Kívánok sikeres felépülést!

A szenvedèllyel minden okè: A lènyeg,hogy olyat-,ès ott kell talàlni,ami az adott rendszerben nem törvènybe ütköző. Nèzzünk pàr pèldàt: Cuccozni pl. ott van Hollandia,a szexualitàsra ott vannak a prostik,az erő megèlèsère meg a sport tuti.

Én 12 évig füveztem,aztan egyik nap belenéztem a tükörbe,voltam 63 kiló.Másnap abbahagytam a cigit és a füvet egyszerre.Egyáltalán nem is kivántam utána egy kicsit sem,utána elkezdtem edzeni felszedtem 30 kilót így már emberi kinézetem van a 186 cm hez.A füves cimbik megmaradtak sokszor találkozunk,de azóta nem szívtam bele,abszolút hidegen hagy.

Egész életemben toxikomàn életmodot folytattam. Most 50 éves vagyok, egy éve nem iszom alkoholt 3 éve semmi drog. Sportolok edzem magam, a pànikbetegségem elmult. Egy uj vilàgban érzem magam!

Igen de van az egészséges függőség, mint pld a víz, levegő, egészséges táplálék és van az olyan függőség ami megbetegíti a használóját és vagy az ő szeretteit. A kettő nem említhető egy lapon aki mégis összemossa a két függőséget avagy nem is tudja kettéválasztani annál nagyon nagy problémák vannak ott fent a toronyban. Szerintem mihamarabb találj magadnak egy szakembert és ne ezzel takarózz, hogy mindenki függő és "jóvan ez így"! Addig oké ez a fajta hozzáállás amíg 18 év alatti vagy mert a szüleid viszik el a felelősséget, de utána, már béna, éretlen ... + törvényekkel is meggyűlik a bajod előbb vagy utóbb, és remélem minden drogost elkapnak és ledarálnak halkajának és lesz belőlük aranyhal jó mélyen a tenger, óceán szinten, hogy senki ne fogja ki őket újra...

és elöbbre vagy? ( remélem )

Most azt mondanám hirtelen hogy igen, mert az előadó példája alapján az hogy a 30as éveim közepén egy szar vagyok az nem azt jelenti hogy fixen így fogok meghalni. Funkcionális használó vagyok, ugyanazt a munkát elvégzem mint egy átlag munkatárs, viszont épp a "midlife crisis"-t élem borderline szerű tünetekkel és állandó depresszióval amin képtelen vagyok túllépni uszkve 10éve. Eddig úgy voltam vele hogy oké, ezt dobta a gép, én már nem fogok megöregedni. Most viszont egy csoportterápiára nagyon szívesen elmennék, legalább az igény megfogalmazódott bennem. A "kattogás" hamar elmúlik viszonylag, de utána jön a pusztító magány és üresség ami miatt pár hét és elkezdi az ember tervezgetni, hogy kéne nyomni egy "alt+F4"-et. A szülők fájdalmára gondolva aztán jön a bevált séma, inkább megy a cuccozás, és teljes a kör.. Fogalmam sincs mi lesz, azt se tudom jövő héten mi lesz. De már kurvára unom és sikerélményre vágyok. Megértésre, valódi boldogságra. *az előadón pedig azt látom hogy egész jól érzi magát a múltja ellenére, nem tűnik egy megtört embernek. Szeretnék én is így kinézni.

@@estrophy azt irod h a 30-as évek közepén jársz, én 58 vagyok, ugy gondolom h van némi élet tapasztalat többletem. adok 1-2 gondolatot amit ha kaptam volna elöbbre lettem volna az biztos. sportolj minden nap legalább 1 órát. ha ezt megteszed fél év mulva reljesen máshogy fog müködni a hormon háztartásod és teljesen biztos h elmulik a depressziod. a lényeg hogy kezd el, ne keresd a megfejtésd csak csináld, ha csinálod az eredmény töled függetlenül jönni fog. erre sokan azt mondják hogy nem lényeges, de szinte csak ez a lényeges + a kaja amit megeszel és a drogok amiket használsz, ide értendö minden, cigi kv gyogyszerek + a többi szar, ha ezeket hanyagolod sportolsz akkor belefogsz kerülni elöbb utobb olyan társaságokba amik jok lesznek ehhez kb lové se nagyon kell gondolom abbol is kevés van, álltalában az szokott lenni a kiindulo probléma...

Vegyél egy hangfalat , vagy fejhallgatót azt ne hisztizz

Te nem vagy normális!!!! Be vagy állva?? Tökéletes a hang te f....