17 évig voltam postai alkalmazott. Ennyi idő alatt 500 ezer Ft-ot sikerült félretennem. Már több éve kiégtem ebben a szakmában, és az akkori párkapcsolatomban is. Több éve éreztem, hogy ez így nem mehet tovább, mert semmim sincs. Pazarolom az időm, az életem, és nem érzem jól magam benne. Aztán végül döntöttem, mert találkoztam egy kedves fiúval akivel új életet tudtam kezdeni. Otthagytam az állásom, a felmondási időmet tanulással töltöttem. Bár ezt már előbb is el lehetett volna kezdeni. Megszereztem a kamionos jogsit. 17 éve megvolt a jogsi személyautóra, de 17 év alatt mondhatni nem is vezettem, mert autóm sem volt. A párommal együtt elmentünk négykezes nemzetközi kamionsofőrnek, és bár a munka nem volt kevés, de mi nagyon szerettük, bejártuk Európát, és egy hatalmas élmény és kaland volt az egész. Persze szerencse volt, hogy találkoztam a párommal, de amit tanulságként levontam az életemből: nem ülni a sz..ban, hanem keresni, kutatni, mi az amit szívesen csinálna az ember, tanulni, nyelvet, új szakmát a taposómalom mellett is. Sajnos én abban nőttem fel, hogy - örüljek, hogy van állásom, meg más sem szereti a munkáját, de meg kell élni valamiből, - ezért sok-sok évig nem is gondoltam arra, hogy mást kellene tanulni, spórolni ahogy csak lehet, majd bátran belevágni. Túl sok évig tartott sajnos amíg rájöttem, hogy változtatni kell, ami bátorsággal, kockáztatással, tanulással jár együtt. És remélhetőleg sikerrel is. Persze tudom azt is, hogy sok múlik az anyagiakon is, és ma már talán ez a legnehezebb. És persze mindenki helyzete más és más.

Nagyon jó téma volt. Szerintem, jó volna még néhány embert meghívni a stúdióba és megkérdezni tőlük, hogy ők mit csináltak a kiégés után. Ez egy nagyon aktuális téma.

Egy nyomott tanári szférában kilátástalanul pont ugyanezt érzem. Nagyon érdekes volt ezt más nőtől is hallgatni.

Az interjú tökéletes volt, legalábbis számomra. Többször elhangzott a "luxus" szó amivel egyetértek, ma az önmegvalósítás tényleg az, főleg ha nincs meg az anyagi biztonság. Jó, hogy erre rávilágított végre valaki.Ezért kénytelen k az ember mindenféle olyan munkát elvállalni amit mondjuk utál! pusztán a bevételért/rezsiért !! Gratulálok Júliának, és sok sikrt kívánok neki ! 😊✌️

Nekem nagyon tetszett a beszélgetés, köszönöm a hölgy őszinteségét 😇

Köszönöm🙏kb 3 hete volt az Interjúalannyal egy reggeli műsorban egy beszélgetés...ott jöttem rá,hogy egyébként ugyanezen okok miatt-szintén ebben a cipőben járok...minden stimmel!A sors fintora,hogy ugyanaz a hivatásom mint a Férjének,és alapjaiban szeretem is.....Azért hasznos ez a beszélgetés mert alattomos dologról van szó sajnos több területen jelenik meg mire összeszeded és egy csokorba rakod..Sokszor kívülről jön a szembesítés!

Nagyon egyutt tudtam erezni a holggyel. Én külföldön termeszetvedelemben dolgozva ugyanezen mentem keresztül - tehát nem kell ehhez magas beosztásban lenni. Ami meg sokat jelentett, az angliai időjárás, az iroda kontra természetben eltoltott idő aránya és a szociális közeg. Nagy ugrást tettem, atkoltoztem egy másik országba és ujrairtam az életem. Most boldog és kiegyensúlyozott vagyok, pedig egyik diplomamat sem tudom itt hasznalni.

Nekem nagyon tetszett, jó, hogy beszélünk róla, kell beszélni róla….én mindezekre akkor jöttem rá, miután nyugdíjba mentem 40 éves munkaviszonnyal és sok mindenre rácsodálkoztam, hogy ilyen létezik, mert a napi rutin mellett sok mindent nem veszünk észre, nem élvezünk dolgokat, mert nincs rá időnk?! Igen, csak egy életünk van, igazából azok a szerencsés kevesek, akik a kenyeret adó munkájukban is megtalálják az örömöt és nem muszájból dolgoznak. Minden jót kívánok a pszichológus nőnek!

Ez mind szép és jó.Több hasonló beszélgetést is hallottam már,hogy egy felső vezető kiégett,lépett.De nem hallottam,olvastam még hogy egy pék,szakács,cukrász,lakatos..... akik egyik hónapról a másikra élnek,kiléptek,mert kiégtek...

én is átmentem ezen, teljesen egybeesett a változókorral (51-57 éves korom között voltam ilyen állapotban). The dark night of the soul.

A körülöttem élők cirka 90%-a szenved a kiégéstől, engem is beleértve. Idősgondozó vagyok külföldön. Nyáron keveset dolgozom, hogy elkerüljem a teljes kiégést, ami ebben a szakmában gyakori jelenség. Nonstop strand, rock koncert, szóval bulihegyek és állandóan magasan tartott adrenalinszint. Én így tudok túlélni, de nem ez a hosszú élet titka, az tuti. Nagyon szinvonalas a podcast. Ezúton köszönöm Friderikusz úrnak az érdekesebbnél érdekesebb emberekkel készített nagyszerű riportjait.

Egy ilyen jellegű felismerés, összeomlás után, idővel, olyan felismerések jöhetnek, amik elvihetik az ember életét egy más, jobb életbe. Boldogan éli meg a vágyait az életét. Köszönöm szépen, ezt rávilágító, értékes beszélgetés volt. Sajnos, ilyen,kényszer közegben él az emberek nagy többsége.

Nekem ez nagyon tetszett! Nemes értelmében egyszerű, közerthető beszélgetés, ami mai világunkra abszolút jellemző problémára hívja fel a figyelmet!

Sajnos magamra ismertem :( Köszönöm az adást, nagyon tanulságos volt.

Köszönöm Sándor a kérdést; mi van azokkal akiknek nincs anyagi biztonsága? Erre válasz nem volt pontosan sajnos, de a szándéka vett rá a követés gombra. (Bármilyen furcsa is.)

Sajnos toxikus társadalomban élünk, jó egy ilyen őszinte interjút hallgatni végre.

Nagyon tetszett, köszönöm. Több dologban magamra ismertem. Tanulságos beszélgetés.

Én is átestem ezen, nem könnyű eljutni ezekhez a döntésekhez. Ahogy az egész életünk is döntések sorának következménye. A hölgy is volt gyári munkás, volt alsó-,közép-, és felső-, vezetető. Ahhoz hogy valaki ilyen pozicióban legyen, ezeket az 50 év alatt bejárja. Lehet itt ott szerencse, vagy bármi, de nem szabad azt gondolni, hogy ő nem dolgozott meg ezért kőkeményen. Amibe bele enged látni az egy hosszú folyamat eredménye, nem a null pont. Meghozta a szinteken azt a döntést, ami neki kényelmetlen volt, de belement, mert nem akar szenvedni. Így jutott előre. Nekem az a meglátásom, hogy az élettel kapcsolatos döntéseink egy kényelmi zóna határ átlépéséről szólnak. Az vagy igy vagy úgy de előbb utóbb megmutatkozik eredményként, akkor jól döntöttünk-e. Ha sikeresnek éljük meg akkor igazolódik a döntésünk, ha nem akkor az megtanít egy más helyzet elfogadására. Én végig jártam sőt járom ezt az utat, de úgy érzem, jól döntöttem, hogy megtettem a szükséges lépéseket lépéseket! Köszönöm, hogy meghalgathattam az adást!

Én abban égtem ki az évek alatt, hogy szívből utáltam a munkámat, mégis 100% ot adtam. 35 éves vagyok épp a saját vállalkozásomon dolgozom és átképzem magam. Természetesen ahol élek rögtön orvosi támogatást kaptam, hogy megint az “utamra” kerüljek. Leszoktam a kávéról és húst csak nagyon ritkán eszek. Ezek is rengeteget segítettek a fáradékonyságon. A riport alany étkezési szokásai is hozzátettek a kiégéshez, alváshiány stb.

Hálás köszönet a videóért! Hasonló cipőben érzem magam én is mint a kedves hölgy! Sok sikert kívánok neki…

Nekem ez pont most nagyon sokat segített. A felismerés megvolt, terveim is vannak, ...kicsit még kételkedtem magamban. Nagyon koszönom mind kettőnek! Fel is iratkoztam. :)

Minden egyes kiégési példában magamra ismertem.Munka közben,sírva hallgattam végig.

Pszichológus kollégaként tisztelem Füredi Júliát, a 10:10-nél megemlített bankszámla koncepciónál viszont felkaptam a fejem. 2020.09.15-én mutattam be a Business Burnout Biblia című könyvemet, amelyben ez volt a 17. fejezet, a 155. oldalon szerepelt. A könyvet Bagdy Emőke a legjobb magyar megjelent szakmai kiégéskönyvnek nevezte, a könyvben pedig társszerzőm volt Gerendai Károly, Hegedüs Éva, Beck György és Kürti Tamás is és neves emberektől kapott ajánlókat is. A könyvbemutatómon (2020) is tartottam erről előadást, aminek a felvétele is megtekinthető, Mi a megoldás a kiégésre? címmel megtaláljátok a felvételt a csatornámon (a 18. percnél beszélek róla). 2 éven át tanulmányoztam reggeltől estig a nemzetközi tudományos kutatásokat, több mint 400 ilyet le is hivatkoztam a könyvben, és sehol nem találkoztam a bankszámla hasonlattal korábban. Ezt anno arra találtam ki, hogy az „allosztatikus töltés” jelenségét le tudjam egyszerűsíteni és átadhatóvá tegyem a laikusoknak. Büszkeségem, hogy ezzel le tudtunk egyszerűsíteni egy bonyolult neuropszichológiai jelenséget. Mivel számtalan előadást tartottam a témáról, voltam vele ismert hazai rádióktól kezdve rengeteg helyen, elképzelhetőnek tartom, hogy Júliát is elérte ez a gondolat. Már csak azért is, mert annak a kiadónak is elküldtem 2020 elején a kéziratomat, ahol végül 2021-ben Füredi Júlia könyvét kiadták. Persze könnyen lehet, hogy teljesen véletlenül egyszerre jutott eszünkbe ugyanaz, mindenesetre ha bármit is tudott neki is adni a szakmai munkám, azt nagyon hálás lettem volna, ha megemlíti. Ha független a gondolat és már évekkel előttem is ezt mondta Júlia, akkor elnézést kérek a felvetésért. Akárhogy is, a cél végülis az, hogy a valódi megoldások a kiégés tekintetében az emberek kezébe kerüljenek, ehhez a munkához őszintén további sok sikert kívánok. 135 ezer emberhez pedig ezzel az interjúval már eljutott a kiégés témája. 😊

Köszönjük, ez nagyon hasznos és érdekes volt

Kedves Sándor és Júlia!!! Ez a kiégés nem csak a magasan képzett szakemberek körében van jelen ezt lehet mondani országos problémának. Gondoljanak csak bele egy gyári munkás életébe ahol ugyanazt a munkát végzi évről évre és ráadásul ablak nélküli csarnokokban. Hogy a dolgozó ne tudja hogy nappal vagy éjszaka van. Na ez az igazi megpróbáltatás. Ezért van ennyi lelkibeteg Magyarországon. Mélyebben már nem megyek bele mert az már politika felé terelődne. Végig néztem a videót köszönöm szépen.

Nekem nem volt se ellenszenves, se hiteltelen. A sajat eletebol hozott peldak is erthetok voltak szamomra. Abban van nemi igazsag, hogy "mas szinten" elnek, mint az atlagember pl. sieles, fizetos iskola, nem mindenki engedheti meg maganak. Viszont a lelki rendrakas, sajat magamrol valo gondolkodas, illetve negativ emberek elkerulese nem penz kerdese. 🙂

Zseniàlis video, köszönöm, a könyvet kötelezô olvasmànynak ajànlom.

A téma nagyon jó volt, viszont szerintem a vendég nem volt a legjobb választás. Egyszerűen azért, mert egy felső vezetőről volt szó, aki igazából vígan eléldegélt az átmeneti 1-1.5 évben az összegyűjtött pénzéből és még a gyerekek tandíjára is maradt pénz, stb. Innentől kezdve a hölgy esete a legtöbb néző számára szerintem nem nyújtott sok segítséget, mivel épp az a fő probléma, hogy az ember nem tud csak úgy ellenni 1-1.5 évig vígan, nulla bevételből... Na mindegy, ez így sikerült, várom a következő adást :)

Friderikusz szinte mindig a legjobbat produkálja, de ez nem tartozik közéjük.Hosszan lehetne taglani, hogy miért, de most csak röviden: a riportalany nem volt hiteles . Az u.n. "kiégés" egy divat -téma, az az érzése az embernek, hogy egyszerüen a könyv reklámozása volt a cél. A riportalany semmire sem adott elfogadható választ, hiába próbálta Friderikusz rászoritani.

Értem, hogy mitől égett ki. De azt nem látom hogy most mit csinál másképp. Elkezdett sportolni, netán finomakat főz, kertészkedik, táncolni jár, természetet jár? Csinál egy saját céget és akkor már minden OK? Bocsánat de külsőre és a beszéde is nekem egy kiégett 50-es nő most is. Biztosan nem fogom olvasni a könyvet mert nem HITELES

Köszönjük!

Nem gondolom, hogy az interjúalany hitelességével lenne baj, de ha már pszichológus, akkor valóban nagyobb mélységet reméltem én is. Sokan élik/éljük meg a kiégést, azt az érzést, hogy EZT & ÍGY biztosan nem akarom tovább csinálni. De jön a kérdés - még ha az anyagi biztonság meg is van - hogy akkor hogyan tovább? És a cím is ezt sugallta, de válasz nem igazán hangzott el.

Szerintem tanulságos volt ez a beszélgetés, mert sokan élnek így mint a riportalany, mégsem lépnek a pénz, egzisztencia, magánkörülmènyek miatt. Személy szerint sosem engedném magam bele ilyen "kiszolgáltatottságba", és inkább élek szerényebben, de mindig azt téve/dolgozva és úgy élve, ahogy épp az nekem jól esik. Nyilván ez nem annyira kiszámítható, mint egy jó munkahelyi pozíció, viszont szabadabb, boldogabb és értékesebb életet eredményez. Mert életünkből csak 1 van. De ez csak az én véleményem, magamból kiindulva.

Mintha rólam szólna!

Ez jól esett!

Pontosan! Amikor minden és mindenki az én energiámat, munkámat, figyelmemet és odaadásomat igényli 0-24-ben, és sehonnan sem kapok vissza semmit. Csak szívják az energiát mindenhonnan, és nem töltődik vissza semmi. Ha nincs énidő, kikapcsolódás, örömforrás; nincs semmi visszatöltés, vagy csupán némi elismerés; akkor bizony előbb-utóbb kiég az ember... Időben meg kell húzni a határokat, nem a két végén égetni a gyertyát! Csak hát ezt sehol sem tanították. Nekem nem. Sőt, ellenkezőleg! Egy nőnek az a dolga, hogy alárendelje magát mindennek és mindenkinek...

"Elmentem egy jósnőhöz!" - amikor leállítottam a lejátszást.

Fantasztikus volt ❤️

Kiégés ellen nyeregbe pattantam :) Így levezetem a feszültséget, meg a kedvetlenséget.

Nagyok tetszett, hallgattam volna még :)

Az ebéd témához szeretnék hozzászólni. Nem véletlenül ette Júlia újra ugyanazt, egyszerűen az a török a legfinomabban főző török büfék egyike (minosegi alapanyagok, adagok, egyedi fűszerek nem bekevert vackok). Már én se rég a környéken dolgozom, de azóta a gyermekemmel is visszajarok. Egyébként jó ez az adás is. Köszönjük!

Még csak a felénél tartok, de máris nagyon tanulságosak voltak, amik elhangzottak.

Nagyon szeretem Friderikusz podcastjait, de ezt most csak a 19. percig néztem. Füredi Júlia pszichológus elmegy egy jósnõhöz(!) és ott megvilágosodik. Ez nekem sok. Lehet, hogy a továbbiakban értékes dolgok hangzottak el, vállalom a "veszteséget". A hölgy számomra már nem hiteles... 😞

Eléggé magamra ismertem. Pedig én nem vagyok igazgató. Mondjuk én felismertem már a problémát, és igyekszem tenni ellene.

A tèma jó, az interjúalany nem, nehéz megfogalmazi, de talán a hitelessége illetve érzek még benne egy adag affektálást is, mindenestre egy ilyen kisugárzással rendelkező női főnök lenne a rémálmom. :)

Ez a beszélgetés nagyon kilóg az eddigi interjúk sorából, melyek minden esetben tanulságosak, elgondolkodtatók, és valamiféle általános érvényű üzenetet is hordoztak. Ez sajnos nem ilyen volt. Nem is értem a riportalany kiválasztásának szempontját, egy átlagos történet, átlagos szereplőkkel, átlag alatti történetszövéssel, személyes tapasztalatok, személyes véleményes és sok-sok unalmasan személyes részlet. Nem lehet, hogy egy fizetett tartalmat láttunk, melynek célja a tavaly megjelent könyv, esetleg a hivatkozott app népszerűsítése? Én rászántam a 40+ percet, mert vártam, hogy a végén kiderüljön valami, hiba volt, elvesztegetett idő. Annak ellenére, hogy az alany szimpatikus, őszinte, de nem képernyőre való, legalábbis nem ebben a formában.

Szerintem bárki tud váltani, mi teljesen átlagos család vagyunk férjem és én is váltottunk, mert teljesen elegünk volt. 3 kicsi gyerekkel és nem haltunk éhen. Azt kell eldönteni, hogy mi a fontos.

Az adás után-közben értettem meg a könyvet. Amit részben olvastam, de a felénél abbahagytam. Egyszerűen a stílusa, ahogy meg van írva, nagyon kilógott a mai trendből. Néha mint egy önmagát nem ismerő tini, aki felnőttek közé keveredve túlterhelődik és próbál irányt találni. Menj be egy szobába és kiabáld ki magadból hogy eléééééég? 50 pluszosan ez a tanács, ez a megoldás, így kell stresszt oldani? Könyv olvasásánál már volt egy disszonáns érzésem,hogy ki írta ez a könyvet és kinek szól? Vajon mennyi kiégés előtt álló közép-felsővezető van, aki nem bír megfelelően rekreálódni? És aki a hétköznapi robotot nyomja? Nehéz megírni mindenkire lefedve egy ilyen témát. De ebből a beszélgetésből is kiérzem a túlgondolkodást és azt a felszínes modorosságot, túl precíz, túl emocionális, mégis vezető, de feleljünk meg az elvárásoknak is, közben mutassuk meg,hogy tudjuk ezt még hitelesen is csinálni. Közben ilyen álszent nyomor van, hogy miyen a megterhelő a bank szektor vagy a multi. Ott kell hagyni időben. Ha pedig nincs más lehetőség, akkor robotolni, ha már meg kell élni valamiből. De ami egy felsővezetőnek a vajon mit eszünk holnap ..... az a nagy többségnek a szó szerinti valóság. Sárnehéz a beszélgetés is. Pedig a csatorna kiváló,kell néha egy kis kontraszt. Attól még remélem, sokak hasznára válik a tartalmi része!

Az milyen munkahely, ahol ÉN mondok fel, és végkielégítést kapok? Mert akkor megyek oda dolgozni... Másrészt a riportalany nagyon nem a magyar átlag: céges autó, felsővezető, fizetős iskola, síelés, stb. Nyilván ilyen anyagi helyzetben könnyebb kitalálni,.hogy merre tovább...

Köszönöm

Végig az járt az eszemben, hogy a riportalanynak 27 év kellett a munkahelyén, mire eljutott ahhoz a kérdéshez és felismeréshez, hogy "mit keresek én itt?" és hogy "nem tehetem azt szabadon, amit szeretnék". Nekem idáig eljutni egy multinál 2-3 évembe telt csupán. :D

Megtörtént velem is. Kb így. Kamikaze kiugrás , mert mar nem bírtam! Nagyon boldog vagyok, hogy visszahallom a velem történteket , a folyamat-érzések tekintetében,így ebben a formában. Én is Főnix programnak neveztem el, a felépülésem folyamatát, ez döbbenet! Én 1,5 év pihenés,önreflexió, feltárás, elengedés belső munkánál tartok. Nagyon jókor jött ez az interjú, a könyv! Kár, hogy nincs erre állami támogatás.

Koszonom ezt a kivalo riportot. 🥰 Voltam hasonlo helyzetben, hasonloak voltak a tuneteim, nekem is 1,5 ev kellett ahhoz, hogy ujra tudjam epiteni magam. Mindenen valtoztattam, csak a ferjem es az autom maradt meg az osszeomlaskori allapotbol.

Nagyon érdekes az a felvetés ami arra vonatkozik, hogy negatív címkékkel járhat ha valaki nem fél változtatni egy-egy helyzeten, pl. aktívabban keres munkát, vagy nem adja fel hogy szuper albérletet találjon, stb. ezzel én is többször szembesültem...

Ezzel nincs gond ha nem lenne HR vezetô, meg kellett volna tanulni hogyan kell a felelôséget leosztani. Bízni másokban ehhez tapasztalat és rutin kell. Mindenki potolhato együttmûködésre nagyon kis % a vezetôknek képes. A bízalom és a tudás kitôl mit várhatok arra nagyon jó vezetô képes. Én ott merem hagyni a cégem, mert emberileg ismerem kikkel dolgozok és mit várhatok el tôlük. 46 éves felsô vezetô építôipar

Ďakujeme.

Tanulságos beszélgetés! Mindenképp elolvasom a könyvet is. Sajnos személyesen is érintett a probléma, akkor a Business Burnout Biblia című könyv volt a segítségem, azt is ajánlom mindenkinek a témában.

Vajon megelőzhető ez a sokakat érintő probléma? Köszönjük a műsort!

Sajnálom, hogy a beszélgetésben nem hangzott el egy fontos szempont: kiégni csak az tud, aki valaha igaz lánggal égett - innen a feneketlen sötétség érzése egy kiégéskor, hiszen éppen az a belső alap rendül meg életünkben, amire feltettük az. Tudom, hogy társadalmunkban rengetegen vannak, akik egy egész életet leélnek úgy, hogy életük valamely területén nem érzik magukban az örömöt, a lelkesdést, sőt, talán inkább undort éreznek. Ez nem A kiégés. Ugyanakkor, jó lenne a társadalom tagjaiban tudatosítani, hogy az undor olyan alapérzelem, amely velünkszületett, biológiai jelenség, nem tehetünk a kialakulásáról, nem szabad, hogy emiatt bűntudat, bánat gyötörjön bennünket. Viszont, rengeteget tehetünk azért - és egyéni felelősségünk is tenni! -, hogy kezelni tudjuk ezt az alapérzemet. És itt érzem azt, hogy társadalmunk védtelen pl. az undor kezelésében, a köztudatban nincsenek meg a megfelelő kezelési technikák. Közhely, hogy a társadalom mentális egészsége és jólléte katasztrófális állapotban van, holott az oktatás, az egészségügyi ellátás, a munkaadók munkavállalókhoz történő hozzáállása, sőt, egymás - különösen a kiszolgáltatottak - elfogadásának családi, társadalmi narratívája rengeteget javíthatna a helyzeten.

Thanks!

Hálás köszönet ezért a beszélgetésért is...

Nagyon tanulságos volt De hallgattam volna még hosszasan ha érdekfeszitő érdekes lett volna / nem a témára gondolok/ !! Ha Ön számára is figyelemre méltó ,tartalmas beszélgetéssé kerekedett volna ,a statisztikát figyelembe véve ,hosszabban ,érdekfeszitőbben az Öntől megszokott szinvonalon tartott volna még tovább! Sajnálom hogy nem Önön mult NAGY tisztelettel Rajongoja AL.

Sokra ment a hölgy az Elte pszichológiával ha jósnőhöz megy. Egy válságos időszakban.

Nem tudom, hogy kinek mi a tapasztalata ezzel, de valahogy mikor az ember előbbre tud nagy nehezen lépni pl. munkahelyen, egyből megjelennek az irigyek vagy valami más okból szinte napi szinten azt érezteti a világ x szituációban, hogy nem elég jó, amit csinál az ember. Nagyon kevés a dicséret. Én mindig nagy hangsúlyt fektetek most már a munkatársak dicséretére, ugyanis szerintem ez nagyon fontos alapot ad a jó közérzethez. Gondoljunk csak bele. Sokan a munkában a társaikkal több időt töltenek, mint a családdal. Nagyon fontos a pozitív légkör, a bátorító szavak. Meg kell találni mindenkiben a jót. Vannak emberek, akik visszaélnek sok lehetőség után is az ember bizalmával. Ők nem tanulnak ebből és el kell őket kerülni, ha lehetséges, de a pozitív környezethez hozzájárulás a mikrokörnyezetünkben fontos. Nekem az a tapasztalatom, hogy legtöbbször nem maga a munkavégzés vezet kiégéshez, hanem az emberekkel való együtt dolgozás vagy ügyfelekkel való munka, vagyis az interakciókhoz köthető ez, mert sokféle személyiség létezik, a munkahelyen pedig nagyon vegyes a helyzet. A legtöbb munkahely a mai napig nem személyiségek szerint lebontva osztja fel a munkaköröket, így nem ritka, hogy nem összepasszoló személyiségek kerülnek össze, de ne feledjük, hogy minden személyiségnek van erős és gyenge oldala ill. az emberek nem nagyon tudnak egy már kialakult személyiségen változtatni és ez nagyrészt nem az ő hibájuk.

Kedves Sándor! Soha ne tudja meg miről is beszélt Júlia. Én átéltem. Majd' 25 évig dolgoztam pedagógusi pályán. Rengeteg ember kiég. Talán azt sem tudják, mi az a Burn Out ( testi-érzelmi-lelki kimerülés ). Majd jönnek a barátok, akik megmondják: "Csak hiszti, hülye vagy, na lépj már holnapra túl ezen." Bárcsak ennyire könnyű lenne.

Remek videók, tényleg a gondolkodó emberek világítótornya ez a Podcast. Viszont örömteli lenne végre valami kevésbé drámai téma, hétről hétre, csak a háború, gazdasági összeomlás, covid, kilástalanságot sugalló videók.

Nemtom, végig néztem, de nem igazán értettem meg ezt a kiégés sztorit, nem jutottam közelebb a kiégés mikéntjéhez. Nem vagyok képzett ideiológiailig (by Pelikán et. ), lehet ez a probléma velem.

Isten hozta a való világban! Ez a műsor valóban hatásos a vezető beosztású embereknek. Ők azok,akik megtehetik anyagi biztonság révén azt,hogy 50 felett keressék önmagukat, akár munka nélkül is. Biztosan neki sem volt egyszerű visszalépni egyet, de megtehette. Amit 1 gyári melós, stb...nem tehet meg, család mellett. A 4000 hét pedig csak fogy...😔

A téma érdekes,a riport alanynàl valahogy nem jött át....talán nem hiteles,nem tudta a figyelmem fenntartani.Talàn még Sándor ön is unta..🤔🤔

A témaválasztás jó, de elég elcsépeltnek érzem, hogy a kiégést általában a középkorú, szellemi munkát végző, jól fizetett, gyakran akár vezető beosztásban lévő emberek problémájának írják le. Ugyan érintőlegesen megemlítik, hogy fiatalabb korban is előfordulhat, de nagyon szívesen látnék olyan interjú alanyt a témában aki fiatalabb, nem negyvenes, ötvenes éveiben jár, illetve olyat, aki nem tudott egyszer csak felmondani és hónapokon-éveken keresztül pihenni, meg útkeresni, mert anyagilag nem engedhette meg magának. Nekem az a megérzésem, hogy nem a kiégés felismerésével van általában a gond, hanem a kezelésének lehetőségeivel.

Szerintem semmi problema az interjúalany választással sőt Én úgy gondolom ez a téma Nagyon is esedékes a ma elő dolgozó emberek életben. Jobban oda kell figyelnünk önmagunkra (es másokra is persze )es valóban mérlegelni kell a dolgokat es azok súlyosságát ami kiégésre vagy akár egy mély depresszióba taszíthatnak minket.Nem könnyű kimászni egy mely gödörből sajnos valakinek nem is sikerül.! Egy életünk van es azt pedig próbáljuk a leg szebb módon meg élni.!

Elnezest, de aki felmond nem kap vegkielegitest. Az hogy kapott, agyonveri az egeszet. Hiszen semmi kockazatot nem vallalt :(

És hányan vagyunk így ezzel... De nincs más hátra ,mint előre.....Nem az szállhatunk ki...

A jósnő említésekor azért nyeltem egy nagyot

Azoktól kérdezem akiknek az a véleménye, a hölgy nem hiteles, hogy mitől válna önöknek hitelessé?

Na most mit mondjak. Õ mondott fel és mégis kapott vegkielégitést. Ez azért nem mindenhol igy van.

Thanks

Sándor! Nagyon vágott interjú, érezhető Sándor szenvedése! Sodró Eliza egészen más volt! Vagy Kadarkai, vagy Vitray! Sándor kérdései vezetik a beszélgetést, már-már erőltetett módon. A vendég nem passzol a sorba! Sajnálom!

Igen, ugyanúgy én is.... Nem voltam szabad, stb. Mintha rólam szólna kis eltéréssel. Sokan átmegyünk ezen. Mint egy rabszolga és egy nagy lúzer....Engem a zene és a művészet és a prioritások kijelölése hozott ki és az a tudat, hogy nem kell nekem senkivel úgymond "versenyezni" és nem kell nekem mindenkinek megfelelni. Megerősített és tisztelet, hogy ilyen hitelesen megnyílt Júlia.

Éveken keresztül minden nap KIS tál gyros HAGYMA CSÍPŐS NÉLKÜL, én is kiégnék.

semmi eredetit nem tudtunk meg, kevés ilyen őszintétlen interjúalany volt a Friderikusz podcast sorozatban. Az biztos, hogy a hölgy nem mert megnyílni.

Nem vagyok biztos benne, hogy ennek a beszélgetésnek a kiégés a témája, vagy inkább a női klimax tünetei. Azokat az érzéseket, amelyekről hallunk, beosztás és anyagi helyzettől függetlenül minden ötvenes nő megélhet, ha nem ötvenesen, akkor hatvanason egészen biztos. Ezek mellett az érzések, pszichés tünetek mellett , amelyekről szó van, a munka éppenséggel örömforrás lehet, miközben a kiégést leginkább a munka területén éli meg az ember. Javasolnám a kiégés témát legközelebb erre szakosodott pszichológussal beszélje végig, kedves Friderikusz Úr!

na, a jósnőre alapozni a jövőt, durva dolog... :D

9 intenzív munkavégzés után hagyta ott a bankot... 9 év!? Mert az lemaradt...

Nem tudom, de a bevezetőt meghallgatva pont most aktuális.

Megvettem a hölgy könyvét, sajnos nagyon rossz élmény volt. Elnézést, de ez az előadás kicsit “szabópéteresre” sikerült a hölgytől, pedig abban bíztam, hogy pozitív irányba mozdul a mérleg nyelve.

Quiet quitting - a term newly in the zeitgeist of the American work lingo, describes the experience of doing your job without going above and beyond. - idézet egy CNBC adásból. Jócskán megelőzve az ilyen-olyan betűvel jelzett generációkat (tényleg, a mai 50+ korosztály melyik tag-et hurcolja a "közfelfogás" szerint?!) egyre azon kapom magam több évtizedre visszanyúló munkámmal, karrieremmel kapcsolatban, hogy "valamiért" az amit egészen mostanáig élvezettel csináltam - olykor jócskán túllépve a törvényekben előírt munkaidő kereteket is akár - mára szinte teljességgel elvesztették a jelentőségüket. Nem érdekel, hogy mit és miért úgy akar velem elvégeztetni az n-dik vezetőm, aki manapság még csak apró karcolásnyi nyomot is képtelen maga és az általa elvégzett "munka" után hagyni az adott szakma vagy szakterület mezsgyéjén. Eleinte zavart, és magamban kerestem a hibát. Aztán - például a fenti podcastnak köszönhetően is és más források áttanulmányozása után - arra jutottam, mint anno Hofi az egyik poénjában - a "Tiszta őrültek háza" műsorában - amikor is a doktor által felírt gyógyszerekkel kapcsolatban azt találta mondani, hogy "az orvos sem mondta meg, hogy mit írt fel, én sem mondom meg, hogy mire használom...". (RIP) Lefordítva a jelenlegi helyzetemre, nagy ívben teszek arra, hogy 17:00 után ki, mit, miért szeretne leegyeztetni, átbeszélni, véleményeztetni irodai sürgésforgási kényszertől, vagy egyéni (és/vagy) lelki nyomorától hajtva beszennyezni az "én időmet"! Elég volt! És ahogy az említett CNBC adásban is tetten érhető, magam is azon vagyok - 50+ évesen - hogy váltani kell! Több évtizednyi - egy iparágban letöltött - munkaidő után, mert az a közeg, ami mostanság elhatalmasodni látszik - úgy az iparágban, mint szerte más területeken is az országban - egész egyszerűen nem élhető, és a színvonal egyértelmű zuhanását hozza magával. Ha valamihez nem adnám a nevem, az pont ez. Ott, ahol eddigi aktív pályafutásomat letudtam a dilettantizmusnak nagyon súlyos következményei voltak, vannak, lesznek is a jövőben. A trend, hogy közjogi méltóság szintjére emeltetik a legdilettánsabb a közösségből, ide vezetett. Nem tudom elítélni a Z meg ZS generációt emiatt a lázadásai miatt, sőt egy fajta keserű szimpátiát érzek irántuk és a jelenlegi de főképp majdani gondjaik miatt. Hol marad az "ember" a közeljövő civilizációjában?

Aki kritizálja a vendéget, gondolja át, hogy egy általa választott témában hogyan tudná képviselni magát! Aztán ..., minden kritika önkritika is egyben.

Jósnőhöz fordul pszichológusként… kemény.

Ő van kiégve és azt mondja hazamegy és mondja a párjának, hogy drágám pakolj :-D :-D :-D Miért mindíg a férfinek kell pakolni? 😀

A hölgy jódolgában már nem tudta mit csináljon! Ezt a lépést nem mindenki csinálhatná/csinálhatta volna meg.

Anyagi függetlenen más is tudna így játszani a munkahelyével gondolom nem minimál béren él hanem erős háttérrel megértő párral. Ez a nő erős háttér melett ossza az eszet.

Változókor, felborult hormonrendszer, életközép.

A pszichológus tulajdonképpen csak egy bölcsész...nem pedig orvos, mint egy pszichiáter. Még gyógyszert sem írhat fel...Persze ettől még lehet érdekes a véleménye, de sosem bíznám rá magam.

Mennyi öntagadó, önbecsapó ember van itt. A kiegés 500 meg 5 éve is létezett. Erre idejottok, hogy ez egy divat, fogalmatok nincs arról, hogy a munka nem egyenlő az élettel. Fogalmatok sincs arról amiről ez a nő beszél. De akkor meg ne kritizáljátok.

Nagyon bonyolult és kovetkezetlen elmélkedés , ,atevekeny ember akinek vannak ,tervei sz sohasem adja fel,.,,nem ég ki,,hanem csinslja azt amit akar és harcol a ,célokért,,!!!

HR holgytol, megkerdezhetem, hogy hany embert vett fel sajat magatol, es nem a ceg miatt?

Köszönjük!

Thanks!

Thanks