Nagyon köszönöm ezt az emlékező filmet Cselényi Lászlóról. Ezt a korszakát, a bukaresti Magyar Adásnál töltött éveit én nem ismertem. Mi már a Magyar Televízióban találkoztunk, pontosabban először annak üdülőjében Széplakon, ahol a családjával, Ágnessel, Lacikával és Sárikával nyaralt. Ott mi az éjszakába nyúló beszélgetések nyomán a stégen nagyon összebarátkoztunk, amit sok közös munka követett. A legemlékezetesebb a Duna TV-ben készített híres Minoritates Mundi sorozat volt, az ő legkedvesebb alkotói gyermeke, amelyet írt, szerkesztett és rendezett. Ennek a 70 részes sorozat nagy részének lehettem az operatőre, amelyre máig büszke vagyok, hogy "Lacibácsival" dolgozhattam. Ebből a filmből is kiderül, milyen okos, bölcs ember volt, igazi humanista. Emlékét megőrizzük! u.i. nem érdekes, hogy a bukaresti kollégák megemlékeznek Cselényi Lászlóról, de a magyar közmédia hallgat mint a sír? Ott négy évet dolgozott, itt három évtizedet és veretes életművet hagyott maga után, díjak tömkelegét nyert a filmjei után....

Csak kapkodunk, hogy miként távoznak sorainkból a legértékesebbek.