Üdv! Ezen a borongós, február végi reggelen ismét a szép színű és szép hangú 145-ös gép jutott a halasi tolatósra, és egy szokatlanul hosszú, 634 méteres üres vonattal indultam Félegyházáról Halas felé. Ez kb. 40 vagont jelentett, amelynek nagyjából a felét a bajai vonalon 4 különböző állomáson (Kunfehértó, Jánoshalma, Mélykút, Bácsalmás) kellett szétszórni és beállítani fa rakodásra, a maradék pedig a szokásos üres ócskavas szerelvény volt Baja-külsőre. Attól függetlenül, hogy üres volt az egész vonat, bele kellett kapaszkodni a gépnek, 0:58-tól több alkalommal egy kismalac röfögéséhez hasonló hang tudatja velünk, hogy a vizes síneken elpörögnek a kerekek és a perdülésvédelem beavatkozik, azaz pillanatokra visszavesz a teljesítményből. A 80-at nem is érjük el, 75 km/h körül megáll a sebességmérő mutatója, ilyenkor a nagyjából 1200 kW/1630 LE teljesítményt legyőzi az üres kocsik légellenállása.
Útvonalunk tehát Kiskunfélegyháza - Halesz megszűnt mh. (6:19) - Kővágóér megszűnt mh. (9:16) - Galambos (10:41) - Ilonaszállás megszűnt mh. (14:35) - Jászszentlászló (17:12) - Ötfa megszűnt mh. (20:30) - Kiskunmajsa. Azért elég szomorú dolog, hogy egy ilyen rövid szakaszon négy megszűnt megállóhelyet is találunk.
Illetve, az sem túl vidám történet, hogy a gép szempontjából nem ért szerencsés véget ez a szolgálat: a tetőventilátor hajtásából elkezdett ömleni az olaj, így a nap végén még önerőből elvergődött gépmenetben Félegyházára, onnan viszont már úgy húzták le Szegedre, és azóta is az ottani műhelyben várja a sorsa jobbra fordulását.