy bírtam annyira kevés alvással. A másik, ami eszembe jutott, az Amway amerikai multi cég vezérigazgatójának története. Egyetemről frissen kijött fia panaszkodott, hogy nem talál állást. Az apja másnap reggelre berendelte a céghez. A fiú örült, várta, milyen íróasztal mögül fog főnökösködni valamelyik osztályon. Belépett az apjához. "Fiam, te öltönyben vagy?" Kérdezte. "Ballagj le az alaksorba, öltözz át, keresd meg XY-t, ő majd betanít a postázóban. Nagyon jónak érzem a döntését. Többet tanul, tapasztal, fejlődik egy ember, ha meg kell másznia a "ranglétrát".

Nekem erről a videoról az a régi szituáció jut eszembe, amikor a középiskola kiválasztásának időszakát éltem. Drága szüleim színtiszta jóindulattal, segítő szándékkal szerették volna "bevetni" egy ismerősi kapcsolatukat annak érdekében, hogy én biztosan bekerülhessek az általam hőn áhított intézménybe. Én akkor megköszöntem nekik a segítő szándékot, de határozottan elmondtam nekik, hogy ezt biztosan nem akarom igénybevenni. Igen, nagyon szerettem volna annak a nagy múltú, neves középiskolának a diákja lenni, de csak abban az esetben, ha a felvételi követelményeknek a saját tudásom, képességeim alapján eleget tudok tenni. Megértették, elfogadták a döntésemet. A sikeres felvételi eljárást követően 4 küzdelmes, ám nagyon értékes, szép diákévemet töltöttem ebben az első helyen megjelölt iskolában, ott érettségiztem. Mai napig örülök annak, hogy nem ismerősi kapcsolat által jutottam be az iskolába :)

Kedves dr.no köszönöm. Jó elgondolkodni az előadáson.

Pont aktualis ez a tema az en eletemben,nagyon sokat segitettel,koszonom szepen.

Hálásan köszönöm!

Ez nagyon hasznos volt!

👍👍👏❤🙏Ez így van ! Köszönöm ❤🙏

Szuper! 😘

Nekem is pont jókor jött ez a videó.Köszi !

Nekem egyből az jutott eszembe, hogy addig rendben van, hogy én magam küzdöttem meg valamiért stb. , de milyen áron? Hiszen sokan beleroppannak abba, hogy egy élethelyzetet túl éljenek, megoldjanak. Gondolok itt arra, hogy valaki függő lesz vagy éppen valami kényszeresség alakul ki.

Tényleg így van, most élem meg ezt az időszakot, Az egyedüli problémám ezzel az egyenértékűség elve... sajnos egy szintén fontos dolgot kellett "feláldozni" ami elég furán hat a személyiségemre. Köszönjük a videót 😌

Teljes mértékben egyetértek.

❤

Koszonjuk 🥰

Egy újabb remek videó! Köszönöm Kedves Kitti! 🙂

Nos szerintem akinek hatalma van ott megvan az ismertség,pozíció és pénz továbbá általában aki ismert (főleg ha nagyon) akkor megint csak ott van a sok pénz...

Kedves Kitti! Fontos dilemma volt ez nálunk mostanáig a gyerekekkel kapcsolatban. Ez a videó segített helyretenni a gondolatainkat. Köszönjük!

A szülők sok esetben ezt elrontjâk ,mert mindent amit lehet inkâbb kényelemből alâ tesznek a gyerekeiknek ,és felnőt korban ,ezt mâr nem tudjâk értékelni .A szülői neveltetéstől függ minden, hogy milyenné vâlunk,àltaluk.

Kitti, KÖSZÖNJÜK! Ez kellett.

Chester Bennington sikeres, gazdag énekes volt, akit sokan kedveltek . Gyönyörű feleséggel, egészséges gyerekekkel, nagy házzal, szép autóval . Önállóan, a nehézségek ellenére jutott a csúcsra, mégis öngyilkos lett . Akkor most mi van ? Nem az a probléma, hogy az ember nem tudná leküzdeni a nehézségeket, hogy nem hinné el magáról, hogy képes bármire . A probléma az, hogy semminek semmi értelme, és senkit nem érdekel ! Akkor meg minek ? Felküzdöd magadat valahova sok éves munkával, és jobb esetben rájössz, hogy csak vagy . És ennél még lehetne rosszabb . Például, ha beteg vagy ... " Lehet bárki, bármennyire gazdag, vagy sikeres, soha senkit nem fog érdekelni . " Másnak élsz, vagy magadnak ? Mind a kettő téves út . Felesleges kártyavárat építeni, mások miatt élni, bizonyítani életed létjogosultságát, előbb, vagy utóbb úgy is összedől . - ( Előbb, vagy utóbb úgyis meghalsz . ) Mindenki sírján csak név, és dátum lesz . Ellentétben magadnak élsz ? Én egy kártyavárost is felépítek, ha kell . - ( Akkor csak magamat nyűgözzem le ? Ez nem motivál . ) Senkit nem érdekel ki vagy, voltál . Szóval, ha azért éled életed, hogy másoknak bizonyíts, téves út, mert senkit nem érdekel . Talán 1 fokkal jobb, ha csak magadnak élsz, viszont bolond az, aki egyedül bújócskázik . Ki melyiket választja ? Sok ölelést mindenkinek !

Kedves Dr. Almási Kitti! Nekem is van egy nagyon fontos kérdésem, mert nem tudom mit tegyek. Sajnos nem találok elérhetési email címet ahová küldhetnék üzenetet, de jó lenne egy szakértő véleménye. :(

Szia nagyon aranyos vagy szeretnék segítséget kérni föléd a szerencse és a sikerem kapcsolatban..köszöm

Kedves Kitti! Remek videókat készítesz, hálás vagyok értük, érdeklődve nézem, elemzem őket. Összességében a mostanival is egyetértek, de jön a de: annak, aki egész életében kb. csak magára számíthatott, annak ettől sajnos nem erősödik az önbecsülése... és az újabb de: ez nyilván egy egészen másik történet.

Kedves Kitty bizony megerősített az elmúlt nehéz időszak és teljesen ujjaszulettem poklok poklát éltem át munkával is meg lélekben is köszönöm szépen

Nem hiszem,hogy a havi magazinok megvásárlása már a nehéz időszak végét jelentette .....

“Nagyobb a repertoár.” PONTOSAN

2:52 valahogy el kell addig jutni

Kedves Kitti! Nagyon jó videó! Az a kérdés merült fel bennem, hogy: Mit lehet tenni a "mindent meg tesz a gyerekének" típusú szülőkkel szemben?

Arany középút.....

E Én ismerek olyan embert, aki a sok szenvedéstől inkább pszichopatává vált.Több ilyet is.Legyen szíves,Kitti,beszéljen egy kicsit ezekről is.

Szép ez a korál, esetleg egy új frizura? Lágy hullámok az arc körül?