Katolikus keresztény nemzetközösség és protestáns szuverenista államok, de hogy jön ide a szekuláris Európa? Surjányi Dávid az Axiómán. Nem hosszabb, mint egy espresso. ☕️
Ha tetszett a videó, kövess minket az alábbi platformokon:
▲ KZfaqon ➡️ / axioma
▲ Facebookon ➡️ / axiomamedia
▲ Instagram ➡️ / axiomamedia
▲ TikTok ➡️ vm.tiktok.com/ZMLPKYeuh/
▲ Twitter ➡️ / axiomamedia
▲ Honlapunkon ➡️ axioma.hu/
Ha értékesnek tartod a munkánk, akkor itt támogathatsz minket:
www.paypal.com/donate/?hosted...
For our videos available in English click here: • Trianon
Szöveg:
Mit jelent pontosan Európa? Nekünk már természetes, hogy így nevezzük az öreg kontinenst, de azt tudtad, hogy ez a név a mai értelemben csak a felvilágosodás óta használatos?
A földrész történelmében és eszmevilágában alapvetően három irányzat emelkedik ki az Európa-víziók között:
Az első a katolikus egyházhoz köthető. Ez a keresztény nemzetközösség-eszméje, amely nem is Európában gondolkodott, hanem „keresztény világban” gondolkodott a nyugati kereszténység szellemében.
A második a reformáció szuverenista államfelfogása. Ez leegyszerűsítve annyit tesz, hogy a nemzeti önállóságot hirdették a katolikus univerzalizmussal szemben.
Végül pedig a „szekuláris Európa” főként birodalmi elképzelései említendők. Talán meglepő, de az európai egységeszmény nem csupán egy nemzetek fölé emelkedő entitást takart, de az elnevezést kezdetektől fogva a kereszténység kiszorítására használták.
De ugorjunk vissza a kezdetekhez.
A görög mondakör szerint Zeusz és Európé, a föníciai királylány kapcsolatából született meg Minósz, és vele az első európai civilizáció. Az antik világ átvette Europé nevét, de csak földrajzi értelemben.
Az egységes Európa-eszméje csak Nagy Károly koraközépkori uralmával kezdődött el. A Karoling udvar keresztény formában, de mégiscsak a Római Birodalom helyreállítását tűzte ki célul- ez állt a királyi pecséten is.
A keresztény, a törzsi-germán és késő antik civilizációkat próbálták ötvözni. A latin kereszténység karaktere különösen a muszlim hódítások árnyékában alakult ki. Ezért is emlegetik a poitiers-i csatát Európa születésnapjaként.
A „keresztény világ” mint kifejezés, vagyis a „Respublica Christiana” eszméje a frank birodalom bukása után erősödött meg. VII. Gergely pápa a keresztény országoknak olyan szorosabb közösségét akarta, amely fölött Róma hatalma érvényesül. Így a katolikus egyháznak határokon átívelő szupremáciája épült ki. Európa fogalma csak a vallástalanodó reneszánszban jelenik meg újra.
Dante még univerzális birodalmat vizionált, Rotterdami Erasmus pedig már az Európai Egyesült Államoktól várta a békét. A XVII. századig tehát a keresztény világkép és a pogány Európa-eszme ütközött egymással.
Egyházi berkekben csak azok használták az Európa kifejezést, akik pogány humanizmus felé vonzódtak. II. Pius pápa, és hazai szövetségese, Vitéz János a törökök ellenében fogalmazták meg az európaiságot.
Közben azért a protestáns keresztény felfogás is tartotta magát. Husz János és Luther nem Európáról beszélt, hanem keresztény államról. Persze nem univerzális, hanem nemzeti alapon. Magyarországot sem Európa, hanem a keresztény világ védelmezőjének tekintették a törökkel szemben.
Viszont a XVII. században birodalmi és univerzalista keresztény erők vallásháborúi következtek, ez nagy kiábrándulást hoztak, főleg a keresztény univerzalizmus terén. Az utolsó nemzetközi dokumentum, amelyben a „Respublica Christiana” szerepel, az 1713-as utrechti béke volt, ami lezárta a spanyol örökösödési háborút.
Aztán jött a felvilágosodás drasztikus fordulata. A kor gondolkodói keményen harcoltak az államegyházi berendezkedéssel, de a csecsemőt is kiöntötték a fürdővízzel együtt.
Tudatosan kezdték támogatni a pogány-antik eszméket a kereszténység helyett.
Montesquieu pontosan ilyen alapon gúnyolta a keresztény vallást. Azt hirdette, hogy „Európa nem más, mint egy hatalmas, több kisebb népből összeállított nemzet.” Voltaire is világi alapon népszerűsítette az Európa-fogalmat, miközben meghirdette a „Tiporjátok el a gyalázatost” elvet a kereszténységre nézve. Rousseau a teljes integrációt pártolta; szerinte: „nincs többé francia, német, spanyol, de még angol sincs, csak európaiak vannak.”
És persze a keresztény irányzatokat rossznak és a társadalom szellemével ellenkezőnek tekintette.
Mi jöhetett ezután?
A szekuláris nemzetállamok és birodalmak harca. S közben a keresztény tartalomtól mentes Európa-kifejezés honosodott meg. Aztán jött a világháborúk sokkhatása, és most már az Európai Unió alapokmányából is teljességgel kihagyták a keresztény múltat. Ezzel az öreg kontinens jogi, politikai és kulturális fejlődésének egyik fő pillérét mozdították ki a helyéből.