Jó a videó, és nem a korábban, és ma is egyeseknél szokásos negatív beállítást követi, hogy ez a korszakban a magyarok a "hit and run" taktikával rabolták volna végig Európát, hanem rámutat, hogy a legtöbb hadjárat sikeres volt. Ez, ugye, azt is feltételezi, hogy, néhány magyar történész fals állításával (például Veszprémy László Hányan lehettek a kalandozó magyarok? című cikke az arsmilitaria blogon.) ellentétben, a magyarok nagyon sokszor legyőzték az európai ellenfeleiket. Veszprémy például azt írja, hogy a magyar csapatok nem mertek csatákat vállalni az ellenséggel, mert túl gyengék voltak, és az ellenséges területek lakósai rendszerint legyőzték a magyarokat? Ezért a magyarok, amikor ellenséges sereget láttak, a farkulat a lábuk közé húzva, rendszerint eliszkoltak... Még véletlenül sem ez a helyzet! Az ellenkezője. A nyugati források is szólnak néhány nagy magyar győzelemről. Megjegyzem: néhányról! 899 - Brenta, 907 - Pozsony, 908 - Eisenach, 910 - Augsburg, Rednitz, 919 - Püchen, 921 - Brescia, 934 - W.l.n.d.r. Ezek mind hatalmas győzelmek, amelyekben az ellenséges sereg szinte egy szálig elpusztult, és a jó néhányban az ellenség vezérei is ott vesztek. Kérdem én: hány hasonló győzelmet arattak az európai seregek abban a korban a magyarok ellen? Egyetlen egyet: a 955-ös augsburgit (az is a csata utáni üldözés miatt vált katasztrófálissá). A többi elvesztett csatában a magyar sereg nagyobbik része, vezéreivel egyetemben, megmenekült. És nemcsak ezekről a győztes magyar csatákról tudunk. Ezeken kívül még egy halom kisebb csatáról tudunk, amelyben a magyar seregek európai hadjárataik alatt győzdelemeskedtek. Érdemes ehhez Baják László - A fejedelmek kora című, a hadjáratok időrendi táblázatát bemutató könyvét végiglapozni. Ha ezeket mind összeszámoljuk (én Baják időrendi táblázatában 21 magyar győzelmet számoltam össze), és összehasonlítjuk az ellenség győzelmeiről szóló híradásokkal, akkor láthatjuk, hogy nem volt kevesebb győzelem, mint vereség. És aláhúzom azt, hogy azon magyar győzelmek, amelyekről tudunk, csak töredéke lehet azoknak, amelyeket valójában arathattak a hadjáratok alatt. Ne feledjük el, hogy a hadjáratokról szóló korabeli forrásokat mind a magyarok ellenségei írták. És ez azt jelenti, hogy nem a magyaroknak kedveztek a leírások. Amikor elfogult források egy harcról tudósítanak, akkor sokszor több, az ellenség által aratott kissebb győzelmeket elhallgatnak, vagy átírják a saját számlájukra. Tehát ki tudja hány győztes magyar csatáról, ütközetről nem tudunk? De abban biztosak lehetünk, hogy minden, a nyugatiak által aratott győzelmet feljegyeztek! Egy példa egy magyar győzelemről, amit a nyugati források a saját magukénak írtak át. 937-ben csata történt Orléans alatt a magyarok és a nyugati frankok között. A nyugati forrás (Flodoard) azt írja, hogy a magyarok a harcban megölték a frankok vezérét, Ebbo grófot. Természetesen a magyarok nem tudták bevenni Orléans városát, mert nem voltak ostromgépeik, azonban az ellenük kivonuló frank csapatot legyőzték, és ebben esett el Ebbo. Flodoard azonban azt a tényt, hogy a magyarok nem tudták, lehet - hogy, látván annak hatalmas falait, nem is akarták - elfoglalni Orléanst, a frankok győzelmeként értékeli, és ezt a magyar történészek jó része, a frank krónikást követve, frank győzelemnek mutatja be. Pedig az ostrom az ostrom, és a csata az csata. Egy ostrom kimenetelét csataként elfogadni tévedés. Tehát a magyar történészek közül sokan nem veszik számításba a nyugati források által megemlített magyar győzelmeket, az ellenfél forrásainak a sajátjaik melletti elfogultságának a tényét sem, ami nagyon is logikusan azt feltételezi, hogy a magyarok sokkal több győztes csatát vívhattak, mint ahányról tudomásunk van, és több, a nyugatiak által győzelemként leírt csata valóban keresztény vereség lehetett. És itt van a magyarok csatáktól való félelmének az állítása is... Például Timothy Reuter a Németország korai történelméről szóló könyvében leírja, hogy több német uralkodó, a számukra katasztrófális pozsonyi (907), eisenachi (908), rednitzi és augsburgi (910) csaták eredményeit látva, és emiatt féltve az életüket, nem mertek a magyarok ellen csatát vállalni, inkább adót fizettek (Reuter, Timothy. Germany in the Early Middle Ages 800-1056. New York: Longman, 1991., p. 129-130). Egy nyugati szerző megírja, hogy a nyugatiak nem mertek a magyarok ellen csatát vállalni, erre egy magyar történész, a tényeket figyelmen kívül hagyva, az ellenkezőjét írja... A 919-920-as magyar hadjárat során a nyugati frank király hiába hívta össze a seregeit, a reimsi érsek katonáinak a kivételével, nem jelentek meg, ezért nem mert csatát vállalni. 961-ben, 966-ban, és 968-ban, a Bizánc elleni magyar hadjáratok idején, Európa egyik legerősebb serege, a bizánci sereg nem mert szemtől szemben csatát vállalni a magyarokkal szemben, messziről követte őket, és éjjeli támadással győzte le a mit sem sejtő magyarokat. Amikor pedig nyilt csatát vállalt 968-ban, 300 magyar foglyul ejtett 500 görögöt. Tehát ki félt a nyilt csatáktól? A magyarok, vagy az ellenségeik?