Folyamatosan azt éreztem, hogy a sírás kerülget.. Látszik, hogy ezek a dolgok tényleg mélyen érintenek téged. Örülök, hogy ezeket elmondtad és kiadtad magadból, ez is felszabadító! Igen, tényleg szörnyen sok elvárás van a világban és valóban mindenki beletolja a másik életébe a képet és ítélkezik. Valami nagyon elment ebben a világban. Sokaktól hallom, hogy sokszor ez magyar mentalitás is. Külföldön nem feltétlen ez a jellemző. Nemtudom, hogy mi az a pont ahol ezt nagyon sokak fejében helyre lehetne rakni. Hiszem azt, hogy a mások életén csámcsogás helyett jobb helyre is fordíthatjuk az energiánkat! Köszönöm a videót!

Teljesen egyetértek. Én 28 vagyok és tavaly jött el az a pont, hogy senkinek semmi köze hozzá, hogyan élek. 2 éve otthagytam 2 diplomás doktorandusz vőlegényemet, jelenlegi Páromért, aki 8 általánost végzett gyári munkás volt még akkor, ráadásul 4 évvel fiatalabb nálam. Családom hülyének nézett,és azóta sem fogadják el, nem is akarják megismerni. Azt gondolták futókaland és meg fogom bánni, de sose bánnám meg, hogy nem mentem hozzá ahhoz, akit nem szeretek igazán és időben találkoztam azzal, akinél még gondolnom se kellett, mert tudtam, hogy Ő az. És még sorolhatnám. De betelt a pohár. Felnőtt ember vagyok saját lakással önálló keresettel. Nagyon jól látod ezeket a dolgokat, mindig mindenki mindent jobban tud és jobban csinálna nálad, csak azt nem értik, hogy ez a TE életed, a te döntéseid. Egyébként a szürke-fekete öltözködés tök praktikus, nem kell válogatni mosásnál :D Hajrá Ilus! ☺️

Szívemből beszéltél, Ilus! Amit képviselsz, azt én magam is képviselem.Ha valahol a hitem kerül szóba, akkor mindig mondom, hogy ez az önmagamba vetett hit. Ez az egy, és egyetlen. Minden mást eszerint próbálok élni. Nagyon sokáig éltem aszerint, milyen nyomások értek társadalmilag, mi az elfogadott és mi az elvárt (ugye). Közel 30 évembe telt nekem is, míg eljutottam oda, hogy ne mások véleménye irányítson, hanem a sajátom. Természetesn mindezt úgy, hogy ezzel másokat ne bántsak, de ennél a pontnál vegyék át az irányítást a döntéseim felett az én gondolataim és érzéseim. És igen, ez nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nehéz, és még én sem vagyok exptert, sőőőőőt, jesszus de messze vagyok ettől, de fejlődöm. Félreértés ne essék, ettől nem érzem magam különlegesebbnek vagy többnek másoknál, éppen csak ugyanazt az utat járom, mint mindenki más 😉😊 No és persze a lényeg, hogy nagyon is értem, amiről beszéltél és nagyon is átérzem. Amiben tévedtél (nálam), az csak a választott címed, mert tetszett a videód (ide egy bólogatós szmájli) 🙂

Ez nekem pont azért TETSZIK mert minden egyes szava IGAZ

Szia! Teljesen egyetértek a videóval szuper lett! Sztem lehetne kicsit izgalmasabb indexkép vagy vmi ilyesmi (nem elvárás:D) meg az érdekelne h a közeljövőben tervezel e bullett journal készíteni a webshopodba

Kedves Ilus! Teljesen egyetértek minden szavaddal! 28 éves vagyok (lassan29). A szüleim nem tekintenek rám rendes felnőttnek. Ugyan, megvan a mesteri diplomám is mégsem lettem zenész és tanár. Férjemnek saját vállalkozása van. (Szülők szerint az sem munka)...megvan a saját ház (állításuk szerint az is messze tőlük) szeretnénk kisbabát, de borzasztó ez a nyomás. Mindenkinek elvárás ... Szóval idén megfogadtam,hogy elengedem az egész megfelelési kényszert, nem akarok és nem is fogok másoknak megfelelni...🙈🙈

Szia Ilus, maximálisan egyetértek Veled, mindenki élje a saját és ne más életét. Én pl.teljesen megszakítottam a diplomáciai kapcsolatot azokkal, akik megpróbáltak beleásni, beleszólni az életembe, és elítélni azért, hogy nincs gyerekem és nem is lesz, mivel sosem tolult fel bennem az anyai ösztön. A szürke és fekete szín pedig Nekem is nagy kedvencem, egyáltalán nem unalmas színek, és nagyon jól kombinálhatók. Örülök, hogy rátaláltam a csatornára, hasznos, érdekes.

Szia Ilus, érdekes videó volt. Ami érdekelt még volna, miután a szüleid szemében befutottad az "ideális" avagy "elvárt" életpályát (jó keresetű fix munka, férj, saját ház, gyerek viszonylag korán), mit szóltak, amikor hirtelen mindez szertefoszlott? Válás, költözés, vállalkozóvá válás, ami ugye jelenti a "havi biztos fix" feladását. Támogattak, hogy járd a saját utad, vagy éppen arra bíztattak, hogy a családi béke érdekében "hajtsd le a fejed?" Vagy akkor már benned volt ez a magadért kiállás és úgy voltál vele, te ezt így szeretnéd, és nem érdekel a környezet?

Valahogy már gyereknek se értettem ezt a "mit szólnak hozzá mások" hozzáállást. Miért éljem úgy az életemet, hogy az XYnak tetszen? Egy embernek akarok megfelelni az pedig én vagyok. Milyen alapon állít bárki felém elvárásokat(gondolok itt a házasság, gyerek, ilyen dolgokra)? Van egy párom, akivel megbeszéljük a dolgokat, ha egyezik a véleményünk az király, ha nem akkor keresünk egy közös pontot. De az, hogy szüljél, házasodj na ne... És ha nem akarok? Nincs gyerekem, de tudom kiktől fognak jönni a beledumálások, amit biztosan nem fogok eltűrni. Vannak olyan emberek akiknek a véleményét kikérem, de ennyi. Senkinek nem sikerült tökéletesre a nevelés, akkor a saját gyerekemer, majd úgy rontom el (mert elfogom, mindenki elrontja), hogy az én hibám legyen, ne mások elvei alapján.