Szerintem mi egy újfajta igazi nők lettünk, akik nem látnak olyan férfit akire felnézhetnének. Könnyen lehet, hogy a páncélunkkal egyedül is boldogabbak vagyunk mint nagybetűs NŐink.

@@andreamarkovics6091 Hát a mérce nálam is igen magas, mert nem kell mindenáron valaki, főleg nem díszpintyf@sz aki csak úgy van azért, hogy legyen. Már nem kell semmiből sem a híg utánzat, vagy eredeti aki rátesz a koronára még egyet, ( de ha nincs attól mégugyanúg királynő vagyok ) vagy senki ha nem tud hozzátenni ahhoz ami már önmagában is jól van úgy ahogy van.- - gondoljuk mi ezt így és én is.... A mai gyenge férfiak tettek szerintem ilyenné bennünket, mert az erős nőket nem szeretik, nem néznek szembe gyengeségeikkel, inkább elmenekülnek. Mély tiszteletem a kivétleknek- De mit csináljunk ha nekünk egyedül kell helytállni és megoldani mindent? Nem lehetünk gyengék! Pedig belül mi is arra vágyunk, hogy szeretve és elfogadva legyünk és le tudjuk végre tenni ezt a nagyon fárasztó, ránk ragadt szerepet és terhek nélküli megkoronázott királynők legyünk! Akiket nem a terhek és feladatok kipipálása tesz királynővé. A királynőség jogosan jár nekünk csak mert nők vagyunk! és anyák ! Persze mi úgy gondoljuk így vagyunk teljesek és boldogok, de ez legbelül egy védekező hiányos állapot, valljuk be... és amúgy jogosan nagy a pofánk, mert sok férfi beletörne hatszor ha azt végig kellene csinálnia amit nekünk nőknek. . . . De azért egy harmónikus párkapcsolatban élni ahol a Királynak és a Királynőnek is megvan a maga igazi elrendelt szerepe, az lenne a teljesség de ezt én nem ismerem és nem ismertem eddig. Az a baj, vonzásom sincs feléjük mert úgy bezártam magam.

Az apám öngyilkos lett 7 éves voltam és ettől nem férfias lettem, hanem megfelelési kényszeres, hogy vigyázzak a férfira és kitegyem a lelkem.... Ez a másik út! Nagy árat fizettem érte, jó ha épp túlélem.... Úgy tűnik jobb lenne férfiiasnak lenni, szinte érzéketlennek.... Eddig nem ment, de a gyerekeim érdekében muszáj lesz! 💔😭

Ezek transzgenerációs örökségek, amelyek ismétlődnek generációkon keresztül. Majd lesz erről is több anyagom, de nyilván az első legfontosabb dolog, hogy amig élnek, ha élnek, minél többet megtudni, hogy az ősök, felmenők hol éltek meg és milyen körülmények között hasonló traumákat, illetve rosszabbakat. És ugy szinten a gyereknél apai ágon mi történt, el egészen 3-4-5 generációkon keresztül, ha lehetséges.