Kedves András, ez a videó nagyon korrekt volt. Sajnálatos, hogy sokan egy döntés miatt, amivel nem értenek egyet, hirtelen hiteltelennek kiáltják ki mindazt, amit valaki addig végzett szolgálatként. Nehéz szembesülni ezzel, még akkor is, ha tudjuk, hogy mindannyiunk szolgálatát nem a kommentelők, hanem Isten fogja megítélni. Nem katolikus lelkipásztorként is imádkozom értetek, katolikus papokért ezekben a napokban. Isten áldjon!

András atya minden mondatával egyetértek.Korrekt,helyes megítélés.

Köszönöm a nagyon keresztény, az irgalmasság és nem az ítélet szemszögéből alkotott véleményét! Egy könyvre kellett gondoljak (nem tudom, magyarul is megjelent-e), melyet egy volt kartauzi szerzetes felesége írt saját életükről, és más, volt kartauziak döntéséről, akik elhagyták a rendet (a kartauzi rend a katolikus egyház talán legszigorúbb rendje, ahol viszont a szerzetesek talán a legintimebb kapcsolatban élnek Istennel). Itt kiderül, hogy sokszor csupán maguk tévedtek hivatásukkal kapcsolatban. Ha valaki tévesen úgy gondolja, szerzetesnek/papnak hívta el Isten, az lehet, hogy csak ennek az életnek a vonzóerejét tartotta Isten hívásának. A könyv nem csak a kolostorhoz fenntartott további jó kapcsolatokról beszél, hanem a nehézségekről, melyekkel a világba kikerülten kell megbírkózniuk, valamint arról, hogyan befolyásolja a kartauzi élet máig is családi életüket, és hogy férje, most mint több gyermek atyja, máig is naponta elvonul a házukban erre a célra külön épített cellájába, hogy ott órákon keresztül imádkozzon. A hangsúly tehát nem azon van, hogy az egyházban, a rendben vagy a kilépő testvérben "bűnöst" találjon, hanem egy mélységesen emberi vonást ábrázol, mely bizonyosan mindenki életében nagy szerepet játszik, hogy sokszor milyen nehéz számunkra Isten tervét megérteni. Úgy hiszem, mások elítélése helyett érdemes azon elgondolkoznunk, hogy saját életünk mely pontjain értettük félre Isten vezetését, és milyen akaratlan körutakat , zsákutcákat és mellékvágányokat jártunk meg ezáltal, míg (remélhetőleg) megtaláltuk azt az utat, melyet valóban Isten szabott ki nekünk.

Dicsértessék András Atya! Mély tiszteletem ezért a videóért! Ugyanis őszintén próbálod megérteni a volt paptárs döntésének hátterét. Ami régóta bennem van, hívőként azt látom, hogy az egyház, mint egy " multinacionális szervezet", hasonlóan működik mint a többi multinacionális cégek. Mire is gondolok? Ha valaki bemegy egy boltba, azt látja, hogy választék bőven, minden mi szem-szájnak ingere, igyekeznek a mai kor modern emberének a mohó, néha vágyait kielégíteni. Egy idő után természetes, hogy van minden. Azt hogy ezt elérhessék, nagyon sok, kis névtelen embernek az áldozatos munkájára van szükség, sokszor olyanokra, akik csak álmodozhatnak olyan termékek után, amiket nap mint nap kiraknak...Nagyon nagyok különbségek akár házon belül is. Valahogy ez az érzésem az egyházzal is. Igyekeznek minél szélesebb körű szolgáltatást nyújtani a híveknek, de közben az Atya által is említett problémákról mintha nem venne tudomást. Miért égnek ki, miért válnak szenvedélybetegekké, miért hagyják el az egyházat? Talán jó lenne, ha kommunában élnének, jobban szem előtt lennének egymás számára, esetleg aki jobban kimerülne, azt kicsit kivonnák, v. más feladatot adnának neki. Ennek egy folyamatnak kell lenni, esetleg nem lenne szégyen akár, szakembereket is bevonni a történetbe. A papok is csak emberek, nem gépek!

Üdvözletem! Szeretném megköszönni ezt az egész csatornát,mert alapjaiban változtatta meg a véleményem a vallásról.Eddig nem voltam és még nem is vagyok egy nagy istenhívő,amihez hozzájárult pár külső tényező(pl.:hittantanárok)amik eléggé kellemetlenül érintettek,de ez a csatorna kifejezetten egy pozitív csalódás volt számomra. Én erre a csatornára még 1 napja találtam rá és nagyon tetszik,már azért is mivel nem hangzik el minden lélegzetvételkor egy ámen és mert emberien beszél ezekről a témáról és nem utálkozva,fröcsögve és bemutatja a papság emberi oldalát és nem csak annyit mutat ami a szentmiséken van.Remélem még sokáig fog ez a csatorna üzemelni mert nagyon tetszik ez az egész,már az hogy egy vallásosabb(nálam nem nehéz azért)ember hogy látja ezeket.Itt példaként ezekre az írásokra gondolok amiket lehozott a média erről a papról mivel engem ezek szimplán untatnak,de papi szemmel is belátást nyerhettem a témába és azért így már picit más az egész dolog. Végszóként remélem minél hamarabb jön az új videó és már azért bánom hogy az egész vallással eddig nem nagyon törődtem,mivel nem volt rá jó példám mivel az eddigi életemben az összes vallásos ember már inkább az álszent kategóriába volt sorolható.

Úgy gondolom, hogy a világnak több ilyen őszintén és nyíltan kommunikáló emberre lenne szüksége!

Ámen, ámen András atya! Köszönöm, hogy emlékeztetett minket, hogy a papok is emberek, nem robotok, sokszor megfeledkezünk erről. El vagyunk telve önmagunkkal, bele sem tudunk gondolni, hogy milyen áldozatokkal jár ez a gyönyörű, de egyben nehéz és felesősségteljes hivatás! Mindenképp imádkozom az Egyház papjaiért!

A bulinegyed közepén néztem meg. Ilyet sem csináltam még. Nagyon fontos ez a videó. A hiányzó őszinte hang. Embernek, emberségesnek maradni. És a kéretlen, bántó, karaktergyilkos cikkek a szakmám szégyenei.

Ha egy lájkkal ki tudom fejezni, hogy tetszett a tartalom, miért nincs három like, hogy ki tudjam fejezni ha nagyon nagyon nagyon tetszett a tartalom?! Gratulálok az összefoglaláshoz, teljesen érthető volt és teljesen tudok azonosulni is vele! Isten áldja meg érte!

Köszönöm a megszólalást, imádkozom

Kedves András Atya! Lehet sok kérdésben nem egyezik a véleményünk, de annyira hálás vagyok és köszönöm az ilyen és ehhez hasonló videókat, ugyanis hatalmas szükség van rájuk. Mi keresztények annyit kritizálunk, kövezzünk igeversekkel, akár a világot akár egymást, hogy kiderüljön nekünk van igazunk. Amikor az "igazságunk" csak mint egy kard támad, ahelyett hogy építene, bátorítana, vigasztalna. Hatalmas kincs ez a videó, és még sok ilyet! 💎

Tisztelt Hodász Atya ! Protestáns vagyok de van szabadságom a Krisztusban arra, hogy így szólítsalak kedves András testvér. Érthetőnek találom az emberek meghökkenését sőt felháborodását. Ez nem személyre szóló, sokkal inkább az a vágy, miszerint szeretnénk megbízni azokban, akik az életünket irányító hivatalokat betöltik.. Az egyház is ilyen és meg kell őrizni az erkölcsi tisztaságát mindenek felett. Kívanatosnak tartom sokakkal együtt, hogy ha egy tisztségviselő nem képes ellátni a hivatalát akkor azt adja vissza. Igaz ez az élet minden területére. Sajnos a mi fertőzött, beteg társadalmunkban ez nem megszokott, ezért az emberek értetlenül szemlélik egy lelkiismeretes ember döntését.Számomra mindenképp példa értékű. Bízom benne, hogy a Krisztus iránti szerelme töretlen mert ez überel minden írottat és íratlant egyaránt......szeretettel...csak egy protestáns.

Kedves András Atya! Nagyon köszönöm az őszinteségedet! Talán pont így lehet ebből a helyzetből a legtöbbet "kihozni", rádöbbenünk, hogy ne csak mindig várjunk, hanem adjunk, merjünk adni. Imádkozom.

Csak könyörgöm, ne a lányok kezdjék el a papjuk lelkét ápolni! (Teljesen komolyan mondom...)

Kedves András atya! Hálásan köszönöm a videót! A lényegre tapintottál, bizony bennem is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg. Egy pap is lehet ember, lehet beteg, lehet magányos, lehet alkoholista, lehet depressziós és a sort lehet folytatni. Az eb némileg ott van elhantolva, hogy a papi problémákról nem illik/szokás/“szabad” őszintén, nyíltan beszélni sem a klerikusi, sem a laikusi oldalról- pláne nem párbeszédben. Nagy lépés szükséges a megfelelő elfogadáshoz és szemléletváltáshoz.

Kedves atya, mit gondol megoldást jelentene-e a nyitott plébánia (régen mi ott nőttünk fel, foci, bográcsozás, számháború stb)? Vagy, hogy nem egy pap járna 10 faluba, hanem a falvak járnának az atyához egy plébániára, ahol vasárnap nemcsak gyorsan ledarálná a misét, hanem egész napos programot lehetne szervezni közös ebéddel, játékkal? Vagy ami még eszembe jutott árva gyerekeket befogadni a plébániára? Esetleg görögkatolikusokhoz hasonlóvá tenni a cölibátus választását?

Köszönöm András atya az összefoglalót. Egyetértek veled az elmondottakkal kapcsolatban. Isten áldását kérem a munkatokhoz. Füzes Ádám volt atyának is minden jót kívánok további életéhez.

Lenne egy mód szerintem, amivel csökkenteni lehetne a papok elmagányosodását, és nem is kell hozzá sok minden. Egyszerűen a férfi szerzetesrendek elöljáróinak meg kellene nyitni az egyházmegyés papok előtt az ajtókat. A pap beköltözne, de teljesen független lenne tőlük, kapna egy szobát, ahol lakhat. Ha van ideje, bekapcsolódna a szerzetesek imádságába, vagy részt venne a közös étkezéseken, és ha egy szerzetes egyszerre hatfelé is szalad, annyi dolga van, akkor is lenne valaki biztosan, akivel ha a folyosón hasra esnek egymásban, megkérdezné, hogy mi van vele. Máris nem lenne egyedül. Azt is gondolom, hogy azt a pénzt és energiát, amit az egyház a hivatásgondozásba, hivatástisztázásokba fektet, fordíthatná a meglevők lelki megreparálásába. Nincs annál nagyobb hatásfokú hivatásgondozás, mint mikor a fiatal egy harmonikus, kiegyensúlyozott papot lát. Sok szunnyadó erőt érzek az egyházban, amiket/akiket nem használnak ki. Lehet, hogy hülye ötlet, de miért ne lehetne papok számára online „lelki szemetesládákat” biztosítani. Olyan elkötelezett keresztény embereket (kontemplatív szerzetesek, egyedülállók, nyugdíjasok, vagy ahol már egyszerűen kirepültek a gyerekek, stb.), akik felvállalnák, hogy e-mailben meghallgatják, mi nyomja egy-egy pap szívét. Azt gondolom, az lenne a legjobb, ha mindketten inkognitóban maradnának. Így elkerülhető, hogy túlságosan „összeboruljanak”, ha mondjuk nő az illető. Ehhez szerintem az kellene, hogy a segítő ne ilyen igeharcos legyen, a pap meg képes legyen lazítani a kollárén. XY atya ne csak a kilépés után merjen ember lenni. Ez csak onnan jutott eszembe, hogy anno nekem is jól jött volna ilyen láthatatlan online-barát, akivel kibeszélhetem magam.

Lelkipásztori munkatárs oktatója sokaknak, közöttük nekem is. Következetes ember. Nincs amit becsmérelni a döntésen. Biztos vagyok benne, hogy továbbra is fogja Istent szolgálni.

Ez ismét jó videó lett, fontos tartalommal. Azonban a párbeszédet érdemes lenne még komolyabb kérdésekkel folytatni, ráépítve a videóban is elhangzottakra. - Mit tesz a klérus annak a nyolc lépcsőfok távolságnak a csökkentésére, ha már felépítette és fenntartja azt? Tudom, egyre több dolgot tesz, és az nagy dolog, hogy ezt kezdi belátni, de vajon elkötelezett-e ennek változtatásában? - Mit gondolnak a papok, akik hétről hétre mondanak ítéletet szószékről vagy ambóról a híveik magánéletéről úgy, hogy ők ennek gyakorlásara általában tizedannyira sem voltak képesek papságuk előtt? Megéri-e a híveket ítélkezésre nevelni azzal, hogy őket is gyakran megítélik? - Vajon mennyien gyakorolják az említett empátiát az életükben? Mennyire része ez a szemináriumi oktatásnak? Jelzem, jelenleg egy felbomlott házasságban kínlódót jobban szankcionál az egyház akár élete végéig, mint mondjuk egy rablógyilkost. - Miközben a papok, híveik jelentős részéhez is hasonlóan megterhelő napi munkát végeznek, sokan sajátos viszonyt ápolnak mind a perselypénz bevételek elvárása, mind pedig a lelki frusztrációik prédikáción keresztüli levezetésével kapcsolatban. Ez egyrészt komoly hitelességi válságot okoz, másrészt igen mérgező is a hívek és magának a papnak az életére nézve is. Ez csak a papjaink egy részét érinti, de ha valaki járja az országot, és klf. helyeken beül vasárnapi misére, és manapság meglepő módon oda is figyel a prédikációkban elhangzottakra, igen meredek dolgokat fog tapasztalni! Ez talán egy jóval komolyabb rendszer szintű probléma lenne! - Mindemellett a híveknek, ha tehetik, szintén erős empátiát és néha nevelő támogatást kell tudniuk nyújtani papjuknak. Egy pap élete nehéz, neki is meglehetett ugyanaz a rossz családi háttér, és ő saját család híján, szülőség híján soha nem kapja meg az igazi lehetőséget, hogy érett felnőtt lehessen. Ehhez azonban a híveknek is kicsit fel kell rúgniuk azt a beidegződött status-quo-t, hogy a pap ő “hatalmasságában” a hívek közössége felett áll. Egy felettes személyt ugyanis nehéz empátiával vagy barátsággal támogatni, akkor is, ha rászorul.

Dániában járunk jegyesoktatásra, a világ legtündéribb atyájához. Nagyon jókat szoktunk vele beszélgetni, és amikor a koronakrízis után visszatértünk ide, az első misén meglátott minket, és külön üdvözölt minket a mise első felében "üdvözlöm magyar barátaimat"... nagyon jól esett. :)

Akkor tartunk egy pap-orvos-ügyvéd kertipartit?

Azért a 60-as évek előtt sem volt rózsás a helyzet a párkapcsolatokban, a mutatók a válás terén csak azért voltak jobbak, mert a társadalmi elvárások teljesen mások voltak a nők felé. Nagyapáink nyíltan csalhatták nagyanyáinkat, akkor is a kilépni akaró nő volt az, akit megbélyegeztek..

Köszönöm szépen, nagyon fontos gondolatok!

Ez nagyon jó és szükséges vélemény! Már rég ki kellett volna mondani!!

Kedves Atya. Csak annyi hozzáfűznivalóm van, hogy nagyon jól látod a helyzetet. Ez a jó hozzáállás.

Imádkozom a kilépni szándékoző atyáért.. Igaz hogy az együttérzés lényeges. Isten iránti szeretet sokat segíthet. Bátorság. Krisztus szereti így is.

Az hogy egy pap elhagyja a szolgálatát nem jár együtt vele hogy egyből megtalálja, vagy valaha is megtalálja élete párját. Én nem vagyok pap és nem találom életem párját, biztos Istennek hátat fordítva biztos találnék párt, de ezt nem akarom.... Szóval nem vagyok pap, de nekem se főz senki kávét reggel, és senki sem bújik hozzám..... Köszipuszi...

Azt a bizonyos nyolc lépcső távolságot gyakran én is érzem. Illetve annyiban nem érezhetem , hogy nem vagyok hívő , csak egy agnosztikus , aki attól fél a legjobban , hogy mi van ha valóban létezik Isten.

Szép napot. Ez egy igazán értelmes őszinte és egyedüli gondokat menet. És igen senkinek nincs joga más felet pálcát törni és el ítélni ítélkezni.sem magán embernek sem esetleg a papsag nak sem Először nézne önmagába ,mindenki igen beszélgetni és segíteni.akar kit. Tisztelettel. Levente. Nagyvárad.

A szomorú történés margójára készült videót "örömmel" néztem! Minden szavával egyetértek.Mint gyakorló katolikus nagyon vártam az Egyház részéről a megszólalást!

nagyon köszönöm András, végre valaki kimondta nyilvánosan is, amit csak magunk között mondunk ki....

Attól még, hogy elhagyta a papi szolgálatot, lehet Isten embere az illető. Pál azt mondta, hogy jobb házasságban élni mint égni. Lehet, hogy ez az ember belül égett. De ettől még nem Istent hagyta el (tudtommal). Nem mi szabjuk meg annak idejét, hogy mennyi időt kell egy adott szolgálatban részt venni. Lehet, hogy Isten ennyit várt tőle.

Kedvens András atya! Nagyon korrekt, hiánypoltó ez a hangnem amit a videó képvisel. Örülök, hogy szó esett arról, hogy az ítélkezés helyett inkább az egymásra való odafigyelésre törekedjünk. Ami kissé hiányérzetet váltott ki bennem az a cölibátus kérdése. Míg a konzervatívabb felfogású hívek inkább elítélték a történteket, addig a haladóbb felfogásúak jellemzően inkább érvként felhozható példának kezdték tekinteni a cölibátus eltörlése mellett. Ahogy az atya is mondta még anno egy 777 offline rendezvényen, a cölibátus megtartása/eltörlése nem szabad, hogy annak a kérdése legyen, hogy most akkor melyik esetben mennek többen papnak. Ugyan kivehető a mostani videóból is ez az álláspont, de kissé hiányoltam ennek az egyértelmű kimondását Ugyanis sokakban nagy a kísértés a probléma ilyen szintű leegyszerűsítésére (ahogy egyébként a zsigeri írélkezés is az), miközben a videóban elhangzottak igaz több energiát kívánnak a hívő testvérektől, de én is azt gondolom, hogy közelebb állnak a valódi megoldáshoz.

Titeket is áldjon meg az isten és a szűz anya őrizze oltalmazzon titeket mindnyajotokat most és mindenkor ámen ámen ámen. Legyen szép napotok.

Köszönjük a videót és az empátiára való felhívást. Én a 777 fb oldalán olvastam a kommenteket. Kicsit kiakasztó volt annak a rengeteg magát a szentnél szentebbnek gondoló, farizeus, magas lóról észosztó embereknek a kommentáradata, akik siettek elítélni egy olyan embert, akivel max hallották néhányszor a miséjét. Ha valamire több szükség lenne a magát kereszténynek tartó embereknél, az az alázat és az irgalmasság. Dícsértessék.

A videó végén látásmódom szerint ön is megnyílt egy kicsit. Biztos önnek sem lehet sokszor könnyű. Imádkozom önért.

Nagyon jó! Mindenannyiunknak érdemes elgondolkozni, ezeken. Én hogyan segitem a papomat? Adok visszajelzést? Elmondom mit adott a legutóbbi prédikáció, mit jelent a családomnak mindaz amit kapok? Vagy csak kritizálok, mert halkan beszélt, vagy hangosan magyarázott, vagy túl elvont volt a prédikáció, vagy túl materiális példákat hozott? Mennyi embert hallok panaszkodni, nem járnak a közeli templomba, mert "nem elég jó a mise". Mintha a szentmise egy mozi egy szolgáltatás lenne, amit megnézek, aztán kritizálok, pontozok. MIlyen jó lenne, ha mi a hivek mennénk oda, miben segithetünk, jönnénk ministrálni, perselyezni. Vagy két kérdést feltenni a legutóbbi prédikációval kapcsolatban. A pap is ember, ő is sokkal motiváltabb, lelkesebb, ha valami érdeklődést, visszajelzést kap!!! Hivjuk meg a papjainakt, vacsorára, ebédre, beszélgessünk velül. A családjukról, barátaikról, hogy telt a gyerekkoruk, mi a kedvenc filmjük. Mi történ velük tegnap a boltba. Ez a hivők szép és szent feladata, de talán túl sokszor elsiklunk felette. Szerintetek mivel lehet még segiteni a papokat? Te mit tettél, vagy mit javasolnál?

Csak felületesen tanultam a cölibátus funkciójáról (teljes papi elkötelezödés Isten felé, stb.) és minden bizonnyal okkal létezö intézmény, ugyanakkor nehezíti a kérdést, hogy talán a vezetö okok között van, ha a papok számának csökkenéséröl beszélünk. Emlékszem, hogy fiatalabb koromban volt egy idöszak, amikor gondolkodtam a papi hivatáson, de a cölibátus komoly visszatartó erö volt. Ugyanakkor nyilván emiatt lehet egy nagyon erös szürö is, hogy csak a legelhivatottabbak lépjenek egyházi kötelékbe.

Ezt a paptestvért én is ismertem, voltam a miséin, nagyon jó, okos pap volt! Az én fiam is pap! Igaz, hogy kiégnek, nehezen viselik a küzdelmeket! De miért? Azért is, mert pld. a mi egyházmegyénkben sok az idős pap, és ők bizony önzők, irigyek, féltékenyek! Imádkozom a pap fiamért, és a többi papokért is!

Nem vagyok hívő, de ez az energia amit tudsz adni,le a kalappal :)

Kedves András atya! Meghallgatva a videóját, egyet tudok érteni azzal amit mond. Azt sajnálom, hogy nem a konkrét eset kapcsán vállalta fel a véleményét! Kár! Általánosságban a papi nehézségekről beszél. Amivel teljesen egyet értek, meg is értem. Arról viszont egy szó sem esik, hogy MIÉRT is hagyta el a hivatását paptestvére, és arról sem, hogy mindezt HOGYAN tette! Láttam már pár papot én is profánul szólva "kiugrani"... lehet ezt csendben is, sőt méltósággal megtenni. Jelen esetben nem erről van szó! Úgy érzem, ez érte volna meg inkább a videót, mint amiről szól. Azért is kár, mert ön rendkívül népszerű, sokan hallgatnak a szavára, és ezzel a videóval inkább a cölibátus-ellenességet erősíti - még akkor is, ha elhangzik, hogy "én egyet tudok vele érteni - mint azt, hogy a papság hivatás. És ezt, nem lehet letenni. Egy hivatást sem lehet letenni. Az én munkám is olyan, hogy nem tudok hátra dőlni egy kerti partin, és levetkőzni magamról azt, aki vagyok. Pedig nem vagyok Isten szolgája, sokkal kisebb hivatásom van, pont attól hivatás, hogy 24 órára szól. Ettől függetlenül, azt hiszem, csodás dolog hivatást kapni, és ez egyben tényleg egy állandó keresztet is jelent, amit viszünk magunkkal kirándulásra, kerti partikra, színházba és mindenhova. Viszont összemosni a jelen esetet általánosságokkal és közhelyekkel, nem hiszem, hogy konkrét vélemény-felvállalás lenne. Arra buzdítani, hogy imádkozzunk érte, hogy ne ítélkezzünk, azt helyesnek vélem, de felmenteni az alól, amit tett, az szerintem egyikünknek sem adatik meg... úgy gondolom, azt Istennek és neki kell elrendeznie. Azt, hogy mit jelent felvenni ezt a hivatást, bizonyára tanítják a szemináriumban, és bizonyára megélni mindezt a hétköznapokban egész más. És az is más, ha valaki hivatást vált, lecserél: papból édesapává. Az apaság is hivatás! A család is "kisegyház". Elgondolkodtam... vajon, ha ezt az új hivatását is megunja, akkor majd a gyerekeinek, feleségének is azt tanácsoljuk majd, hogy értsék meg és ne ítélkezzenek felette...? Nem vitatom a jó szándékát, és Isten áldja meg és tartsa meg hivatásában.

Igen! Ez így van. Én is tragikusnak találtam. Környezetemben is két pap adta fel, családomban egy, még nagyon, nagyon régen. Imádkozom ismeretlenül is mindannyiukért.

Nagyon köszönöm a videót, egyetértek!

Sok érdekes és érdemes(!) témát érintetek a videoitokban. Több dologgal kapcsolatban is szeretnék reagálni. Elsőként a házasságal kapcsolatban. Valóban remgeteg válás volt az elmúlt időszakban, és ez hamarosan újra rekordokat fog döntögetni sajnos. Az utóbbi időben a hitelek és a mindenféle támogatás miatt több volt a házasság- csak úgy ész nélkül- és ez hozza majd magával az újabb valási hullámot. (De a politika nem ide tartozik!) Én mindig úgy tekintettem az egyházi házzaságkötésre, mint szent dolog, mert ugye amit Isten egybekötött ember szét ne válasszon. De a házassággal kapcsolatban az a véleményem, hogy valóban nagyon fontos, hogy akkor (és csak is akkor) szánja rá magát az ember, ha a párja valóban a másik fele, megvan közöttük az a kapocs, megértés, szerelem és szeretet, tisztelet, az egymás segítésének és támogatásának a képessége és akarata, ami olyan erős, hogy egy életre szól, és ezt szeretnék valamilyen formában összekötni. Nagyszüleim példaja jut mindig az eszembe, mert bármilyen nehéz is volt, elkísérték egymást 50 évig. A második dolog, amit megértek, ha egy pap elhagyja a hivátását, a családnak a hiánya. Papnak készülni és azzá válni egy hatalmas nagy elhatározás, teljes embert kíván, rengeteg hívő ember lelkeért felel, azt is mondhatnánk, hogy a munkája hasonlít egy pszichológuséhoz. Rengeteg történet, sor fordul meg a templomban, ezeket tudni kell kezelni, ez is hatalmas nagy felelősségel jár. Nem lehet könnyű, nem tudhatja előre senki, hogy hogyan bírja, nem ítélem el azt aki a kilépés mellett dönt. Harmadik ként még hozzátenném azt, hogy az emberi kapcsolatok, és nem csak a párkapcsolatra értem, sokkal tisztábbak lennének ha működne a kommunikáció. Egy párkapcsolatban, vagy egy baráti kapcsolatban roppant fontos lenne nyíltan beszélni egymással az esetleges problémákról, vagy akár csak készséggel meghalgatni a másikat, ha csak úgy, de egy jó szóval is segíteni. Negyedjére az utolsó pár momdathoz, a hit, a vallás és az egyház is csak akkor működik jól, ha az átadott üzenet átér. Ha a hívek nem csak úgy beülnek a templomba, hanem befogadják az üzenetet, elmélkednek a szentleckén és nem utolsó sorban a templomon kívül is hisznek. Ezek szerintem nagyon fontos dolgok.

Ez a kérdés engem is mindig foglalkoztat. Sajnos látom, hogy nem könnyű megmenteni a papokat... Örülök a hangvételnek, hogy felveted a problémát. Én azért közelről megéltem, hogy hiába szeretnék, nem tudok segíteni... Mi most itt helyben unióval próbálkozunk. Egyelőre még csak szurkolunk a "fiúknak"...

12 éve léptem ki szerzetességből, 7 év szerzetesi élet után. Rendkívül megrázott, pedig én hagytam ott a rendet. Azt hiszem, még most is a szakadékban vagyok, bár kívülről rendezettnek tűnik az életem. Napi áldozó voltam, most pedig már vasárnap se járok templomba. Az egyházhoz totál elvesztettem a fonalat, Istenhez szerintem még totál nem. Miután kiléptem, bennem is az fogalmazódott meg, hogy mennyire magunkra hagynak minket. Foglalkozik az egyház fiatalokkal, gyerekekkel, családokkal, de ránk nem jut se idő, se energia, de azt hiszem, nem is ez a baj, hanem hogy még látómezőbe sem kerülünk. Mintha megszüntünk volna. Ja nem! Házasként esetleg visszatérhetsz a láthatók közé. Azt hiszem, mi vagyunk a legláthatatlanabbak az egyházban. Az ítélkezés, szerintem a legkevesebb. Bocsánat, de azt leszarom. Elhagyni a hivatásodat tragédia, még akkor is, ha úgy érzed helyesen tetted.

Kedves András! A " mit tudok segíteni?" szándékommal javaslom, hogy nézze vissza, ezt a remekül összeszedett videóját.

Kedves András atya! Ez szuper videó. Igen, mind emeberek vagyunk. ;) Igen, fontos az empátia. ;) 2 dolgot sajnos senki nem vett és vesz figyelembe. 1 Tim 3,1-15 ========== 1Igaz beszéd ez: aki püspökségre vágyik, derék dolgot kíván. 2Éppen azért a püspöknek feddhetetlennek, egyszer nősült férfinak, józannak, megfontoltnak, tisztességesnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak kell lennie. 3Nem iszákosnak és verekedőnek, hanem szelídnek, nem viszálykodónak és kapzsinak, hanem olyannak, 4aki házát jól vezeti, fiait engedelmességben és mindenképpen tisztességben tartja, 5hiszen aki a maga házát nem tudja vezetni, hogy tudná gondját viselni Isten egyházának? 6Ne legyen újonnan megtért ember, nehogy felfuvalkodjék, és ugyanaz az ítélet érje, mint az ördögöt. 7A kívül levőktől is jó tanúságot kell kapnia, nehogy gyalázatba és az ördög kelepcéjébe essék. 8A diákonusok hasonlóképpen tisztességes emberek legyenek, nem kettős nyelvűek, nem a sok bor hívei, nem rút haszonlesők; 9olyanok, akik tiszta lelkiismerettel őrzik magukban a hit titkát. 10Először ezeket is próba alá kell vetni, s csak akkor szolgáljanak, ha kifogástalanok. 11Az asszonyok hasonlóképpen tisztességesek legyenek, nem megszólók, józanok, és mindenben megbízhatóak. 12A diákonusok egyszer nősült férfiak legyenek, olyanok, akik gyermekeiket és házukat jól vezetik. 13Mert akik szolgálatukat jól végzik, szép rangot és a Krisztus Jézusban való hitben nagy bizalmat szereznek maguknak. 14Azért írom ezeket neked - bár remélem, hogy hamarosan hozzád jutok -, 15hogy ha késlekedném is, tudd, hogy hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és szilárd alapja. 1 Kor 7,1-11: ========== 1Ami pedig azt illeti, amiről írtatok nekem, azt felelem: jó az embernek asszonyt nem illetni. 2A paráznaság veszélye miatt azonban minden férfinak legyen meg a maga felesége, és minden asszonynak legyen meg a maga férje. 3A férj adja meg a feleségnek amivel tartozik, hasonlóképpen a feleség is férjének. 4A feleségnek nincs hatalma teste fölött, hanem a férjének; hasonlóképpen a férjnek sincs hatalma teste fölött, hanem az feleségének. 5Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös akaratból egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat; azután legyetek ismét együtt, hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivel nem tudtok önmegtartóztatásban élni. 6Ezt pedig úgy mondom, mint engedményt, nem mint parancsot. 7Mert azt szeretném, ha mindenki olyan lenne, mint én magam, de mindenkinek saját ajándéka van Istentől: az egyiknek ilyen, a másiknak meg olyan. 8A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: Jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. 9De ha meg nem tartóztatják magukat, lépjenek házasságra; mert jobb dolog megházasodni, mint égni. 10Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség a férjétől el ne váljon 11- ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével -, és a férfi se bocsássa el a feleségét. Ezek alapján nem tudok egyet érteni a cölibátusi kötelezettséggel a papok részére. :-( Érthető, hogy ebben a férfiben vágy van arra, hoyg felesége és családja legyen. Ez egy természtees vágy. Ő nem kapott elhívást a cölebsz életfromára, de lehet, hogy y papságra, lelkipásztori szolgálatra igen. Jó lenne, ha már túllépne az egyházunk ezen a merev szabályon. A protestánsoknál, és a keletieknél sincs mindnekinek családja, ott is szabadon válasuztható, hogy szeretne az illető, vagy nem. Az Úr áldjon Téged, és minden kedves Olvasót! ;)

András! Óriási hozzájárulás az ítélkezés nélkúli fogadóképessége, minden kereső gondolkodó s keresztényként élő személynek. Áldott békétlen világunk irdatlan információ tengerben hömpökygő árva lelkek tömege lenne j"elźőbólyák " nélkül. Köszönöm az átlátható tiszta gondolatokat, egészséges magyarságban megfogalmazott mondataiban. ✌🎹🎶🙂

Egyszer láttam egy olyan kezdeményezést, h. örökbe lehet fogadni egy papot, vagyis valaki vállalja, h. imádkozik érte.Lehet, ezt komolyabban kellene venni és jó lenne ha minden papnak lenne ilyen szülője.( nővérek?) Valamint minden plébànián a híveknek imádkozniuk kellene a papjaiért rendszeresen. És igen,lelkigyakorlatokat, ilyen témájú kurzusokat kellene szervezni, mint a házasoknak (kotelezoen) de ez a püspökök feladata megszervezni, nem a hívőké. :)

Ez a beszéd megnyugtató, egyben iránymutató. Sajnos én is elhagytam a hivatásom, rendőr voltam közel húsz évig.(Pedig tán még azt a hivatást a mai napig is szeretem.) Borzasztó helyzet volt, mire a döntést meghoztam, mivel szerettem a hivatásom, amit becsülettel végeztem. Igen, az odafigyelés a másikra nagyon fontos. Hiszem, hogy a volt kollegád is nagyon nehéz élethelyzeten megy keresztül. Jó érzés, hogy elmondod, hogy minden embert köt egy kapocs minden emberhez.( Legalábbis én ìgy értem. ) Mert ebből egyenes az út oda, ha egyet is elvesztünk érdekből, számításoból vagy közönyből, önmagunknak is hiányt, kárt okozunk. Mert pótólhatatlan ember lehet tényleg nincs, de életet pótolni hát nemigen tudom , ember hogy tudhatna. Még mindig nem tudok hivatalos imát, de most Te leszel a tudatomba és a szívembe, ha nemsokára az Úrhoz "szólok". Te pedig kérlek imádkozz majd az emberekért, hogy a szeretet gyűljön a szívüke, annak engedjenek teret a lelkükbe. Mert ha így lenne, az empátia, az odafigyelés, a segítőkészség magától értetendővé válna. Köszönöm mégegyszer a gondolataid, amit a helyzettel kapcsolatban megosztottál velünk.

Kedves András atya, telyes mértékben egyet értek veled, én nagyon szeretem ahogy beszélsz, és úgy gondolom, hogy nem a mi dolgunk ítélkezni mások felett.

A hetekben jott a hir a kaposvari plebaniai kozosseg letrhozasarol, vagyis kiserletrol. Bizom benne, hogy sikeres lesz es a Szentlelek ily modon valaszol a vilagi papsag eletenek nehezsegeire.

SAJNÁLOM, DE MÉG NINCS VÉGE AZ ÉLETÉNEK! IMÁDKOZZUNK ÉRTE ÉS MINDEN EGYHÁZI SZEMÉLYÉRT!

Kedves András atya! Tudnának valamikor egy olyan videót csinálni,ahol elmondaná részletesen ,hogy élnek a kispapok a szemináriumban?

Ha valóban személyes ügy, akkor Ádám atyának nem kellett volna bejegyzést írni...

Szuper összefoglaló! Többek között azért sem szeretek kommenteket olvasni, mert pont az említett ítélkezés,amire nem vagyok kíváncsi. (Érdekes hogy ebben a témában pro és kontra is undorító sárdobálás ment). Egy apró megjegyzés a "legyél jóban a papoddal" témához, úgy, hogy a minket eskető atyával baráti (nem csak szakmai) viszonyban vagyunk. Sajnos (nyilván a paphiány miatt patthelyzet, mert örüljünk hogy van aki el tudja látni a plébániát), de ha valaki emberileg nem szimpatikus (nincs közös civil téma, vagy nagyon máshogy gondolkodik), azzal nem igazán szeretne az ember közelebbi kapcsolatba kerülni. Ettől még nyilván imádkozhatunk érte, de a nyitottság néha nem elég. :(

@papifranko Ádám atya érveit tartom nagyon veszélyesnek. Neked mi a véleményed?

Megígérem, hogy imádkozom érted.

András atya! Szeretettel meghívlak egy munkamentes kertipartira :) (és köszönöm a videókat!)

Egyrészt gondolom azért volt hír, mert a Facebookon volt róla levél. Az Egyház a jelek szerint nagyon nem tud mit kezdeni a Facebookkal és az internettel (lásd még Huszti Zoli atya nemrégi kivonulását a Facebookról... Kíváncsi lennék, hogy erről mit gondolsz András atya, mert a jelek szerint ez egy igen csak általános tendencia, és biztosan neked is volt alkalmad beszélgetni az elöljáróiddal az internethasználatról). Másrészt nagyon jó beszéd volt, köszönöm én is.

Mondtam!!!! Addig pattogsz Andriskám, amíg pofára fogsz esni... Hát itt van! Mehetsz a Cseh Petivel torzulni!

Az illető életkora alapján pontosan a kapuzárási pánik időszakát élte, éli. Közvetlen kollégáim közül ötből három férfi lépett meg a családjától ebben az életkorban, majd 2 éven belül a három férfiből mind a három megbánta de már nem volt visszaút, bezáródtak mögöttük a kapuk. Kérdés az, hogy ti vissza fogjátok-e őt fogadni, ha mégis vissza szeretne térni?

Ha netán már meg is van a hölgy akit az Egyhàz helyett választ fenn áll hogy papként lett elcsábítva, és ha már nem pap nem biztos hogy továbbra is vonzó lesz. Amúgy mi is mind árulók vagyunk. De hiszünk a bűnbocsánatban. Lehet hogy erre a hitre neki is szüksége lesz.

Bravo,bravo ez az egyetlen igazi hozzà àllàs,mondhatnàm JÊZUSI gondolat nemcsak ehhez hanem mindenhez az êletben: empatia+mit segìthetek+mit tehetek. Vêgül tovàbbgondolàsra ajànlanàm Mindnyàjunknak.,magamat elsõkent beleêrtve Jêzus szavait:.....tanuljàtok meg mit jelent÷irgalmassàgot akarok ês nem àldozatot...! daru pêter Egerbõl

A klérus és a nyolc lépés távolság: Megkérdeztem egy pap ismerősömet, amikor felajánlotta nekem a tegeződést, hogy nem a nőnek kell-e az illem szerint a tegeződést felajánlania? (Nem kötekedés volt, ez abban a szituban teljesen oké kérdés volt.) Mire ő azt felelte, hogy nem, mivel a pap ontológiailag magasabb szinten van a laikusnál. Azóta is emésztem ezt a mondatot. A videóban elmondottakat egyébként köszönöm. Tisztelem ezt a hozzáállást, bölcs, higgadt megnyilatkozást.

Egy lépés a papod felé ☺️ akár egy kezdeményezés is lehetne ☺️ Egyébként nagyon köszi, ez igen korrekt, tiszteletteljes és bölcs videó volt ☺️

Egy kérdésem:mikor valaki papkent ,otthagy a szolgálatot akkor a gyónás remélem nem kürti szét

Teljesen egyetértek András atyával! A pap is emberből van! Én özvegy vagyok 14 éve, hiszek Istenben, járok közösségbe, stb., mégis bizony nagyon rossz egyedül! Persze van, aki szereti a magányt, én nem. S van pap is, aki szintén nem. Nagyon igaz, hogy figyelnünk kéne egymásra, empátiával, szeretettel, elvégre ez a legfőbb parancs!

Papi testvéri közösséget kell építeni Atya !

Kedves András atya! Kiindulva az egyház "régimódiságából" én meg vagyok lepve azon hogy egyáltalán ez nyilvánossagra került... Megkérdezhetem ebből kifolyólag az egyház nem nezi rossz szemmel a videóit? Bevallom én nagyon örülök hogy vannak ezek a videói, de meglep hogy ezt hagyják. Ezek szerint lazult az egyhaz hozzáállása a modern vívmányokhoz? Ebből akár egy videót is szivesen vennék válaszképpen. :) Köszönöm!

Szia Andris, kakas díjas főszónokom! Egy egyszerű gyors kérdés: Hogy vagy? :) Remélem jól. Nem akartam semmi teológiait kérdezni, de ez a fő kérdés, amitől egy pap meg szokott lepődni, ha felteszem neki.

Kicsit ki tudnád fejteni, hogy miből lehet felismerni, ha valakinek rossz irányba megy a hivatása?

vannak akiknek annyira fáj az igazság, hogy meg se lehet osztani a csoportban

Köszönet az őszinte gondolatokért, szükségünk van rá ebben az egyházban. De jó lenne nem megítélni másokat, erre is kaptunk tanítást.

Dicsértessék atyám! Nekem az lenne a kérdésem, hogy mi a különbség a kereszt és a feszület nyakba hordás között?

Jó gondolatok.

Kissé keserű most a szám.... vagy inkább az íze. Én felelősnek érzem magam minden emberért, de mégis nehezen állok le a papokkal beszélgetni. Van olyan, aki teljesen elzárkózik (tegyük hozzá, h a konkrét ember, akire gondolok, ki van égve, a deperszonalizáció meg ennek az egyik tünete) és nem veszi le a papi szerepet. Volt, akitől megkérdeztem, hogy van, a válasz csak annyi volt, hogy ilyenekre nem érek rá. Néhány ilyen tapasztalat után megtanultam, h telefonáli sem szabad, csak ha ő hív, kérdezni meg csak attól, akivel másféle kapcsolódásom is van. Fájdalmasan érintenek az olyan kérések, h törődj a pappal, segíts neki... ami úgy gondolom, jogos, de maga a pap (és nem egy!) zárkózik el, meg tiltja (mi is lenne a hierarchiából, ha bárki segíthetne...) Igaz, valószínűleg az is közrejátszik, h fiatal nő vagyok :/

Papoknak amúgy mennyire van olyan ember akikhez ők tudnak futni a problémáikkal? Van aki őket lelki gondozza?

Igényes, igaz, jó videó

Az ember társas lény, legyen közössége minden keppen

Várunk szeretettel Krisna-völgyben! Ezen a téren sok tapasztalatunk van. ( Meg persze sok más közös témánk is lehetne.) 🙏🙏🙏

Én is voltam "papnövendék" egy egyháznál ( nem keresztény hit de jó ügyért küzdődtek) nekem is túl kemény volt. De... nem akarok rájuk ujjal mutogatni de ott sem azon gondolkoztak hogy hogyan találjunk megoldást hogy ne akarjon az ember elmenni. Tisztelet a kivételnek.

Én ezt a Bergmann-Topor féle lélekkeskenyedési modullal tudnám magyarázni!

Külön érdekes volt most megnézni a videót, 2 nappal azután, hogy a bíboros úr letiltotta az atyát a papifrankó folytatásáról. Nézegetem a videóit egy idő óta, (bár nem hiszek Istenben) kifejezetten tanulságos gondolatokat osztott meg a csatornán. Azt gondolom egy videóval több embert vitt közelebb Istenhez mint Erdő Péter egész életében. Kérdés az, hogy Hodász atya Isten, Jézus Krisztus szolgája, vagy az egyházé. Remélem az előbbi.

Én mélyen tisztelem András atyát és a híveket is, amit írok, abszolút nem bántásnak szánom. Ugyanakkor úgy gondolom a témával kapcsolatban, hogy ebben nincs semmi elítélendő. Az illető eddig úgy gondolta, hogy így szeretné szolgálni az Urat, a papi hivatás útján, most viszont az emberi, "polgári" oldala kerekedett felül. Emberek vagyunk, esendőek, és bizony előfordul, hogy nem tudunk betartani egy fogadalmat, mert nem tudunk az évekkel, évtizedekkel ezelőtt megfogadott dolgokkal többé azonosulni. Ilyen alapon elválni is bűn, és kövezzünk meg mindenkit, aki elválik a házastársától, elvégre anno azt fogadta meg, az Úr színe előtt, hogy holtodiglan-holtomiglan... Igen, de felmerül a kérdés, mihez vezetne, ha benne élne egy olyan kapcsolatban, amiben már nem felhőtlenül boldog, amiben már nem érzi úgy, hogy önmagát adhatja, hanem mintha kalitkában élne, miközben az élet elmegy mellette...? Miközben egyszerűen nincs mód arra, hogy ez jobb legyen. Mi mást tehetne...? Hadd legyen már neki is joga ahhoz, hogy döntsön: ő ezt így nem szeretné/tudja tovább csinálni teljes szívvel, töretlen erővel és lelkesedéssel, vagy inkább mást szeretne. Nekem is van egy fiatal srác ismerősöm, aki most, fiatalon lelkésszé vált. Fiatalabb korában a társaság lelke volt a barátai között, valamint egy népes család sarja, több testvérrel, akiknek már gyerekei is vannak. Neki a hivatása miatt már nem lehet családja. A baráti társasága is teljesen megváltozott (sőt, inkább mondom úgy, hogy eltűnt...) Én csak abban reménykedem, hogy ő ezt alaposan megfontolta, mielőtt így döntött, és nem fogja ő sem megbánni, nem fog később azon keseregni, hogy végül nem lett családja, polgári élete, és nem lesz nagyon magányos. Őszintén, én nem tudok azokkal a vallásokkal azonosulni, melyek előirányozzák a "prófétáinak", hogy nem lehet családjuk (miközben más "rokon" vallás gond nélkül engedélyezi, sőt...), és ezzel sokakat tényleges magányra ítél. A fent említett lelkész is, ahogyan olvastam, ebbe nem tudott leginkább beletörődni, hogy egyedül kell az életét leélnie - ettől függetlenül ő ugyanúgy Istent szeretné szolgálni, a maga módján. Akkor miért ne tehetné? Ilyenkor egyébként felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon ha pl. református vallású lenne, ahol lehet családja a lelkésznek, vajon akkor is így döntött volna-e. A cölibátus eltörlésén az illetékesek helyében én is elgondolkodnék, mert hiszem, hogy sokaknak ezzel a hivatással semmi gondjuk nem lenne, és biztosan többen éreznének magukban elhivatottságot úgy, ha nem kellene Isten és a család között választani... Mert ez így nagyon nehéz...

Szerintem nem csak az volt itt a hír, hogy egy pap kilépett. Füzesi Ádám egy nagyon sokak által ismert, népszerű pap volt. Emiatt terjedt talán olyan gyorsan a hír. Ismerek más papot is, aki szintén kilépett. Róla nem szóltak a hírek. Akik ismerték, azoknak szerintem az volt a megdöbbentő, hogy olyan valaki lépett ki, akiről sosem gondolták volna. Én is találkoztam Ádám atyával néhányszor különböző ifjúsági fórumokon és emiatt döbbentett meg nagyon a hír. Az első gondolatom az volt, hogy magára hagyták. A második, hogy magára hagytuk... Nemigen olvastam amúgy a kilépésről többet. Nekem elég volt az az információ, hogy kilépett, így a csámcsogókról nem tudok nyilatkozni.

Pál apostol- szeretet himnusza amit szoktam ajánlgatni magamnak, mint kályha.

Bravo.👍🏻🥰

1:52 "a házasság intézménye kb. az 1960-as évek óta egyre mélyülő válságban van..." Bocsánat, hogy ezt mondom, de egy frászt! Csak azért, mert a válások száma megszaporodott? Mikor beszélünk már őszintén erről a témáról? Mikor felejti már el végre az Egyház a statisztikákat?! (Pl. hány elsőáldozó volt, hány bérmálkozó.....mikor lesz végre valami olyan hozzáállás, hogy a minőséget nézzük.....pl. 1db bérmálkozó volt össz-vissz, de az valóban Krisztus embere lett, és sokszázszor több gyümölcsöt hozott az Egyháznak, mint a sok "kibérmálkozó" együttvéve.) Nagyon sok házasság 1960 előtt is válságban volt. Sőt! De mivel nem mentek hivatalosan szét társadalmi, egyházi stb. nyomás hatására, így termelték mérgüket, generációkra elnyújtva. Az Egyház ezekről egy árva kukkot nem mondott, tudomást sem akar(t) venni, hisz' ha nincs válás, akkor jól mutat a statisztika. Maximálisan házasságpárti vagyok, de jó házasságpárti. Lehet, hogy a válások szaporodnak, de valahol az őszinte hozzáállás is. Azt sem mondom, hogy a válás volt a megoldás, ahol elváltak, de az Egyház jó lenne, ha felébredne a statisztikáiból, és végre őszintén beszélne dolgokról. Egyébként elkezdődött valami, de még mindig sok a irgalmat nem ismerő "keresztény". Egyébként nagyon jó a videó!

Mi indokokra hivatkozva hagyják ott a papok a hivatást? Az előző videóban, amit néztem, abban ki lett hangsúlyozva az akarat. A jegyesoktatáson kiderülnek külső befolyásoló tényezők, megfelelni vágyás, félelem az egyedülléttől... Talán nagyobb hangsúlyt kellene fektetni arra is, hogy milyen motivációk vannak a papok előtt belépés előtt. Ott vannak-e külső elvárások, nyomás, ami elnyomja a szabad akaratot. Ha van ilyen, akkor nem szóltam. 😇

Ez a téma eléggé kívánna egy általános értekezést is... Főképp arról, hogy az Egyház miből vezeti le a cölibátus intézményét: ez az evangéliumi tanításból, Jézustól ered, vagy más hagyományból? És arról is jó lenne beszélni, hogy az állandó diakonátusnak (világi segítőknek) a megítélése milyen az Egyházban: ez "technikailag" a paphiányra adott sajátos válasz? (vagy nem?). Egyáltalán mi lesz a paphiányra az orvosság a mostani modern, felgyorsult, kitágult, atomizált korban? Támadhat-e rés a cölibátus intézményén, vagy csendes forradalom várható, ahol "jobb híján" házas emberek vesznek át egyes papi teendőket? Tudom, hogy ezek nehéz kérdések, és valószínűleg ilyen "húsbavágó" dolgokról nem fog elemző youtube videó készülni, de kérdéseimet nem puszta kíváncsiság vagy valamilyen rosszindulat vezérli, hanem én is látom saját környezetemben az egyre égetőbb paphiányt, a meglévő egyházi emberek elképesztő leterheltségét, és ezeknek a pusztító hatását, ami olyan döntésekhez is vezethet, mint amiből ez a videó fakadt. Ezt látni, tapasztalni nem csak papi oldalról, de a templomba járó, templomba vágyó hívek oldaláról is végtelenül szomorú.

`Ezert terdet hajtok Urunk Jezus Krisztus Atyja elott, akitol minden kozosseg szarmazik mennyben es foldon, adja meg nektek dicsosegenek gazdagsaga szerint, hogy Lelke altal megerosodjetek belso emberre, hogy a hittel Krisztus lakjek szivetekben, s gyokeret verjetek es alapot vessetek a szeretetben.` (Ef.3,14-17). Mindenkinek aldott eletet kivanok!

Kexhiány, társhiány, magány. Ebben a sorrendben.

Szuperszónikus Protestánsként ránk is igaz Király vagy András ;)

egy nem kis csúsztatás van a videóban: az adott pap kilépéséről szinte senki nem beszélne és csámcsogna, ha nem Ő MAGA kürtölte volna világgá (!!), facebook-on, egyéb előre lezsírozott oldalakon (szemlélek, stb). egyébként meg igaz, de általános szövegek hangzottak el, hogy egymást így meg úgy hallgassuk meg, stb... a probléma ill. annak megoldása sokkal mélyebben van, főleg, hogy rendszerszintű, és nem a jó szándékú, "figyelmeztetős" világi hívek kompetenciája

Nagyon érdekes gondolatokat mondtál. Nekem ugyan még nem kellett elválnom senkitől, de voltam már úgy számomra fontos dolgokkal, hogy el kellett engednem. Ilyen estet volt például, amikor úgy döntöttem, hogy nem folytatom a főiskolát. Így kommentben hosszú lenne az egészet elmesélni, de a tanulság, hogy lehetsz kapcsolatban bármilyen jó dologgal, megeshet, hogy ez egy mérgező kapcsolat. Itt nem az expap a rossz vagy a papi hivatás, hanem maga a kapcsolat, ami a kettőt összekötötte. Ha a saját történetemből indulok ki, nem tartom bajnak, hogy így alakult. Akinek megvan a Vissza a jövőbe c. film annak ismerős lehet a gondolat, hogy egy látszólag rossz dolog mégis épít. Én ezt tapasztaltam. Az elengedésből épültem. Egy válás egyben lehetőség is. De mi a fontosabb? Az ember által kiokoskodott dogmáknak való megfelelés az EQ rovására? Vagy az, hogy önazonosan felvállald, hogy mit érzel? Ez utóbbi kell ahhoz, hogy olyan döntéseket hozz, amikkel építed a világot. Ha elhiszed az Istan létezését, akkor ezzel együtt azt is, hogy létezett az egyház kialakulása előtt, és létezni fog annak elmúlása/átalakulása után is. Szóval szerintem nem dől össze a világ, ha egy pap úgy dönt, hogy egy másféle mesterségben elmerülve többet tud adni az Emberiségnek. Kapásból a Bruce, a minden6ó című film ugrott be. Ajánlom mindenkinek. 🙂

Ne feledjük, Jézust is a nép ítélte el Barabás helyett... ilyen az ember, szereti a hatalmat (vagy annak képzetét), a műsort (lásd: kenyeret és cirkuszt a népnek). Hamis Isten képe. Isten nem ilyen, hanem olyan, mint egy gyermek. Puszit ad a sebeidre, úgy gyógyítja.

Szép napot! Én nem vagyok vallásos. Katolikus gimibe járok, mert idő közben átvette az egyház az iskolát. A kérdésem előtt szeretnék leírni egy történetet. Online oktatás alatt ugyanúgy kaptunk hittanból is feladatot. Elküldtem 3 héttel a határ idő előtt a beadandót, és egyszer arra lettem figyelmes, hogy egyest kaptam. Tisztelettel írtam a Tanárnőnek, hogy még is miért kaptam 1est, mit rontottam el? Ő köszönés nélkül nagyon bunkó módon lehordott, hogy nem küldtem meg, hogy szégyeljem magam. Továbbítottam neki az emailt amit 3 hete küldtem. Megnézte, és még elnézést sem kért, hanem annyit írt, hogy javította. A foci edzőm, ugyan így nem vette észre, hogy elküldtem egy visszajelzést. Ő viszont tudott köszönni, és elnézést kérni a hibája miatt , pedig ő csak egy ,,türhő" megyei focista, és nem hittan tanár. A kérdésem az lenne, hogy miért van az, hogy sokszor a katolikus emberek a legbunkóbbak? ( Ne vegye magára senki, vannak nagyon kedves hívők is, de úgy a helyi tapasztalatok alapján ez a véleményem.)