Annak a véleményére adok, és fogadom meg, aki a legjobban ismer, és ez a férjem. 30 éve nyúzzuk egymást, és sokszor rá kell jönnöm, ő jobban ismer engem, mint én magamat. Bár számtalanszor dühít, hogy mennyire igaza van dolgokban, legtöbbször elgondolkodom. Ez valójában nem azt jelenti, hogy ő határozza meg, milyen legyek, hanem a személyiségemet fejleszti a meglátásaival, a gyengeségeimet segít leküzdeni. Én vagyok, amilyen vagyok, de sok ok van rá, hogy az ember változzon pozitív irányba, és magáénak érezze mások véleményét, ha azok kellően relevánsak rá nézve.

Nagyon érdekes és elgondolkodtató, ami elhangzott. Végig gondoltam, vajon én erre őszintén magamról mit mondanék? A szüleimtől, nagyon sok szeretetet, megerősítést, figyelmet és gondoskodást kaptam. Ők megdicsértek, amikor olyan eredményt produkáltam, amiben időm, energiám, szorgalmam volt bele fektetve. Amikor elbuktam, , kudarcot vallottam, azt tanították, az is a javamra válik, tanít, tapasztalatot ad, tanulok belőle. Az iskoláim elvégzése után, engedték, hogy el költözzek, , és a saját lábamon megállva, felelősséget vállalva minden cselekedetemért, élhessek. Tanácsot adtak, ha tanácsot kértem, de mindig a lehetőséget is, hogy eldöntsem, megfogadom a tanácsot, vagy nem. Megtanultam, hogy ott vannak nekem mindig védőhálóként, ha szükségem lenne rájuk. Önálló életemben természetesen volt hogy nem jó döntéseket hoztam, de sose mondták, hogy én előre tudtam, vagy megmondtam. Szerettem egyedül lenni, megismerni azt a lányt, akit nap mint nap a tükörben látok. A lányt, aki addig csak a szülei lánya volt. Szembenézni félelmeimmel, szorongádaimmal. Megtanultam megnyugtatni magam amikor féltem, megdicsérni magam, ha elértem azt a célt, amit magam elé állítottam. Megtanultam értékelni magamat, az erényeimet, hibáimat őszintén elismerni önmagam előtt. Igyekeztem hibáimat kijavitani. A külvilág véleménye soha nem érdekelt. Nem tartott vissza, a hogy mit mondanak majd a szomszédok, rokonok. Mert ezek az emberek nem kopogtak az ajtómon mikor beteg voltam, nem segítettek ha problémám volt. Mindig a saját magamba vetett hittel, ismerettel élek. Nem lehet megfelelni mindenkinek, a kritika amit mások mondanak az embereknek, gyakran irigységből, vagy önmaguk hiányosságábol adódik. Édesanyám 2 éve váratlanul meghalt, édesapám demenciában szenved. Itt maradtam szülők nélkül, édesapám már nem szülői szerepben van jelen, hanem mint egy gyerek, éli életét egy otthonban, folyamatos orvosi felügyelet alatt. Szeretem, ameddig él, mindent megteszek azért, hogy élete boldog és szép, szeretet teljes legyen. Naponta beszélek vele 30 percet. A szüleim voltak, akik véleménye érdekelt, most hogy nincs már olyan szülő az életemben, aki objektív véleményt adhatna, magabiztosan, a külvilág visszaigazolásának figyelmen kivűl hagyásával élem, egy konzervatív, csendes életemet. Örökké hálás leszek a szüleimnek azért, ahogy felneveltek, amilyen értékrendet adtak nekem. Emelt fővel hagyom el minden nap az otthonomat, és minden este, végig gondolva a napomat, megdicsérem magam, vagy biztatom magam hogy kitartás, vagy vigasztalom magam. Minden ember a maga tökéletlenségével tökéletes a szememben, nem ítélkezem, nem mondok véleményt senkitől úgy, hogy nem ismerem meg.

Régi nagy igazság, nem az számít mit mondanak, hanem hogy ki mondja. Véleménye mindenkinek van.

Nagyon hasznos és értékes ez a videó

Édesanyàm véleményére adtam ,amíg élt .Most pedig akikre szàmìthatok ,és szeretnek ,amit érzek,és a negatìv véleményt is elfogadom tőlük.Elfogadnak olyan embernek amilyen vagyok,és nem akarnak àtformàlni.🙃💯Nagyon jó téma .

Respektálom és köszönöm ezt a videót.💐. Az egész világ, család, barátok,haverok, tik-tak ozók mind mind csak MANIPULÁCIÓ. Aki engem nem manipulál az én vagyok saját magam. Éppen ezért nem hallgatok senkire, csak a szívemre, a belső hangomra, amit a gyomromban, a hasamban érzek. Ez ami biztos, a többi illúzió.Elvisz a totális érzelni kiszolgáltatottság felé, amely 1000% ig beteggé tesz. És akinek pedig nem tetszik az amilyen én vagyok annak segítem a kabátot feladni, hogy hamar távozzon az életemből. Ennyire egyszerű. A másik oldal mindent elvár, de semmit nem ad. A szoci média pedig rendkívül veszélyes dühöngő, bántalmazó box ring. Aki nem állja az ütést azt kiütik. Kell ez sokaknak? Mindenki döntse el maga. Van egy osztrák közmondás: innen hujj ausen pfujj, oder innen pfujj ausen hujj... . Vagy a szájában cukorka a szívében pedig kígyó. Szóval ezért a legjobb a BELSŐ EMBERT meghallani a csendben. Önismeret, Isten keresés, és vele való beszélgetés=ima

OHH Kitti, nagyon találó videó, velem ugyanígy történt, idő kellett mire feleszméltem és figyelem, hogy ki is vagyok én. Egészen más részem kapott most megvilágítást, és meglepően hatott rám néhány velem kapcsolatos új részlet. Én nagyon szeretem a közösségi média Plattformokat de Most már inkább kreatív megfontolásból. Korábban viszont nagyon tévútra vitt engem, nagyon könnyen bele lehet gabalyodni és észre sem vettem olyan dolgokat amik nem hozzám tartoztak. Azt kell mondjam veszélyes lehet és romboló is.

Új megvilágításba került néhány kapcsolatom. Köszönet! Monitorizni fogok ezután... :)

Aktualis nekem. Köszönöm.

Jó video! Jó a téma !👍

engem az is érdekelne miért osztanak meg az emberek mindent facen,például halálesetet,több posztban,ott írják hogy mennyire fáj hiányzol ...stb....ezek az intim dolgok oda valók?nem egy szűk családi baráti viszonyban kéne csak ezeket megosztanunk?nekem olyan visszatetsző ez....mintha csak figyelmet akarnának ezzel is:(

Kedves Kitti!Voltak napok mikor nem tudtam hogy mit vegyek fel pusztán ha csak a boltba akartam lemenni de már eljutottam arra szintre hogy úgy öltözök ahogy én szeretnék ha azon gondolkoznèk hogy a màsok mit várnak el tőlem hogy milyen legyek előbb utóbb bele bolondulnèk abba hogyan viselkedjek és hogyan öltözek és teljesen befolyásolná azt aki valójában vagyok és aki valójában szeretnék lenni......."Amíg a társadalom határozza meg az egyént addig nagy a baj"..... By unknown További szép napot!

Nem a kulso adja meg az ertekunket!- csak a BELSO es a TETTEINK! -Mi magunknak kell eldontenunk ertekeinket,- es ehhez kell tartanunk magunk! -A masok velemenye sokfele lehet, - de biztosnak kell lenni magunkban!- mindenkor mindentol fuggetlen!

Nekem az jutott erről eszembe, hogy ha nincs vélemény is egy vélemény... Gondolok itt arra, hogy mondjuk elérsz egy szép eredményt. Ennek tudatában is vagy. Sokat tettél érte, és úgy érzed, ez elismerésre méltó. Vissza is jeleznek neked sokan, úgymond megerősítve téged abban, hogy igen, ez valóban egy szép eredmény. Aztán..., pont attól, vagy azoktól a személyektől nem kapsz semmilyen visszajelzést, akik a legközelebb állnak hozzád, akitő, akiktől a leginkább várnád, hogy visszajelezzenek neked.... Én azt gondolom erről, hogy ha nincs vélemény, az is romboló lehet. Merthogy ezzel lekicsinylik a teljesítmményed azzal, hogy tudomást sem vesznek róla! S akkor meginogsz, mivel ezek a személyek fontosak neked, hogy talán mégsem olyan nagy ügy, amit elértél... Ki, mit gondol erről?

Én mindig a szüleim, testvéreim véleményére adtam igazán! Mert példamutató, becsületes, rengeteg szeretettet adók voltak!

Nagyon aktuális téma. Tanítható a jelenlegi helyzetre is. Hiteltelen politikus, szakértők ne mondják meg senkinek mi a jó és helyes cselekedet.

Nekem csak az számít,hogy Jézus mit gondol rólam. De persze szeretném, hogy az emberek úgy érezzék, hogy törődöm velük.

Nekem Isten véleménye számít 😇

Szia Koszonom a videot, pont aktualis volt. Nemreg kerdeztem egy regi ismerosomtol, hogy en milyen vagyok. De nem a kulsossegre gondoltam, hanem menyire vagyok pozitiv vagy negativ kivulallo szemely szamara. Ez a kedves regi ismerosom felreertette a kerdest. Az egyik negativ dologgal jott elo, es tobbet nem mert mondani, csak anyit kozolt velem, hog, az evek alatt sokat valtoztam. Persze Őt ismerve nem pozitiv dolgokra gondolt. Regen nagyon osszhangban voltunk. Ez sajnos megvaltozott. Valoban sokat valtoztunk az evek folyaman. En probalok pozitiv lenni, ami sajnos nem mindig sikerul. Engem persze bantott, hogy, egybol a nemkedvezo tulajdonsagaimra gondolt, foleg az az illeto akivel szinte egyutt nottem fel, egyutt buliztunk annakidejen, stb. En ugy gondolom, akarmenyire kedves ismerosom az illeto, a negativ embereket kerulom. En mindig probalok a jo tulajdonsagra koncentralni. Persze kedvesen ralehet vezetni a masikat, ha valami nemjo, vagy teves uton jar, es nemjo ahogy mas emberekkel banik, de itt nem erol volt szo, vagyis kimondottan a negativ dolgokra fokuszalt.

Lehet tudni, hogy az említett interjú hol vagy hol lesz elérhető? :-)

Ami igazán kiverte nálam a biztosítékot, az, hogy amikor szakítani akart velem az exem, akkor az Index fórumos "barátaitól" kért megerősítést, hogy ebben az esetben szakítson, vagy sem... Köszönöm, ha elolvastad.

Sokáig érdekelt más véleménye, s most is viszonylag, de egy két személytől kritikát kapok, nehezen kezelem a kritikát, milyen kiindulóponttal tudnék kezdeni, hogy vegyem lazabban a külső véleményeket, és érdekelne, Hogy ha kritikat kapok, helyesebb lenne vissza szólni vagy inkább elengedni a fülem mellett?

Nagyon elgondolható .

Figyelembe szoktam venni, hogy mit mond a külvilág rólam, és ez alapján alakul ki az a képem, hogy ki vagyok mások számára. Ez semmin sem változtat, de legalább tudom, hogy hányadán állok.

Nem baj ha valaki rávilágít a hibáimra is, de csak a legközelebbi barátaitól fogadom el.

Aki blokkol, szorongást okoz engedjük el?

Senki véleménye nem éredkel kivéve a lányomé. Más nem számít mit mond mit gondol. 😁

Bár csak ne számítana.

néha jó, néha nem