Az alvás problémát én úgy oldottam meg (Szendi Gábor Pánik c. könyvében olvastam ezt a tippet), hogy ha nem tudok elaludni, akkor a hátamra fekszem az ágyban, és azt mondom magamnak, hogy mivel most nem tudok aludni, ezért csak relaxálni fogok. Amiről tudom, hogy pihentet, akkor is, ha nem alszom el. Ahogy pedig a légzésemre figyelek, vagy éppen meditálok (mikor mi esik jól), idővel úgyis sikerül elaludni. :)

Én is észrevettem magamon, sőt nekem ez mindig probléma volt, hogy túlságosan is mindennapomat nagyon produktívnak akartam megcsinálni. Ami persze nem lehet. Mostanában odafigyelek arra, hogy mindennap csináljak olyat, amit szeretek. (: Miközben tanulok, vizsgára készülök, zenét hallgatok a háttérbe. Az a gondolat segített, amit sokszor olvasok, így az interneten, hogy ebben a helyzetben senki nem várja el, hogy a maximumon teljesítsünk. De mindennap gyakorlom a programozást, és már rengeteget fejlődtem benne, ahogy a holland nyelvben is. Akár négy órát egy nap, de csináltam olyan feladatokat, amiket szeretem. (Pl. már van egy twitterem és egy instagramom is :D) És a könyveimmel is jól haladok. Igyekszem a pozítiv dolgokra gondolni. Reggelit csinálni a szüleimnek, teát vinni nekik napközben, miközben dolgoznak, esetleg valami csemegét. Olyankor én is felállok, és mást csinálok. Mindenképpen azt mondanám, hogy most az a legfontosabb, ha az emberek, mi beszélünk, akár valakivel a háztartásban, online a barátainkkal, rokonokkal. Kicsit könnyebb, így átvészelni a dolgokat. Vannak online játékok, amikkel játszani is lehet másokkal.

Atyaég, köszönöm 🙏 Nagyon kellett ez a videó nekem, és azt gondolom, hogy sokaknak kellene. Én az elmúlt 1 évben küzdök a legkevésbé sem pozitív értelemben vett munkamániával, és igazán ebben az összeomlott helyzetben döbbentem rá, mekkora probléma is ez nálam. És ehhez adódik most még az az ellentmondás is, hogy hogyan teljesítsünk ugyanúgy, mintha minden a régi lenne, de semmi sem a régi. Több mondatodnál is úgy éreztem a videó közben, mintha rólam beszélnél. Én kb egy hónapja találtam rá a csatornádra, és úgy érzem, hogy ez az egyik legjobb dolog, ami történhetett velem most, szóval a youtube algoritmus most nagyon eltalálta, mire van szükségem. :) Én is csak azt tudom mondani, hogy köszi hogy vagy nekünk. Mióta Téged nézlek úgy érzem nem vagyok egyedül ezekkel a gondolatokkal, nehézségekkel, segítesz abban, hogy ne frusztráljanak annyira azok a dolgok, melyeket az online élet sugároz, és amiket képtelen vagyok elérni. Tényleg csak annyit tudok ismételgetni: köszönöm :)

Örülök hogy vagy. Sokszor akartam hallani erről a témáról. Annó nekem emiatt alakult ki a depresszióm.Eddig egész felnőtt koromban ezt éreztem de a mai napig nem tudtam ezzel dűlőre jutni.

“Majdnem egy teljes hétvégét 😂” nekem volt egyszer, hogy teljesen kikapcsoltam. EGYSZER!

🙏

Ha ez vigasztal valakit, multiknál nagyon mást jelent a produktivitás. Abszolút alap, hogy túlhajszolt, rosszkedvű emberekkel nem lehet hosszú távon jó eredményeket elérni. Ebben a mostani krízishelyzetben pl. gyakran hangzik el az "It is okay to be not okay" jelszó, minden cégnél, aminél dolgoztam, volt mindenfél hivatalos vagy félhivatalos jóléti szolgáltatás, abszolút fókuszban van a work-life balance. Az elvégzendő munkamennyiség jellemzően nagyon reálisan van belőve, ha eltolódik az egyensúly, vesznek fel több embert stb. Eléggé hasonlítok rád abban, hogy eléggé rá tudok görcsölni dolgokra, talán éppen ezért ragaszkodom annyira a nagyvállalati környezethez, amennyire.

Én gyerekkorom óta kaptam a szüleimtől, hogy: Az élet 90%-ban feladat és megfelelés, sokat kell küzdeni, dolgozni, első a feladat, utána a pihenés. Nagyim meg mindig azzal jött, hogy az anyja rászólt, ha beszélgetés közben nem csinált hasznosat: "Ne csak a szád járjon, hanem a kezed is!" Nagyim ennek megfelelően folyton kötögetett, főzött, varrt, szinte sose pihent. Én meg gyerekként mindig megkérdőjeleztem ezeket a dolgokat és mindig úgy igyekeztem kialakítani a napjaimat, hogy ne csak kötelesség és munka legyen benne, hanem öröm, pihenés és kreativitás is. Persze én is belecsúsztam néha, hogy túlhajtottam magam és a feltöltődésre nem szántam időt, de mivel gyerekként már megrémített az a gondolat, hogy a munka oltárán fel kell áldoznom magam és az elégedettségem, nagyon figyelek a pihenésre és az egyensúly megtartására. Nem akarok keserűvé és kiégetté válni. Nagyim például sosem nevetett, mindig komoly volt és sosem oldódott fel. Szüleim kb határeset, bár apukám csak a munkájában tanulta meg jól érezni magát igazán. Szóval mélyen egyetértek Veled és nagyon jó a videód! Ügyesen felhívod a figyelmet, mi a hátránya a folytonos produktivitás kényszernek. Nagyon szeretem a videóid, csak így tovább 😊

Nekem ebben a helyzetben az segített, hogy a szokásos felosztáshoz képest (hétfőtől péntekig mindig munka, suli, bármi "hasznos" dolog, hétvégén pedig lehetőség szerint csak pihenés) most minden nap nagyjából egyenlő arányban osztom fel ezt a két fő területet, illetve ha megtehetem, arra figyelek, hogy kb. este hatkor hagyjak abba mindent, és az este csak olyan dolgoké, amik feltöltenek, és amúgy is ilyenkor szoktam őket csinálni, pl. edzés, olvasás, filmnézés, stb.

Nagyon köszi. Nekem, maximalistaként ez komoly probléma. Dolgozom rajta. Ez a videó kötelező kellene legyen minden fiatal, pályakezdő embernek. Még, mielőtt ilyen problémákkal kellene szembesülnie.

😂😂😂 ez olyan, mint amikor a család elől rejtegeted a dugicsokit 😂