Sommás és szuper beszélgetés, remek gondolatéresztő, minden szülőnek kötelezővé tenném. Gratulálok!

Hú, de nagyon jó volt ez a beszélgetés! Hány évadot terveztek a téma folytatásának? 😉 A végén nagyon sok minden eszembe jutott ezekről a kissebb - nagyobb beavatásokról. Egy ismerősöm kisfiánál pl. az volt egy korszakváltás, amikor az apja megtanította állva pisilni. Komolyan! Viccesnek és talán közönségesnek hangzik, pedig nagyon nem az! Amikor a kissrác olyan idős lett és szólt az anyjának, hogy menne a bilihez, akkor odament az apja, hogy "Na, kisfiam, elég nagy vagy már ahhoz, hogy úgy pisilj, mint egy férfi. Most nem anya jön veled a wc-re, hanem én, mert ez férfidolog és megtanítalak rá." És a kissrác hihetetlenül büszke volt magára, hogy ő most már úgy pisil, mint egy férfi. 😄 A másik, hogy a régiségben voltak férfiavató szertartások is. Erről csak elméleti szinten beszélek, mert nagyon kevés a történelmi bizonyíték ilyenekre, de az elmélet sokkal több... Ugyanakkor én nem úgy tekintek a hagyományokra, mint az elsőtől az utolsó betűig betartandó és követendő törvényre. Úgy nézek rájuk, mint a beszélgetésben is említett Kassai Lajos (hú, de örültem, hogy említettétek őt is, mint pozitív példát!), hogy felül kell ezeket vizsgálni: ami működik és jó, azt tovább kell vinni, ami nem, azt tisztelettel el kell engedni. Sok videót néztem régen Molnár V. Józsi bácsitól. Ő nagyon keményen hagyománykövető, de pont az ilyen emberektől lehet megtanulni az alapokat és kialakítani azokból egy - csúnya szóval élve - "korszerűsített" hagyományrendszert. Pl. valamelyik nap beszéltünk a párommal, hogy régen a húsvéti locsolás nem abból állt, hogy a kisunoka meglocsolta a nagymamát, vagy a férj az anyóst. Ez agyrém! A húsvéti locsolás az egy párválasztási "rítus" volt. Legények locsolták meg a leányokat, ezzel kvázi kinyílvánították a szándékukat és várták, hogy díszes tojást fognak-e kapni, vagy egyszerűt. Mert nem volt ám csokinyuszi vagy pénz. Ez egy "felmérés" volt a fiúk részéről, hogy a szimpatikus leány mit fog válaszolni. Ha a kislány nem őt szemelte ki, akkor ezt egy egyszerűre megfestett tojással jelezte. Nem volt akkora lelki sérülés, mint ma, hogy szegény srác végre összeszedte a bátorságát, hogy odamenjen a lányhoz ismerkedni, az meg elutasítja (vagy hirtelen zavarában, vagy azért, mert egy rosszindulatú picsa és még meg is alázza...). Tavasszal, ami a szerelem időszaka, volt egy nap, amikor egy szokás keretében meg lehetett tudni, hogy mi a helyzet... De ami eszembe jutott, az a felövezésnek a szokása. Nem tudom, hogy ez valóban egy élő hagyomány volt-e, vagy csak egy kitaláció, de ez most nem is fontos. A lényege az, hogy a régiségben elméletileg nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a fiúk uralkodni tudjanak az ösztöneik felett. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy miről van szó ez alatt... Amíg ezt csak tanulta (ne kérdezzétek, hogy hogyan...) addig nem volt öve. Amikor ezt megtanulta/betöltött egy bizonyos életévet/megházasodott (nem tudom, hogy melyik), akkor volt a "felövezés" szertartása, amiben szimbólikusan elválasztották az ösztönökért "felelős" területet (ágyék) az érzelmek és a tudat szintjétől (szív és ész). Mondom: nem tudom, hogy ez valódi hagyomány-e, de szerintem szép és hasznos. És amúgy Vadas János gondolata az értékeit és a tudását fokozatosan átadó és "kihátráló" férfiról is teljes egészében megfelel egy hagyományos férfiképnek. A gyerekeknek fokozatosan tanították meg a feladatokat, az apa és nagyapa a fiúknak, az anya és nagyanya a lányoknak. Ahogy nőttek és ügyesedtek, úgy vonták be őket a feladatokba, 7 éves koruk után pedig a könnyebbeket rájuk is bízták. És az egy gyereknek hatalmas büszkeség, hogy "ezt már én csinálom". És ahogy ügyesedtek úgy kaptak egyre több feladatot, míg eljutottak oda, hogy egyedül is tudták vezetni a nemüknek megfelelő teendőket, és ekkor álltak készen arra, hogy megházasodjanak. Persze le kell számolni azzal a tévhittel, hogy "a munka teszi az embert" (legyen az férfi vagy nő, mert a nő is ember...), de attól még fontos lenne, hogy egy fiatal úgy menjen neki az életnek, hogy fel van rá készítve. Ma már hál' Istennek, kezdenek rájönni, hogy az ember sokkal több, mint az a fizikai munka amit el tud végezni. Ma már a fiatalok az "okosan dolgozz, ne keményen" elv szerint próbálnak boldogulni, ami szerintem nagyon jó. De pl. az idősebbek még lenézik és sokszor meg is szólják az olyan fiatal anyákat, akik törődnek magukkal (pl. ápolják a külsejüket, elmennek néha bulizni, találkoznak a barátnőikkel beszélgetni, vagy elmennek edzeni). Náluk még az a kép él, hogy egy nő szülés után felejtse el magát, mert azt fel kell áldoznia a gyerekéért és a férjéért és milyen anya már, hogy itt trécsel a csajokkal, nincsen ennek otthon dolga?, stb. Szóval szükség van a hagyományokra, de felül kell vizsgálni azokat és kigyomlálni az olyan részeket, amiket az emberiség már túlhaladt.

Nagyon jól összeszedett és megfogalmazott gondolatok. Viszont azt vitatnám hogy a nők hol vannak jelenleg az önismert útján. Az nem önismeret ha azt mondom hogy xy nárcisztikus és társai. Persze tisztelet a kivételnek. De nagyon sok nőknek szánt önismerti anyag, tanítás erről szól. Amit sajnos nagyon sokan is követnek. Hogy a másik milyen és miért. Nem pedig arról szokott szólni a fáma. Hogy bennem mi is munkálkodik.

Áldozatok áldozatai vagyunk.

"A Nő periódikus változasai permanensen determináló hatással van a férfi állandósult stabi racionalitására."😬🤣😁😉

A kötelező sorkatonaság egy beavatás volt a férfiasságba/felnőtt életbe. Amíg el nem törölték.