Ő az én nagymamám. Kölyökként ott töltöttem a nyarakat. Még emlékszem ennek a világnak a végnapjaira. Csak egy telefon volt a faluban. Egy verklis a postán. Esténként (pár naponta) lementünk felhívni a szüleimet. Mi gyerekek békát, gyíkot és piócát fogtunk a marhaitatónál. Esténként a szépen kimosott kannával mentünk a csárdába tejért. Ott mindenki beszélgetett jókat. Mi gyerekek mindig kaptunk egy kis pohár tej kóstolót. Párnaponta a falu közepén álló boltba is lementünk, alap dolgokért (liszt, cukor, olaj, stb). Este Nagyapám mesélt. Néha kimentünk a szőlőben, meg mellette az erdőbe. Gombásztunk, és tanították a természet dolgairól. Az asszonyok "padozni" jártak. A férfiak álltak a kapuban, nézelődtek, ha arra jött valaki, be hívták beszélgetni.

Mennyire emberi léptékű, nyugodt életük volt.

Köszönöm Mama(!), köszönöm, hogy élsz..., mert az én Mamám is 1929-es születésű "Nagy Lajosné született: Dobos Irén"

Nagyon bölcs hölgy. Biztosan szép volt. Most is tekintete emberséges. Aranyos videó.

Juci néninek további boldog éveket kívánok erőben és egészségben!!!!!!!!

🥰

Gyonyoru. Koszonom. A neninek elsosorban meg a keszitoknek is.