Istenem, milyen megkeseredett ember írhat ilyeneket? Kedves @gmlgml780, mi a baj?

​@@timeaszabo-balazs1917 _"... Istenem, milyen megkeseredett ember írhat ilyeneket? Kedves @gmlgml780, mi a baj? ..."_ Kedvesnek tűnök neked ? Na persze, azért megkeseredettnek is, de aztán csak lekedveseztél. Nem tehetem meg, hogy válaszra sem méltatlak. Nem hagyhatlak kétségek közt vergődni. Nem tudod mi a baj ? Nincs családod ? Nem jártál iskolába ? Nem olvastál egy könyvet se ? Nincs egy TV -d ? Internet ? Annyira szerencsés vagy, hogy nem tudod mi a baj ? Figyuszkázzá má, ez a csaj egy kis Buddha. Most jött ki életébe először a kastélyból. És még nem tudja mi a baj. Vigyük el pár szép helyre. Mutassuk meg neki. Tudja meg mi a baj. Hol is kezdhetném. Annyi itt a látnivaló. Talán ott, hogy réges - régen, mikor még az idő is csak kezdődött, nem volt más csak sötétség. (Legalábbis azt mondják, én nem voltam ott. Ha én ott vagyok sosem történik meg. Hogy ebbe a sötétbe hívunk életre ártatlan, érző lényeket.) Mer először csak a sötétség volt, de aztán semmi nem változott. Csak a felszínen kezdtek el kavarogni a színek és a formák, a mélyben továbbra is a sötétség az úr. Minden és mindenki felfele tör és törekszik a fény fele, fel a felszínre. És közben maga alá kell szorítania a többieket. Ez olyan szép volt kezdésnek. És ennél már csak sokkal rosszabb lehet. Ez az úgynevezett "élet". De tudjuk, hogy valójában nem is élet. Létezés. Élet és hal@l kettőse. És mindenkinek egy nagy rejtély. Senki soha meg nem fejtette. Ezer és egy teória kering mi lehet a célja, értelme, hogy mi az ember "feladata" benne (ha van neki feladata egyáltalán). Ijedt, önálló gondolkodásra nem képes emberek csoportjai vallásokat alkotnak a puszta elméletekre. Annyira félelmetes, annyira fájdalmas élni benne. Tegnap láttam egy videót két felnőtt nőről, akik a fejüknél voltak összenőve. És te azt kérded mi a baj ? Az a baj, hogy a világ örömnek és fájdalomnak az elegye. És ezek nem történnek meg mindenkivel és egyformán, ahogy kellene. Az életet nem érdekli az "igazságosság". Mindenkire kioszt egy pár marokkal belőle és sose nézi milyen sz@rba markolt előtte. És elvárja (vagy le se sz@rj@) hogy mindenki meg legyen elégedve vele. És te legyél megelégedve, ha kislány korodban a parkban sétálgatva egy kutya széth@r@pta az arcod. Az a te életed. Éld le. Vagy ha a volt pasid s@vval öntött le. Vagy ha árvaként, vagy egy bántalmazó családban nőttél fel. Vagy ha meg se éled a felnőttkort, a gyerekkorod pár évét pedig egy kórházban sínylődve "éled" le. Vagy ha 20 éves korodban, nagykirályként élve, kapsz egy crohn betegséget, és az elkövetkező 10 évedet (életed nyarát), sokszor élet halál között lebegve, egy pelenkában éled le. És senki de semmi nem garantálja hogy egyáltalán eljön a vége, előbb mint a tied. Legyél elégedett vele. Legyél elégedett vele, hogy a pár ezer között lehettél, akik 90 éve Nazino szigetén levadászták és felz@b@lták egymást. Vagy legyél elégedett annak a több százezernek a sorsával, akik itt a szomszédban az elmúlt évben le@lték egymást. Gyalog is el tudnál menni oda. Legyél elégedett vele, mert több százezer élte azt a sorsot az elmúlt évbe. Vagy mit szólsz a múlt heti két tragédiához ? Két hajó is elsüllyedt, mindkettőn több száz h@lott és eltűnt. Az egyik menekülteket, a másik egy esküvői vendégséget szállított. Vagy ha egyszerűen csak nyomorban élsz ? Beéred vele ? Megelégszel vele ? Vagy ha nagyon szeretnél, de nem lehet gyereked ? Az élet minden atomodban, fiziológiailag és pszichológiailag arra késztet, hogy az anyaságot megéljed, de aztán, így vagy úgy, de valahogy mégis, elveszi tőled ? És neked azzal kéne beérjed ? Még csak nem is panaszkodhatsz igazán, hisz megvan mindened, mégis élve, a saját lábadon járva, terméketlenül r@hadsz meg. Vagy a pasik, akik nem látnak közelről 2 pin@t életükbe ? Én személyesen ismerek olyat is, amelyik egyet se. Na azzal érje be. Akinek meg potyognak a gyerekek, az pillanatok alatt megtapasztalja, hogy azokat fel is kell nevelni, ebbe a világba, amiről itt beszélek. Abba a világba, ahol máris 8 milliárd beszélő m@jom lepi el sáskaként a bolygót. Szülés utáni depresszióról hallottál már ? Ott és akkor, mikor a legnagyobb szüksége lenne, annak az új cukorborsónak, a biztonságra, stabilitásra, a szeretetre, akkor az élet kirúgja az anyja alól a széket, hogy a földön ülve nézzen maga elébe, miközbe a gyerek üvölt a háttérbe. A gyönyörű "élet", ami gyermekáldást hoz. És mindenhol csak a hazugságok meg a pátosz, a valósággal szembe nem nézés magyarázza félre azt, hogy egy megmagyarázhatatlan, borzalmas és ellenséges világ foglyai vagyunk. És nem vagyunk különbek nála. Mi is ebből a világból vagyunk. Ez az anyagunk. Ebből vagyunk gyúrva. Csak szenvedésen keresztül jön létre érték ebbe a világba. Csak a szenvedést meg nem jó "élni". A szenvedést az ember nem éli hanem haldokolja. Csak az élet rabszolgái vagyunk, mind. És te azt kérded mi a baj ? A fogalmatlanságodat látva, úgy üvöltenék, hogy nem maradna a fejeden haj. (Mennyire lehetsz vajon te h@lye egy 10 -es skálán ? 11 ?)

@@timeaszabo-balazs1917 A válasz csak a kommentek "newest first" rendezése esetén listázódik. (Felül a kommentek száma mellet van a kapcsolója.)

​@@timeaszabo-balazs1917Mi lenne? Komplett elmebaj!

Érdekes, hogy az irigységről szóló részt nem elemezted ki ennyire 🤔