Igy igaz. Nekem is epp ez jutott eszembe.

Bizony, ez a codependencia.

Abszolút ezt gondolom én is. Meglepő volt, hogy ez a gondolat meglepte a pszichológust. Ráadásul a gyereknevelés - iskolai elvárások - soha véget nem érő háztartási munka kombóból nincs kiszállás, nem lehet elmenni szabadságra még egy hétre sem, nemhogy egy évre. A külvilág meg leginkább az elvárásaival jelentkezik be, nem segítő szándékkal.

Tökéletesen egyetértek Veled. Ez a videó nagyon becsapós. Dr. Bokor László végig a munkáról beszélt. Pont meg akartam kérdezni, hogy a kiégés csak munkával kapcsolatban történhet? Még jó, hogy elolvastam a kommentedet, így nem kell megkérdeznem. Köszönöm.

Ez így van. És mivel a műsor célja akár megbélyegzésre is alkalmas pszichológiai fogalmak tisztázása a laikus publikum számára, ezért különösen nagy felelősséget ró a készítőkre a pszichológiai jelenségek objektív bemutatása. Azonban mintha ez a rész kollektív munkáltatói megrendelésre készült volna :D az elmondottak alapján tehát az ég ki, aki túlzott egóval, alacsony önértékeléssel rendelkezik, és a siker és elismerés iránti sóvárgásban, a hiányzó önbecsülés kompenzálásaként, magányos hős szerepben tetszelegve, önszántából tör a csúcsra vagy segít szerencsétlen sorsú embereken (=szociális foglalkozású alternatív definíciója), és azzal, hogy nem szab határt a környezet/munkahely kizsigerelésének, tulajdonképp a kiégés okozója nem az ártó környezet, hanem ő maga (áldozathibáztatás?). Irreális, világjobbító, idealista terveket szövöget, és a realitással való találkozás különösen megviseli. Ráadásul szenvedélybeteg is (munkaalkoholista), akinek semmilyen érdemi örömforrása nincs az életében a munkán kívül, a házastársától sem kap elismerést, ezért azt a munkában keresi. A munkáltatótól pedig igazán nem várható el a pátyolgatás, mert akkor ő is könnyen kiégne (ez vajon hányszor esett meg?) Kadarkai irányított kérdései mind ennek a személyiségtípusnak az árnyalt lefestésére irányulnak, és sajnos volt, hogy teljesen félre is vitték a beszélgetést. Biztos van ilyen eset is, de mi van azokkal a kiégettekkel, akik utálják a munkájukat? Mi van azokkal, akik szeretik a munkájukat, de nem elég zsiványok az érvényesüléshez? Mi van azokkal, akiknek tényleg jó ötleteik vannak, csak megzavarják a status-quo-t? Mi van a gyerekét egyedül nevelő anyával, aki kénytelen több műszakban dolgozni? Mi van a munkahelyi zaklatás, pszichoterror (mobbing) áldozataival, akik akár tartós egészségkárosodást is elszenvedhetnek, amíg kiégnek? Mi van azokkal, akiknek a munkája pótolható? Egyáltalán mi van azokkal, akik azért másznak fel a hegyre, tűrik el a megaláztatást, az igazságtalanságot, mert megváltoztathatatlan külső körülmények nyomasztják őket (prózai megélhetési kérdések, felelősség a családtagokért, váratlan krízishelyzet stb.)? Hol az egó, hol az önkéntesség? Ki és minek a megúszására használja a kiégést? Ez egy létező jelenség? Mi van azokkal, akik szégyelnek segítséget kérni vagy segítséget kértek, de nem kaptak? Mi van azokkal a jóhiszemű emberekkel, akiket a munkáltató ígérgetései ringattak/tartanak idealisztikus állapotban? Mi van azokkal, akiket összetör, hogy kénytelenek a szeretteiket, barátaikat vagy meg nem élt hobbijaikon keresztül saját magukat mellőzni? Mi van azokkal, akik beteg hozzátartozót ápolnak? És mi van a szociális foglalkozasúakkal, akik hős szerep/erőfitogtatás/egóetetés nélkül őszintén segíteni akarnak, de az egyébként megérdemelt anyagi és társadalmi megbecsülés elmarad, sőt akár előítéletek is érhetik őket? Az alacsony önértékelés értelmezhető önzetlenségként? Tényleg normális, hogy valaki a saját roncsolódása árán próbál nekem segíteni, és a hála halvány szele sem legyint meg? A személyiségnek megfelelő, kielégítő munka iránti igény egy burjánzó egó megnyilvánulása? A kiégés vezethet szorongáshoz, depresszióhoz, munkaképtelenséghez vagy öngyilkossághoz? Munkahelyi kiégést tudatosító programok, önismereti -és konfliktuskezelési tréningek, érzékenyítés, érett, felelős vezetés, érdemi visszajelzések, tudatos munkaerő-gazdálkodás, megfelelő pozícióba megfelelő embert, kölcsönös tisztelet, reális elvárások, reális ígéretek, munkáltatói felelősség hahó? Természetesen mindenki felelős a saját békéjéért, de egy munkahelyen az történik, amit a vezetés történni enged. Senki nem ég ki magától (már a kiégés fogalmából eredően sem). Egy év szabbatikál lehet, hogy segít vagy mégsem? Ezt azért jó tisztázni, mielőtt az ember belevág :D És egyébként kíváncsi lennék más szakemberek véleményére is, tényleg annyi a kiégés, mint amit a műsor bemutatott? Tényszerűek a megállapítások? Helyesek az ok-okozati összefüggések? Személy szerint több kérdésem támadt, mint amennyi választ kaptam.

​@@IzaVox_55 Nagyon jó és jogos kérdések. 🤗 Én Endre helyében behívnék egy olyan szakembert/hozzáértőt, aki találkozott más (a felsorolásodban szereplő) típusú kiégett emberekkel is, és erről beszélgetnének, mert bár lehet, hogy vannak, akik számára már ez a beszélgetés is érdekes volt vagy segített, de szerintem épphogy csak a felszínt karcolta, és egy adott nézőpontból csinált egy nagy általánosítást, ami pl. az Általad felsorolt esetekben nem feltétlenül releváns. Az, hogy az 1 évre elvonulást pl. nem tartja jó ötletnek, nem is értettem, mert vannak olyan helyzetek, amikor még akár ennél is több időre van/lehet szükség. Szerintem nem szabad összemosni a különböző utakról odakeveredett embereket, mert bár ugyanoda jutottak, de nem ugyanazon az úton, ezért a kezelésük is teljesen eltérő módokat igényel szerintem. Kitartást minden érintettnek❤

​@@IzaVox_55 Szerintem is nagyon jó kérdéseket soroltál fel! El lehet fogadni ezt a műsort, hogy egy ember nézőpontjából ilyen válaszokat lehet kapni, és hogy ahány szakember annyiféle módon módosulhatnak a válaszok is. A műsorvezető egy nézőpontból tette fel az összeállított kérdéseit, és lehet találni a youtube-on más kérdéseket, illetve válaszokat is. Ez a riport értékes volt a maga kérdéseivel, és válaszaival, és ennyi fért bele. Az is jó eredmény, hogy ezek után egy csomó új kérdésed keletkezett. Érdemes utánajárni a drámaháromszög kérdésének, és azon belül főképp az áldozati szerepnek. Nem mindegy, hogy valaki áldozat, vagy áldozati szerepben van! Nagyon óvatosan érdemes kezelni az áldozathibáztatás kérdését is. Egy áldozati szerepben lévő valaki nagyon körmönfontan, és sokszor láthatatlan módon tudja manipulálni a környezetét, és akár vissza tud élni az áldozathibáztatás fogalmával is, vagy elbújik mögé. De egy tényleges áldozat sem mentes teljesen az ő áldozati helyzetével kapcsolatban. Lehet, hogy csak nagyon kis mértékben részese a kialakult helyzetnek, amiben ő áldozattá vált, de ő neki azzal a nagyon kicsivel is érdemes foglalkoznia, mert az ő fejlődését fogja szolgálni. Emellett persze fontos kiállni magért, és az igazáért is, de a kettő együtt lesz eredményes! Pl. az egészségügyben dolgozók, vagy tanárok tarthatatlan helyzetéért kiállni is első körben nekik kell, és ha megtették az első, hatásos lépéseket, akkor remélhetőleg mügéjük fognak állni a betegek is, diákok is. Tehát az ő fejlődésüket is szolgálja az a nyomás a mi a fejükön van.

Olyan értelemben nem javasolta, hogy nincs más keret, csak menj el szabira, pihenj. Hiszen a munka keretet, struktúrát ad, de ha valaki egy rossz állapotban, támogatók nélkül hazakerül, akár hetekre, csak lejjebb csúszik, mert elvész a nap felépítése. Nem mindegy az állapot, hogy hol tart az ember a kiégés folyamatában. Segítség kell a környezettől, családtól, barátoktól és bizonyos szinten terapeutától. Különben csak rosszabb lesz, ha visszamegy. Van, aki nem tud kiszállni a mókuskerékből, küldik a szabadságra. Azt éli meg, hogy nem kell, hogy vele baj van, hogy más is megcsinálja, ami eddig ő volt, negatív spirál keletkezik.

Én egy év fizetetlenre mentem. Bevalt.

Így van!

Pláne, ha az a foglalkozásom, ami Gyurkó Szilviának.

Rádió interjú és nem ő tehet a kameraállásról. Ez a legnagyobb bajotok tényleg? Nem nézni, kell, hanem hallgatni.

@@BernadettCsizmadia nem a legnagyobb baj, azt írják ott feljebb, hogy írjál megjegyzést- ez a megjegyzésem. tisztában van vele, hogy milyen műsorba hívják, hogy ez miként jelenik meg. egyszerűen interjúra nem megy topba az ember lánya.

Látom lejött a lényeg!

a lényegen nem változtat, ha az a lényeg, amit mond. azonban javaslok egy kis etikett ismeretet is, nem árt, ha több mindenhez ért az ember.

Én is így látom, de azt is látom, h lusták tanulni és változtatni, mástól várják a megoldást, úgy h ők maguk nem tesznek érte semmit. Eleve sokkal boldogabb éltet élnének az embere, ha azzal csinálnának pénzt, amivel egyébként is szeretnek foglalkozni.

Árpa Attila pl. hivatkozott már így magára

Ugyan ebben voltam. A szakmámat nem akartam passzolni, így országot váltottunk. Egy életed van, nem áldozhatod fel. Jelenleg is a szociális szférában dolgozom, anyagi, és munkahelyi megbecsülés mellett.

Arra mutat rá Bokor László, hogy kiégni nem mindenki tud, saját részünk is van benne. Nem mint hibáztatás mondja ezt, hanem, hogy lássunk rá, hogy hogyan mentünk bele egy ilyen helyzetbe, amihez sajnos a környezet is hosszan asszisztált. Valahogy ott kezdődik az önismeretem, ezen a téren, hogy észreveszem, hogy ez egy hegyoldal, és miért is megyek ebben a tempóban rajta? Hogy kerültem ide? Ez a mi részünk, ebben Szilvia meg is osztotta, hogy ő neki egy teljesítményorientált gyerekkora volt, tehát akkor fogadták őt el, akkor szerették (ha ez szeretet), ha valamit nagyon teljesített. Aki így nő fel, hajlamos tovább vinni ezt a működését az élete felnőtt részére, tudattalanul, míg egy helyzet rá nem kényszeríti, hogy szembenézzen azzal, hogyan alakult ez így. Természetesen nagy szerepe van a környezet reakcióinak is, hogy benne hagyják-e ebben a szerepben, esetleg még tovább terhelik, vagy jó esetben szelíden jelzik, hogy figyelj már két végén ég a gyertya. Szóval ez nem csak "jön" hanem nem vesszük észre, mikor korábban már aktívan kizsigereljük magunkat, csak esetleg akkor, amikor kiégett a lámpa, padlót fogtunk, és pislogunk, hogy mi van. Pl:: Füredi Júlia: Elég! című könyve szórakoztatóan, mégis leplezetlenül bontogatja a témát.

Köszönöm szépen a bő felvilågosítást. Elnézést,ha zavartam. Jó éjt

Végre valaki ki merte mondani❤

Megfogtad a lényeget ... nyilván ő tehet róla, hogy egy rádiós felvételen a kamerát szarul állítják be. Hallgatni kell, nem nézni. Végigülted a felvételt és ezen rágtad magad?

@@BernadettCsizmadia Dehogy ültem végig... Nem a kamera volt szarul beállítva, hanem a csaj volt képtelen felnőtt ember módjára felöltözni. Most aztán kurvajól beszóltál, hüpi! :D

Sokat elmond róla ez a nekivetkőzés.

Amikor belekattintottam, pont egy olyan kameraállásban mutatták a hölgyet, hogy azt hittem, meztelenül van ott, tök gáz.... Kellemetlen volt az a felső, tudhatta, hogy kép is készül a interjú alatt.... :(

Borzasztó,ahogy ítélkeznek egyes emberek.Ez a drága Szilvia mások gyermekének jobblétéért küzd a belebetegedéséig!Az elvonulás előtt sovány,elgyötört volt.Most látszik rajta a szellemi és testi kiegyensúlyozottság.Mit is mutat meg? A szép vállát,dekoltázsát.Azt ,hogy újra képes ebben a rothadó társadalomban mások gyermekei jólétéért küzdeni! Lehet utána csinálni!!!

Remélem, hogy rajtam kívül még sokan vannak,akik épp az ellenkezőjét gondolják ennek a meglátásnak! Sajnálom, hogy nem "lát" és nem veszi észre, hogy igazából milyen nagyon sokan küzdenek mentális problémákkal, függőségekkel ....és nem azért, mert ma már ez egy ún."divat" , hanem ,mert ez a valóság!! 😔 Ráadásul ez nem egy egyszerű fekete-fehér eldöntendő dolog! A műsornak nagyon is van létjogosultsága, ezért hatalmas köszönet érte, Endrének!🌺 ( értelmi és érzelmi itelligencia hiányában gondolkodnak hasonlóan emberek! )

Egyetértek. Ez a pszichologizalo hályogkovácsolás szerintem zsákutca. Érdekes emberekkel érdekes beszélgetések - ez (lenne) az, ami előre visz.

Jó ellenpélda erre az Ukrán háború, ahonnan katonaként nem menekülhetsz el, vagy a Sztálin idején max a döntés az volt h fejbe lövöd magad vagy agyonlőnek visszafutva. Vagy zsidóként hitleri Németországban, haláltáborban füstölsz vagy még otthon felkötöd magad. De békeidőben is például ha 3 gyerekes kodependens anyuka vagy kerekesszékben élve egy végfalun munka és pénz nélkül, egy testileg-érzelmileg bántalmazó pszichopata férjeddel, aki a falu köztiszteletben álló polgármestere, s egyben ő a legjobb barátja pintérnek. Tűrsz vagy ölsz vagy megölöd magad. "DÖNTÉS kérdése minden"

@@s.konrad.79 Kadarka és vendége szinte mindig "Érdekes emberekkel érdekes beszélgetések"

@@kukacmano2023 "Kadarka"... Bravo

Hogy mi? :D

Isten sosem mondta, hogy rabszolgaként éljünk. Szabadnak születtünk, az, hogy tömegek hagyják magukat kizsigerelni, arról nem Isten tehet, csakis az egyén! Ha senki nem hagyná magát hajtani, mint a lovat, összefognánk, hogy elég volt, akkor Isten helyeselné ezt.

@@Capreolus19 Általánosságban írtam a jelenségről, én is kiégett segítő voltam, de már nem hagyom magam, hogy bedaráljon ez a rendszer. Te még lehet nem léptél ki ebből a rabszolga tartásból, de majd ha felébredsz, nem másoktól fogod várni, hogy felszabadítsanak, mert rá fogsz jönni, hogy ezt csak te magad tudod megtenni. Bátorság kell hozzá, meg persze hit. Az önmagunkba vetett hit nélkül nem megy, nem elég Istenhez imádkozni, ezt szerettem volna kommunikálni. 😊

Csak az elmebetegek :)

Lehet, hogy érdemes lenne neki megmutatni ezt a videót, hogy esetleg vannak-e benne olyan részek, melyeknél magára ismer, és beszélgetni a kialakult helyzetről, okokról, ilyesmikről 🤗

@@kathyangel2703 Nem ismer magára, úgy gondolja, hogy én nem látom tisztán az ő helyzetét, és inkább segítenem kellene abban, hogy ő nagyobb sikereket érjen el. Sajnos gyerek korában nem kapta meg azt a figyelmet amire szüksége lett volna, és most akarja behozni a lemaradást - legalább is, én így fordítom le magamnak.

@@oromdulo Sajnálom. 🥺 Akkor nem tudom, mit tehetnél... Talán próbálj vele beszélni, hogy oké, Te támogatod őt abban, amit szeretne, beszéljétek meg a "hogyan"-t is, de cserébe ő is "........" - és itt kérj tőle Te is valamit, ami Számodra is ugyanolyan fontos (pl. együtt töltött minőségi idő, de ezt is konkretizáljátok pl. heti egy meglepetés-randi /ha sikerül megoldani a gyereket/). Bár félek, nem lesz belátóbb 🤷 De egy próbát megér, ha egy jobb pillanatában megpróbáltok érdemben beszélni ezekről a dolgokról 🤗