En mar az elsofoku egyenleteknel.

You can still always learn! Every bit of progress means something 👍

Ne add fel, soha sem keso tanulni, sokkal hasznosabb idotoltes mint a social media. :)

Mert amit látunk onnan fény, az 13,8 milliárd éve indult el felénk, tehát a 13,8 milliárd évvel ezelőtti állapotát látjuk. De azóta már távolodott tőlünk sokat, és 42 milliárd fényévre van. Azért tudott 13,8 mrd év alatt többet távolodni, mint 13,8 mrd fényév, mert az a rész már a fénysebességnél gyorsabban távolodik tőlünk.

Egészen biztosan más, mint amit ön el tud képzelni. Amúgy nem kell túl nehezet vacsorázni, és akkor nem lesznek este ilyen rémlátomásai. dgy

Ha jobban megnézi az Atomcsill KZfaq csatornájának programját, felfedezheti a szabályosságot: az egyik csütörtökön elhangzó előadás 8 nap múlva, péntek este jelenik meg a YT-n, az ugyanakkor bemutatott kísérlet pedig még egy héttel később, a következő péntek este. Így minden hétre jut egy feltöltés. (A YT ajánlási algoritmusa preferálja az olyan "megbízható" feltöltőket, akik rendszeres időközökben publikálnak új anyagokat.) Ezért a Szabó Norton üstökösfőzéséről készült videó egy hét múlva, március 10-én este kerül fel a csatornára. dgy

"Van pár dolog amivel nem értek egyet. " Ez szíve joga. Szabad országban élünk. A természet és a tudomány viszont fütyül rá, hogy ön (vagy akárki) mivel ért egyet és mivel nem. dgy

Mik azok?

Vallasos agymosasok termeszetesen

"a relativitás pontosan mit jelent? " A "relativitás" egy kiterjedt tudomány, amit az egyetemen öt félév alatt tanítunk, számos tankönyv és még több ismeretterjesztő könyv igyekszik elmagyarázni az alapokat. Ezért sem egy rövid hozzászólásban, sem egyetlen előadásban nem lehet összefoglalni az egészet. A speciális relativitáselmélet alapgondolatairól, legegyszerűbb fogalmairól és úgynevezett "paradoxonjairól" (amikor az elmélet következtetései ellentmondanak a térről és időről alkotott megszokott elképzeléseinknek, a köznapi "józan észnek") szólt a "Relativisztikus paradoxonok" című előadás. Az energia nem egyenlő a tömeggel, a relativitáselmélet szerint sem, ez csak egy közkeletű félremagyarázás. Egy mozgó részecske energiája függ a tömegétől és a lendületétől (impulzusától), csak ez a kapcsolat más matematikai képlettel írható le a klasszikus fizikában és a relativitáselméletben. Korábban azért nem tudtunk erről, azért a klasszikus képletet használtuk, mert csak viszonylag kis sebességű mozgásokról voltak kísérleti tapasztalataink. A 20. század elejére gyűltek össze azok a kísérleti és elméleti tények, amik az elmélet újragondolására késztették a fizikusokat. A tömeg és az energia klasszikus és relativisztikus kapcsolatáról szó "A tömeg eredete és a Higgs-mező" című előadás első fele. Mindkét említett előadást én tartottam. Az Atomcsill weblapján (atomcsill.elte.hu) az Előadásaink címszó alatt évadok és tudományágak mellett az előadók neve alapján is rá lehet keresni az egyes előadásokra. Így a nevem alapján megtalálhatja ezeket az előadásokat is. dgy

@@elteatomcsill8013 Kedves Dávid Gyula! Köszönöm szépen a választ, jó látni, hogy szívén viseli az érdeklődők kiokosítását! :)

A teret nem kell "görbíteni". Ahol anyag van, ott a téridő görbült. Sőt nemcsak az anyag helyén, hanem a környezetében is - ennek mikéntjét írják le a gravitáció Einstein-egyenletei. Nem létezik olyan fizikai szituáció, hogy 1/ először nincs anyag, nincs görbület - 2/ aztán megjelenik az anyag, és a tér elkezd görbülni. Az anyag ugyanis nem jelenik meg hirtelen, hanem folytonosan mozog. Ez viszont valóban a téridő szerkezetének, a görbület konkrét struktúrájának átrendeződésével jár. Ez az átrendeződés véges sebességgel terjed, ezt az alapvető sebességet nevezzük (tévedésből, hagyományból) "fénysebességnek". Ugyanis valójában nem a gravitáció tejed fénysebességgel, hanem a fény (egy speciális fizikai jelenség) terjed a téridőbe alapvetően "bedrótozott" c sebességgel. A fentiekből az is következik, hogy a téridő "görbítése" nem hasonlítható a rugalmas közegek deformálásához, amihez valóban energiát kell befektetni. A téridő deformálása viszont az anyag alaptulajdonsága, nem létezik egy "még alapvetőbb" állapot, amihez képest az anyag deformálná a téridőt. Éppen ellenkezőleg, ebben a jelenségben az energia egészen más szerepet játszik: az anyag által hordozott energia (és még néhány más fizikai mennyiség) térbeli eloszlása és időbeli változása szabja meg a téridő görbülését. Mondhatjuk úgy is, hogy az energia az anyagnak az a tulajdonsága, amelyen keresztül kölcsönhatásba lép a téridővel. Mindezeket a gondolatokat Einstein 1908-ban dolgozta ki, néhány év múlva matematikailag is megfogalmazta, azóta pedig számos kísérletben részletesen is igazolták az elmélet következményeit. dgy

Figyelem-anomália esete forog fenn. Az ön részéről. Az előadás február 23-án hangzott el. ekkor élőben lehetett látni a galileowebcaston és az Atomcsill Facebook-fiókjában. Azóta ugyanezeken a helyeken meg lehetett nézni a videófelvételt. Ma este pedig feltesszük a felvételt az Atomcsill KZfaq-csatornájára is. Ez nem varázslat, nem időanomália. És főleg nem újdonság. MINDEN Atomcsill-előadás ezt a pályát járja be: 8 nappal az élő adás után kerül fel a YT-ra. dgy

@@elteatomcsill8013 de ez a verzió olyan illúzió romboló. Nekem jobban fekszik az idő-anomália :D

Először nekem is furcsa volt, hogy "már láttam ezt az előadást". Ezekszerint facebookon láthattam. De bennem se maradt meg, hogy hol láttam. Csak az, hogy egy nagyon jó előadás volt, és nem hazudtolta meg a címét.

@@elteatomcsill8013 Ez ismét egy zseniális előadás volt, örömmel néztem végig. Köszönet érte!

Gallieowebcast, egy arra érdemes középiskolában. Gyulabácsit (dgy) is érdemes azon a csatornán nézni, rengeteg a nagyon jó archyív. kíváncsi vagyok én is h ez ugyan az? Még annyi, h minőségben kíválónak számít, hisz az MTA 2022-es nőbeldíjas kifejtése, kép, hang vizuális élmény tekintetében nem lehet a mai atomcsill minőségével összevetni sem.

Hamis kiinduló állításokból bármit le lehet vezetni. Az időt NEM a periodikus mozgásokkal mérjük. Hanem az inerciaidővel, amelynek pontos definícióját Ludwig Lange már 1885-ben megadta. Ez az időfogalom minden nehézség nélkül kiterjeszthető mostantól visszafelé egészen a Nagy Bummot követő kvantumgravitációs korszakig. Az Univerzum speciális szimmetrikus geometriája lehetővé teszi a világidő bevezetését, amely egybeesik az egyes (a koordináta-rendszerben nyugvó) galaxisok sajátidejével, és amely a lokális inerciarendszerekben egyben Lange axiómáinak is megfelel. Így az időfogalom jól értelmezett és jól használható az általunk a fizikajelenlegi állása mellett egyáltalán leírható korszakokban. Ehhez nincs szükség sem atomokra, sem kakukkos órákra. Azt az önmagának ellentmondó értelmetlen állítást pedig, mely szerint "valami létrehozta az időt.. de az idő létrehozása előtt is volt valami..." - inkább nem is kommentálom. dgy

@@elteatomcsill8013 Köszi a választ, de nem elégitette ki a kiváncsiságomat.éspedig az az állitás , hogy nem periódikus mozgással márjük az időtt... Eddig úgy tudtam,. ha felvisznek az ürbe egy atomorát , és visszahozzak , akkor a párja, ami a földön maradt, mst fog mutatni. Ez is az egyik bizonyitéka, Einstein rekatuvutés elméletének, ugyi,,, Tessék már elmondani milyen elven működnek azok az atomórák? Én mint laikus őgy tudom, hogy a cézium atom rezgése az alapja. nos a rezgés egy periódikus mozgás. A másik kérdés. A galaxisok sajátidejéval való egybeesésé. Ezek szerinte a galaxisokban a sajátidő egyforma? Én vagyok a Tejútban, valaki az Amdromédában, és egyforma a sajt idő? hmmmm... Jó lenne egy előadást tartani csak az időre koncentrálva, hogy a széles közönség vegye észre, hogy az időt nem a karórájával méri, Most ezt nem viccnek szántam, hanem el kellen magyarázni akkor mit is mér a kakukkos meg a karóra... stb. ÉS egy kis kérdés.TFH a fénysebesség 99 %-ával utazik valaki a nagy bumm óta, akkor ő mit fog számolni mikor volt a nagy bumm? Szenteljenek egy előadást az un inerciaidőnek, mert amatőrként elég sok előadást megnéztem a relativitás elmélettel kapcsolatban, de ezzel a fogalommal még sehol nem találkoztam!! Illetve megköszönnék egy linket, ha pl a youtuben van ezzel kapcsolatban valami. PF

"mi történik az addigi gravitácós erővel? Marad ugyan akkora mint csillagkorában volt, csak sokkal kisebb lesz a mérete?" Itt két dolog keveredik: mi történik a csillag méretével a fekete lyukká összeomlás során, és mi történik a gravitációs terével? A méret lényegesen csökken. A Nap átmérője másfél millió km, ha fekete lyukká omlana, akkor 3 km átmérőjű lenne. A tömege kissé csökkenne, mert a szupernóva-robbanás a csillag anyagának egy részét kidobja az űrbe, de nagyságrendileg a tömeg nem változik. "a zsugorodás mellett megnő az addigi gravitációja?" A "gravitáció" nem jellemezhető egyetlen számadattal, hiszen a gravitációs erőtér pontról pontra változik. Ezért pontosabb elemzés szükséges. Már a newtoni fizikában is tudtuk, és ez a tétel az általános relativitáselméletben is igaz maradt: egy gömbszimmetrikus testen kívül a gravitációs hatás csak a test teljes tömegétől függ, a tömeg radiális eloszlásától nem. Ebből az következik, hogy ha egy csillag körül kering egy bolygó, és a csillag (tömegveszteség nélkül) fekete lyukká válik, akkor a bolygó mozgása nem változik, ugyanazon a pályán, ugyanakkora keringési idővel folytatja mozgását. (A gyakorlatban a csillag összeomlása némi tömegveszteséggel jár, ezért a bolygó kicsit távolabb kerül, és a keringési idő kicsit megnő.) Azt mondhatjuk tehát, hogy a bolygó helyén a gravitáció nem változott. Másrészt mégis csak van változás: azon a helyen, ahol korábban a csillag anyaga volt, az összeomlás után vákuum lesz, tehát elvileg ott is lehet keringeni a lyuk körül. Ismét a Nap példáját nézve: a Nap sugara 750 ezer km, ezért nem lehet a centrumot pl százezer km-re megközelíteni, mert beleesnénk a Nap anyagába. Ha viszont a Nap fekete lyukká válna, sugara 1,5 km lenne, ezért a centrumtól százezer km-re vidáman keringhetne egy égitest vagy egy űrhajó, melynek mozgását az ott érvényes erősebb gravitációs tér határozná meg. Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy a fekete lyukká váló csillag körül új, erősebb gravitációs térrel jellemezhető tartományok jönnek létre. dgy

@@elteatomcsill8013 Köszönöm szépen a gyors, szakszerű szabatos választ. Még néhányszor át kell olvasnom, hogy jól értelmezem-e, a drasztikus méretcsökkenéssel, nem jár gravitációs potenciál növekedés. Ellenben keletkezik (a napot például véve) 100.000 Km-nyi "vákuum" Tehát a gravitációs erő kvázi ugyanakkora marad, töredék méretű helyen koncentrálódva. Ha nincs plusz gravitációs energia, miért tűnik úgy, hogy jóval intenzívebben a hatása az eredeti mérethez képest?

Terveink szerint a következő évadban lesz egy előadás kifejezetten a sötét energiáról. dgy

@@elteatomcsill8013 Nagyon várom! Hab a tortán dgy előadásában lenne. "mire én ezt oda rajzoltam" 😀

A sötét energia és a sötét anyag fúziójaként létrejöttem én: a sötét ember... The Dark Man... 🤣

"Egy sötét energia előadásra remélem készül. De gyanus h nem jönne össze belőle 10 perc sem." Az egyetemi kozmológia előadásomon kétszer másfél óra szól a "sötét energiáról". Bőven van róla mit mondani. Akár ismeretterjesztő szinten is: a Polaris Csillagvizsgálóban 2011-ben tartott "Relativitáselmélet és kozmológia" sorozatban több mint egy órát beszéltem a sötét energiáról. Tehát annak ellenére, hogy "szinte semmit sem tudunk róla" - mégis sok érdekeset lehet elmondani a sötét energiáról. dgy

@@gapthomson934"A sötét energia és a sötét anyag fúziójaként létrejöttem én: a sötét ember... The Dark Man..." Ez akármilyen büszkén hangzik is, mégis tévedés. Ön - és minden más ember, bogár, virág, bolygó, csillag stb - az Univerzum azon majdnem elhanyagolható (kb az össztömeg 4 százalékát kitevő) anyagfajtájából jött létre, amit "közönséges", "atomos" vagy "barionos" anyagnak neveznek. A többi 96 százalék a sötét anyag és a sötét energia... Ez persze nem zárja ki az emberi sötétség létezését, akár etikai, akár szellemi értelemben. Ennek azonban nem az anyagösszetétel az oka, hanem társadalmi magyarázatot kell keresnünk. dgy

Sajnos nem csak önnél, ilyen lett a felvétel. Elnézést kérünk... :( dgy

Ez koncepciós kérdés. A tér és az idő olyan kapcsolatban van ami miatt nem lehet külön emlegetni őket. Olyasmi mint a gyorsulás és a gravitáció. Gyakorlati szempontból nincs eltérés a kettő között. Minnél gyorsabban utazunk a térben, annál lassabban utazunk az időben. Minnél erősebb a gravitáció, annál lassabban telik az idő. Kaptunk infót az idő változásáról egy diagramban. Ahol a fény 45 fokos szögben van az idő és tér szempontjából.

Valóban, Einstein óta nem beszélhetünk külön térről és időről, elvileg mindig a téridőt és annak görbült voltát kellene emlegetnünk. Az ember azonban nem mindig precíz és következetes, az előadás lendületében olykor kissé pongyolán fogalmaz, és ezért csak "görbült térről" beszél. Kéretik ilyenkor görbült téridőt érteni. dgy

A két kérdésre ugyanaz a válasz, mint arra a régire: "Miért nem esik bele a Föld a Napba? Hiszen hat rá a Nap gravitációs vonzóereje..." Azért nem hullik bele a Föld (és a Naprendszer többi égiteste) a Napba, mert perdülettel, más néven impulzusmomentummal rendelkezik. A perdület pedig megmaradó mennyiség. Ha egy test túlságosan közel megy a vonzócentrumhoz, a perdület megmaradása miatt olyan gyorsan kell mozognia "oldalirányban", hogy elkerüli a centrumot. A pontos számításhoz persze matek kell, de lényegében így alakulnak ki a bolygópályák. És miért nem esik be a Nap anyaga a Napba? Miért nem süllyed mélyebbre, végső soron miért nem válik pontszerűvé, vagy fekete lyukká egy csillag? Mert meleg. A gázfelhő összehúzódásakor az anyag felmelegszik, azaz részecskéi gyorsan mozognak. A sűrűn elhelyezkedő részecskék igen gyakran ütköznek, a sebességvektor véletlenszerű irányba mutat. Ezért az egyes atomokról is elmondható, hogy perdületük van a centrum körül, tehát nem eshetnek bele. Ehhez hozzájárul a csillag belsejéből kifelé irányuló sugárzás nyomása is. A sugárnyomás mellett egyes extrém esetekben másféle nyomás (pl a sűrű fermionanyag Fermi-nyomása) is megjelenik, ennek a fehér törpék és a neutroncsillagok stabilizálásában van szerepe. Mikor esik be mégis valamilyen test a centrumba? Több oka lehet ennek: a/ Ha kezdetben (a rendszer kialakulásakor) valamely anyagdarabnak nem volt számottevő perdülete, akkor nyílegyenesen megindul a centrum felé, és hamarosan belepottyan. b/ Ha a centrum körül mozgó test valamilyen okból (pl egy másik égitesttel való ütközés vagy a bolygóközi, csillagközi gázzal és porral való súrlódás következtében) elveszti a perdületét. Az ütközés általában egyszeri esemény, a súrlódás viszont folyamatosan emészti a perdületet, az utóbbi esetben a test spirális pályán közeledik a centrumhoz. c/ Ha egy forró test (pl csillag) elveszíti belső energiaforrását (mert "elfogyott az üzemanyag"), akkor a sugárnyomás már nem képes ellentartani a gravitációnak. Ekkor az objektum összehúzódik. Egyes esetekben a Fermi-nyomás megállítja az összehúzódást (így jönnek létre a fehér törpék és a neutroncsillagok), ha túl nagy a gravitáció, és a nyomás nem képes ellenállni, akkor az anyag fekete lyukká roppan össze. Mi a helyzet a sötét anyag és az atomos anyag esetében? A jelenlegi kozmológiai elmélet szerint a Nagy Bumm után az anyag homogén eloszlású, mindenhol egyforma sűrűségű volt. Ez az anyag később véletlenszerű folyamatok nyomán különálló felhőkre szakadt. (E folyamat részleteit a közönséges anyag esetében elég jól ismerjük, a sötét anyag esetében csak többé-kevésbé elfogadott hipotéziseink vannak.) Egyes felhőknek nagy lett a perdületük, másoknak kisebb. Az elképzelések szerint a perdület nélküli felhők centrális irányú zuhanással azonnal összeomlottak, így jöttek létre az első, a maiaknál sokkal nagyobb tömegű, ezért gyorsabban égő csillagok, amik hamarosan felélték üzemanyagukat, felrobbantak, az így szétfröccsenő anyag pedig tovább kavarta a maradék anyagot. A nagyon nagy tömegű, perdület nélküli anyagfelhők pedig teljesen összeomlottak, így keletkeztek az első primordiális ("özönvíz előtti") fekete lyukak. Mindez azonban csak az anyag kisebb részét érintette. A kialakult gázfelhők nagy részének nem elhanyagolható perdülete volt, ezért nem tudott centrálisan összeomlani, kavargott, szerveződött, majd végül kialakult a sötét anyagból a szálas szerkezet, ezen belül pedig a közönséges anyag kisebb felhőiből a galaxisok, csillagok sokasága. Ezek mind mozgásban, forgásban vannak, perdületük megakadályozza a gravitációs összeomlást. Így a gyors kollapszus helyett tér és idő nyílik az anyag sok milliárd éves szerveződésére. dgy

"Nem veszik észre, mennyire ordítanak ezek az analógiák az éterelmélet "leporolásáért"?" Természetesen sokan tettek fel hasonló kérdéseket, és sokan próbálkoztak az éterelmélet leporolásával vagy felélesztésével. Sikertelenül. Az ön által említett "analógiák" nem valóságos fizikai hasonlóságot jelentenek, hanem az ismeretterjesztés során kényszerűségből alkalmazott metaforák, hasonlatok, amivel a szakemberek megpróbálják kemény matek nélkül érzékeltetni a laikusokkal az igazából csak matematikai eszközökkel megfogható összefüggéseket. Az elektromágneses hullámot ugyanaz az egyenlet írja le, mint a hang terjedését - ennek ellenére a két jelenség fizikailag jelentősen különbözik. Ennek egyik megnyilvánulási formája az a viszonylag közismert tény, hogy az elektromágneses hullám "mindenhez képest" egyaránt c sebességgel terjed. Ezt a köznapi szemléletnek ellentmondó, ám kíséretileg több százmilliárdszor megerősített tényt semmiféle hagyományos anyagként elképzelt "éter" nem tudja megmagyarázni. "a vákumot továbbra is üresnek feltételezik" Frászt. A mai fizikában a vákuum nem a "semmit" jelenti, hanem a kölcsönhatásban álló kvantummezők közös alapállapotát. Ez nem "üres", nem "semmi", hanem igen bonyolult, ám matematikailag jól leírható anyagi rendszer. Mégsem keverhető össze a hagyományos éterrel, mert (sok egyéb mellett) van egy nevezetes tulajdonsága: nem lehet hozzá koordináta-rendszert rögzíteni. Más szóval: nincs értelme a "hozzá viszonyított" sebességnek. Márpedig a régi éternek épp ez volt az alapfunkciója. A mai fizika régen meghaladta a hagyományos éter koncepcióját. De nem azt tette, amit a mesekönyvek írnak, miszerint "kiseprűzte" volna a fizikából az éter koncepcióját. Ellenkezőleg: egy sokkal komplexebb, sokrétűbb, és sokkal izgalmasabb fogalommal pótolta. És a modern fizikára is igaz, amit bizonyos országokról állítanak: előre megy, nem hátra. Nincs visszatérés a régi éter fogalmához. Hiszen az nem tudná produkálni a mai "vákuum" fogalom számos érdekes tulajdonságait. Az azonban valószínű, hogy a fizika további fejlődése ezt a mai fogalmat még komplexebb, még izgalmasabb, ezért a köznapi elképzelésektől még távolabb álló, így csak matematikailag megfogható fogalommal fogja felcserélni. dgy

@@elteatomcsill8013 Köszönöm a kimerítő választ! Bár az esetleg nem elképzelhetetlen, hogy a fény esetében, amit egy fekete test bocsát ki, tehát valamilyen folytonos spektrummal rendelkezik, ennek analógiájára sebességspektruma is van, melyből csak azok a fotonok hatnak kölcsön az anyaggal, melyek hozzá képest c sebességgel rendelkeznek? Ahogyan a nyugalomban lévő folyékony hélium videlkedik kb 2K alatt, benne a hang terjedési sebessége nem konstans, illetve szuperfolyékonnyá válik. A felvetésem egy jóval egyszerűbb, szemléletesebb, és az idevágó kísérletekkel is összhangban lévő leírást adhatna pl. a fény konstans sebességére.

@@gezakobuki1356 1/ A fotonok hozzánk képest különböző sebességű részecskékkel is kölcsönhatásba tudnak lépni. Ez a klasszikus fizika keretein belül eleve cáfolja azt az ötletet, hogy a fény csak a "hozzá képest" bizonyos sebességgel mozgó anyaggal hat kölcsön. Ha viszont elfogadjuk a speciális relativitáselmélet állítását, mely szerint ezek a fotonok MINDEN más objektumhoz képest ugyanazzal a c sebességgel mozognak, akkor kénytelenek vagyunk elfogadni az egész relativitáselméletet is, amelyből viszont egyértelműen következik a fény sebességének egyedi volta. 2/ Ha egy szilárd test mindenféle sebességű fotonokat bocsátana ki, amelyeknek viszont csak egy igen kis része hatna kölcsön a környező anyaggal, akkor a test energiája érthetetlenül és megmagyarázhatatlanul nagy ütemben fogyna, hiszen az "inert" fotonok által elvitt energiának nem találnánk nyomát a környezetben. Az ilyen hipotézis tehát nemhogy "egy jóval egyszerűbb, szemléletesebb, és az idevágó kísérletekkel is összhangban lévő leírást adhatna" a fény tulajdonságaira, hanem konkrétan ellentmond minden kísérleti eredménynek. A speciális relativitáselmélet cáfolásáról kb száz évvel lemaradt. Eleink már mindent kipróbáltak, és egyik ötlet sem vált be. dgy

A fent leírt szöveg természetesen nem az ön véleménye, csak egy közlemény. Számomra ugyanis az ön puszta létezése sem tény, hiszen nem tapasztaltam meg személyesen (és nem is óhajtom megtapasztalni). Amit látok, az csupán néhány betű egy képernyőn. Pontosabban: néhány betű alakban elrendeződött fekete pont sok fehér pont között. Hogy ezt ön írta volna? Ugyan! A személyes tapasztalatom csak a fekete pontokra terjed ki. Az ön létezése puszta közlemény, feltételezés, vagy egyszerűbben (fekete pontjai szellemében): humbug. A természettudomány már kb két-háromszáz éve túljutott a közvetlenül, emberi érzékszervekkel megtapasztalható jelenségek vizsgálatán. A távoli égitestek között ható gravitációs vonzóerő, a hővezetés, a fény polarizációja, az elektromos és a mágneses mező - mind olyan dolgok, amelyek az ember korlátozott képességű érzékszerveivel nem tapasztalhatók meg közvetlenül. Ezért speciális műszereket építünk e jelenségek vizsgálatára, elméleti konstrukciókat állítunk fel leírásukra és magyarázatukra, eme elméletek alapján pedig újabb jelenségek létezését és kvantitatív tulajdonságait jelezzük előre, melyeket berendezéseinkkel - ugyancsak közvetett úton - igazolni vagy cáfolni tudunk. E jelenségek felhasználásával aztán a gyakorlatban is használható eszközöket fejlesztünk ki, pl a fotózásnál használt polarizációs szűrőt, melynek működése a fény saját szemmel nem érzékelhető polarizációs tulajdonságának ismerete nélkül szimpla boszorkányság lenne, valójában azonban egy jól megértett, jól használható technikai eszköz. Így működik a tudomány - szemben az akadékoskodó maradisággal, amely még sohasem volt képes ehhez hasonlítható pozitív eredményre, valódi megértésre és működő eszközök kifejlesztésére. Mindez fokozottabban igaz a 20. század még absztraktabb fizikai ereményeire. Még senki sem látott, hallott, szagolt, ízlelt vagy tapintott egyetlen elektront sem. Mégis e részecskék tudósok által megértett viselkedése alapján mérnökök által tervezett berendezésekben az elektronok úgy táncolnak, ahogy azt a felhasználó kívánja. Valószínűleg egy ilyen közvetlenül nem tapasztalható működésű berendezést használt ön is, amikor azt a néhány fekete pontot idevarázsolta a képernyőmre. Feltéve persze, hogy ön valóban létezik, és nem csupán egy közlemény. dgy

Tudományos tények akkor is tények maradnak, ha nem megyünk oda és fogdosunk meg mindent kézzel.

Bizonyára. De inkább ne próbáljuk ki. dgy

Valóban azért nem látunk bizonyos távolságon túlra, mert ott már c-nél gyorsabban távolodnak tőlünk a galaxisok. De a kozmológiai horizonton belül viszonylag pontosan tudjuk mérni a sebességeket és a távolságokat, ezeket illeszteni tudjuk a tágulás különböző függvényekkel leírt modelljeire, és ebből tudjuk kiszámítani, mikor is volt a Nagy Bumm. Amit közvetlenül úgysem láthatnánk, mert az akkori eseményeket eltakarja előlünk az Ősi Tűzgömb termikus sugárzása. dgy

@@G.K.- Azért a nagy léptékű csillagászati folyamatok nem olyan gyorsak, hogy egy galaxis hirtelen eltűnjön a szemünk elől! Végezzünk egy nagyon durva becslést. Legyen egy galaxis kb százezer fényév átmérőjű. ha majdnem fénysebességgel mozog, akkor is százezer évig tart, amíg a saját átmérőjének megfelelő utat megteszi, azaz "egy galaxisnyival" odébb lép. Ha már éppen a kozmikus horizonton lenne, akkor is kb ennyi idő kell ahhoz, hogy elbújjon mögéje. Ez nem olyan, mint a bűvészet: egy szempillantás, és a nyuszi eltűnik a cilinderben. Legszerencsésebb esetben is fokozatos elhalványulást, a kép torzulását észlelnénk. Az viszont minden további nélkül előfordulhat, hogy egy objektum korábbi fénye még úton van felénk, miközben a forrás átlépi a kozmikus horizontot. Az, hogy egy későbbi állapotát újra látjuk-e, az Univerzum tágulását leíró skálafüggvény menetétől függ. Már sokszor volt arról szó, hogy az utóbbi évtizedek mérései szerint ez a függvény gyorsuló tágulást ír le. Ebből az következik, hogy amelyik galaxis egyszer eltűnt a kozmikus "függöny" mögött az többet sohasem bukkan elő. dgy

@@dgy137 - Egy dokufilmben az volt, hogy pont ezért nem tudjuk, (es valószínűleg soha nem is fogjuk tudni,) hogy mekkora az univerzum. - Minnél messzebb van, - "a kozmikus "függöny" mögött" annál gyorsabban távolodik. Az is lehet, hogy végtelen, de akkor az osrobbanaskor is végtelen kellett, hogy legyen. (Ezért fura, hogy mindig azt mondjak, hogy egy KIS pontból tágult NAGGYA.) - Mert ezt igy nem értem. - Akkor van pereme? - Bár a végtelent se. :)

​@@norbertelek2334 A tudományban sohasem tudunk mindent "halálbiztosan". Amit a tudomány tud nyújtani, az az adott pillanatig rendelkezésére álló kísérleti és megfigyelési adatokhoz legjobban illeszkedő elméleti modell, és az erre épülő előrejelzések. Mivel egyre újabb megfigyelések születnek, ezért az elméleteket is folyamatosan korrigálni, fejleszteni kell. A tudomány sohasem lesz olyan végleges, mint egy vallási kinyilatkoztatás. Ez nem hiba, hanem a tudomány működésnek lényegéhez tartozik. A jelenlegi mérési eredményekhez az a modell illeszkedik legjobban, amely szerint a világegyetem végtelen. És igen, már a Nagy Bumm utáni tetszőlegesen rövid idő után is végtelen volt. Magában a Bumm pillanatában a mérete nulla volt, de bármely nem nulla időpontban már végtelen. Ezt lehet, hogy nehéz elképzelni, de matematikailag elég egyszerű. Azok a szövegek, hogy "kis pontból tágult naggyá", elfedik, sőt meghamisítják a lényeget. Valószínűleg az ismeretterjesztés és a magyarázás igényével születtek, de tévesek és félrevezetőek. A világ a nulla pillanatban nulla mérető volt (nem "kis" méretű), utána pedig nem "nagy", hanem végtelen. A végtelen világnak nincs pereme. De elképzelhető olyan véges objektum is, aminek nincs pereme, pl egy gömb vagy egy tórusz (úszógumi alakú test) felülete. Az alakzatok vége/végtelen, illetve határos/határtalan volta két külön problémakör. dgy

@@dgy137 Köszönöm.

Egy másik topikban már válaszoltam, idemásolom: "Most írják több oldalon,hogy a sötét energia,a fekete lyukak belsejében keletkezik." A téma érdekes, a hipotézis merész, de még nincs igazából bizonyítva. Mindenek előtt azt kell tudni, hogy ilyen jellegű elméletek naponta tucatszámban jelennek meg a fizikai folyóiratokban, de általában nem érik el a nagyközönséget. Néha egy cikkre rácuppan egy újságíró, felfújja, közzéteszi, és a hír bejárja a világot: "valaki megint megcáfolta Einsteint". Az ilyen cikkek legnagyobb része bizonyítás hiányában vagy közvetlen cáfolatok miatt néhány hét vagy hónap alatt elsüllyed, és egy idő után már senki sem emlékszik rájuk. Csak nagyon kis részükből lesz valóban elfogadott elmélet, és ezeknek is csak egy kis része olyan, ami miatt "át kell írni a tankönyveket" - hogy a bulvár-ismeretterjesztés szokásos fordulatával éljek. Most (a hír alapjául szolgáló cikk február 20-án FOG megjelenni, egy négy évvel ezelőtti elméleti számításra és az azóta végzett csillagászati megfigyelésekre hivatkozik) arról van szó, hogy összehasonlították bizonyos típusú közeli, és ugyanilyen típusú távoli (ezért időben régebbi) galaxisok központi fekete lyukjainak tömegét. Az eltelt időben a lyukak tömege nőtt, hiszen folyamatosan hullik beléjük anyag. Az egyelőre viszonylag kevés fekete lyukon végzett mérések viszont arra utalnak, hogy a tömeggyarapodás mértéke nagyobb, mint amit a szokásos anyagbefogással magyarázni lehet. A szerzők ezért egy olyan modellt preferálnak, amelyben a testek tömege az univerzum tágulási ütemévek kapcsolatba hozható módon folyamatosan nő, és ez a gyarapodás a testek anyagi összetételétől függő ütemű. A fekete lyukak hízásáról gyűjtött adatokból így következtetni lehet az objektum anyagi összetételére. Az adatok egy olyan anyagfajta jelenlétére utalnak, amit a "sötét energia", "kvinteszencia" stb névvel szoktak illetni, és amelynek az univerzum gyorsuló tágulását tulajdonítjuk. A szerzők ezután egy huszárvágással azt állítják, hogy nincs is szükség "külső", a csillagközi térben elhelyezkedő sötét energiára, mert a gyorsuló tágulást pusztán a szupernehéz fekete lyukakban levő "kvinteszencia" is megmagyarázhatja. Ezért hiába is keressük "odakint" a sötét energiát. Kétségtelenül érdekes és merész gondolat, de úgy vélem, egyelőre túl kevés a kísérleti bizonyíték ahhoz, hogy ilyen messze menő következtetést lehessen rá alapozni. Ezt a szerzők is érzik, ezért további mérési programokra és elméleti számításokra tesznek javaslatot, amelyek cáfolhatják vagy megerősíthetik a feltevéseiket. Meglátjuk, mi lesz belőle: ez a hipotézis is elsüllyed a többi száz mellé, vagy életben marad, és egy idő után általánosan elfogadottá válik. Az utóbbi esetben pár év múlva Atomcsill-előadás is lesz a témáról. :) dgy Kiegészítésként: egyelőre nincs olyan elfogadott elmélet, amely megmagyarázná, hogy a csillagok összeomlásával vagy más fekete lyukak összeolvadásával létrejövő fekete lyuk miként "töltődne fel" sötét energiával. A szerzők modellje arról szól, hogy ha már létrejött egy ilyen objektum, akkor hogyan, milyen ütemben gyarapodik a tömege. De amíg nincs arra vonatkozó elfogadható hipotézik, hogy mi módon jön létre egy sötét energiával "töltött" fekete lyuk, addig az erre épülő további hipotézisek a levegőben lógnak. dgy

@@elteatomcsill8013 Koszonom a reszletes valaszt. Akkor jol ertettem, hogy kar egyelore tulizgulni a dolgot, csak a szakmaibb(nak tuno) youtube csatornak is sokat foglalkoztak az uggyel (persze foleg a mediafelhajtas miatt).

Az előadás elhangzása óta már sok hasonló kísérletet elvégeztek: majdnem makroszkópikus tárgyakat, például parányi tükröket hoztak csak a kvantumelmélet által leírható állapotba, vagy nagyon sok elemi részecskékből álló rendszerekkel, pl a C60 fullerén-molekulával hoztak létre kétréses interferencia-jelenséget. Semmi látványos, nem vibrálnak a megfigyelő szeme előtt az objektumok - de a mérések kétségkívül azt mutatják, hogy a kvantumelmélet működik, a kvantumos számítások helyesen írják le a történteket. Az interpretációs viták természetesen folytatódnak. A kvantumos és a klasszikus világ határáról és a lehetséges magyarázatokról érdemes meghallgatni Takács Gábor friss, 2022 őszi Atomcsill-előadását: Értjük-e a kvantummechanikát? dgy

"Az eseményhorizontnál külső szemlélő számára megáll az idő. Így viszont külső szemlélő számára hogyan tudja a fekete lyuk növelni a kezdeti tömegét?" Már legalább hússzor megírtam itt a választ különböző hasonló kommentekre... Az eseményhorizontnál nem áll meg az idő. A számítás azt mutatja, hogy egy pontszerű részecske a távoli megfigyelő rendszeréből nézve végtelen idő alatt éri el a horizontot. Pontszerű részecske azonban nem létezik! Még egy atomnak vagy elemi részecskének is van saját Schwarzschild-sugara. kicsi, de véges. A bezuhanás addig tart, amíg a beeső test saját horizontja (ez lehet a testen kívül vagy belül) nem érintkezik a fekete lyuk horizontjával. Ehhez pedig véges idő kell, nem végtelen! Az érintkezés után a két horizont egybeolvad, a bezuhanó test a külső megfigyelő számára eltűnik a fekete lyuk horizontja mögött. Ez véges idő alatt megtörténik. Ezzel a mechanizmussal a fekete lyuk elnyelheti a beeső anyagot, tömege gyarapodhat. És ehhez nem kell a végtelenségig várni. ------------ "A Hawking-sugárzásnál miért nagyobb a valószínűsége annak, hogy az részecskepárból az antirészecske esik bele a fekete lyukba és a sima részecske nem, mint fordítva?" Nem nagyobb - a Penrose-folyamat során pontosan ugyanakkora a valószínűsége annak, hogy a keletkező részecskepárból a részecske vagy az antirészecske távozik el, és a másik esik be a lyukba. A kritérium nem az, hogy részecske vagy antirészecske a peches résztvevő. Az ergoszférában megvalósulhat az a furcsaság, hogy a keletkező részecskepár egyik tagjának negatív az energiája, a másiknak meg pozitív (ilyesmire az ergoszférán kívül nincs lehetőség). Ez az energiaeloszlás független attól, hogy melyikük a "közönséges" és melyikük az antirészecske. A pozitív energiájú részecske megszökhet, kijuthat az ergoszférából. A negatív energiájú viszont kénytelen bent maradni, ott kóborol az ergoszférában, és egyszer csak még beljebb jut, átesik az eseményhorizonton. Mivel így a fekete lyuk negatív energiát nyelt el, energiája csökken, és végső soron el is fogyhat. Hangsúlyozni kell azonban (és az előadáson is szó volt róla), hogy ez a jelenség NEM a Hawking-sugárzás, hanem a Penrose-folyamat. Annak az illusztrálására szokták bemutatni, hogy igenis van lehetőség a fekete lyuk energiájának csökkenésére. A Hawking-sugárzás mechanizmusa egészen más, ennek során nem részecske-antirészecske párok keletkeznek, ez a sugárzás elektromágneses jellegű, és fotonokból áll. dgy

@@elteatomcsill8013 köszönöm a válaszokat

@@elteatomcsill8013 es mi tortenik a bele esett anyaggal....? tovabb kering talan a fekete lyukban? esetleg ha robbanas tortenik akkor szeteshet a fekete lyuk?

"A homogén anyag nem tud fekete lyukká összesűrűsödni"Nekem ez a magyarázat egy kicsit sántít,vagyis túl egyszerű magyarázatnak tűnik." Az állítás pontos matematikai leírása megtalálható minden kozmológiai tankönyvben. Két lehetőség van: a/ megtanuljuk a szükséges matekot, és elolvassuk valamelyik könyvet, b/ elhisszük annak, aki megtanulta és elolvasta. dgy

Osztán miért? dgy

​@@elteatomcsill8013oszt csak azért mert hold tömegnél kisebb fekete lyukak és mikro fekete lyukak nem nagyon vannak, legalábbis nincs rá bizonyíték,a többi fekete lyuknak nem volt ideje még elpárologni hawking szamitásai szerint.

Milyen jó lenne, ha egyesek nemcsak leírnák a mélyen beléjük gyökerezett elképzelésüket, téveszméjüket és monomániájukat (rögtön három hozzászólásban is), hanem esetleg megnéznék, meghallgatnák azt az előadást, amihez hozzáírkáltak. Akkor ugyanis találkoznának azokkal a bizonyítékokkal, amik alapján a tudomány úgy véli, hogy a fekete lyukak léteznek, sőt sokról azt is tudja, hol vannak és mekkorák. A tisztelt hozzászóló azt is megtudhatná, hogy a fekete lyukakról nemcsak annyi információnk van, hogy feketék (mert nem látjuk őket), hanem nagyon sok mindent tudunk róluk és a körülötte mozgó csillagokról és gázfelhőkről - olyannyira, hogy ezekből az adatokból ki tudjuk számítani a tömegüket, méretüket stb. További figyelmes olvasással és előadáshallgatással arról is értesülhetne, hogy a csillagászok nemcsak a látható, az infravörös és az ultraibolya tartományban észlelnek, hanem az egész elektromágneses spektrumot lefedő műszerekkel rendelkeznek - nagyon sok kozmikus információhoz jutottunk rádiótávcsövekkel, röntgen- és gammatartományban észlelő műholdas távcsövekkel, sőt újabban a gravitációs hullámok észlelésével is. Tehát egy "más tartományban ragyogó" objektum nem bújhat el olyan egyszerűen előlünk. De persze aki nem hajlandó megnézni az előadást, vagy megnézi, de nem figyel oda az elhangzottakra, az nem jut hozzá ezekhez az információkhoz, és csak egyre hajtogatja a magáét. Megreked a fejében megragadt vélt igazságok bűvöletében, és nem hagyja magát befolyásolni a külvilág információitól. A köznyelvnek vagy egy találó szava az ilyen emberekre. dgy

Vissza nem lehet utazni az időben, de előre igen

"a téridő nagyon feltekeredhet ott" A tudomány egyebek között abban különbözik a fotelben űzött spekulációtól, hogy nemcsak ábrándozik olyasmiről, hogy bizonyos körülmények között "a téridő nagyon feltekeredHET", hanem jól megalapozott és kísérletileg tesztel elméletei alapján ténylegesen ki is tudja számítani, hogy az adott körülmények között milyen a téridő görbülete. Sőt nemcsak ki tudja számítani, hanem már régen ki is számította. Ennek alapján tudjuk, hogy mi történik akkor, ha átmegyünk két fekete lyuk között: semmi különös. Időutazás meg főleg nem. dgy

Nincs. És ezen a fórumon már legalább tízszer megírtam, hogy miért nem. dgy

Igen nagy valószínűséggel minden fekete lyuk nyel el sötét anyagot, látható következmények nélkül. Nem szabad elfelejteni, hogy a sötét anyag nagyon ritka. Összességében kb hatszor annyi van belőle, mint közönséges anyagból, ám ez a mennyiség hatalmas kozmikus térfogatokban oszlik el. Egy-egy kisebb tartományra, naprendszerre vagy egy csillag környezetére igen kevés jut. A közönséges anyag viszont ezeken a vidékeken hajlamos összegyűlni és összesűrűsödni. Így egy csillagba vagy fekete lyukba behulló anyagnak csak igen kis része sötét anyag. (Egy korábbi kérdésben felmerült, hogyan befolyásolja a csillagba hulló sötét anyag az ott zajló fúziós folyamatokat: valószínűleg sehogy, vagy csak észrevehetetlen mértékben.) Mi a helyzet, ha egy fekete lyuk olyan tartományban helyezkedik el, ahol nincs közönséges anyag, csak sötét anyag? Ekkor a sötét anyag egy része behull a lyukba, de mivel nagyon ritka, nem okoz észrevehető tömegnövekedést. Mozgása során a szokásos akkréciós koronghoz hasonló, de sokkal nagyobb és diffúzabb struktúrát alakíthat ki. A közönséges anyagból álló akkréciós koronggal ellentétben azonban ez a sötét akkréciós korong nem izzik fel, nem lép fel benne súrlódás, hiszen a sötét anyag saját magával sem lép kölcsönhatásba (legalábbis eddigi tudásunk szerint). Emellett világítani sem világít, hiszen nem vesz részt az elektromágneses kölcsönhatásban (ezért sötét). Érdekes kérdés, hová teszi a behulló sötét anyag felesleges energiáját. A közönséges anyag az energia egy részét elektromágneses hősugárzás, azaz fotonok formájában bocsátja ki, ezt a sötét anyag nem teheti meg. Igen kevés és igen gyenge lábon álló elképzelésünk van ennek a kérdésnek a megválaszolására. Magam azt az ötletet támogatom, hogy ha a sötét anyag is strukturált, különböző tömegű részecskékből áll, akkor a legkisebb tömegű részecskéje (a "sötét foton") viszi el az energiát. Ehhez persze fel kell tételezni valamiféle (igen gyenge) kölcsönhatást a sötét anyag különböző típusú részecskéi között, de ebben a témában csak tapogatózunk. Ha majd ténylegesen sikerül földi kísérleti eszközeinkkel megfigyelni a sötét anyag valamelyik részecskéjét, akkor többet mondhatunk a kölcsönhatásairól, és ebben a kérdésben is okosabbak leszünk. dgy

@@elteatomcsill8013 köszönöm a választ

Várom az Általános relativitáselmélet 2. speciális előadás vizsgájára. dgy

Ön igen nagy tévedések és saját maga generálta félreértések között botladozik. Ha alaposan, jól odafigyelve meghallgatná az Atomcsillen vagy máshol elhangzó ismeretterjesztő előadásokat, akkor megkímélhetné magát ezektől a tévedésektől. "Van egy teóriánk amit elneveztünk nagy bummnak. A teória fenntartásához azonban szükséges volt... " Máris téves. Nem az a helyzet, hogy előbb volt a teóriánk, aztán kétségbeesetten elkezdtük keresni az elméletet alátámasztó tényeket vagy hipotéziseket. Éppen fordítva. Van egy csomó tapasztalati, megfigyeléseken alapuló adatunk, és ezekhez kellett megkonstruálni az őket egységes keretek között, a legegyszerűbb módon megmagyarázó elméletet. Maguk a tapasztalati tények (a galaxisok szisztematikus távolodása, a háttérsugárzás felfedezése, a könnyű elemek gyakorisága stb) kényszerítették ki a Nagy Bumm elméletének általános elfogadását. Maga az elmélet korábban is létezett, de korántsem volt általánosan elfogadott. Csak születése után kb fél évszázaddal, az említett tapasztalati tények hatására lett a csillagászat és a kozmológia alapvető paradigmája. A későbbi, új típusú megfigyelések (pl a háttérsugárzás fluktuációi) aztán mind beleillettek ebbe az elméleti keretbe, ezzel megerősítették az elmélet státuszát. "A teória fenntartásához azonban szükséges volt megkreálni a sötét anyagot és energiát ami nélkül a teória bukdácsol?! Jujj! Ez fájt!" Nem. Ismét új tapasztalati tényekről van szó, amelyek egymást erősítő rendszerbe szerveződnek. A sötét anyag létezését pl három független, ám egymást alátámasztó tapasztalat (a csillagok galaxisokon belüli mozgása, a galaxishalmazok szerveződése és a kozmikus tágulás üteme) alapján fogadták el (lásd "A sötét anyag nyomában" című előadást). Ezért a Nagy Bumm kozmológia általános elméleti keretét kiegészítették az újfajta anyag tapasztalat által megkövetelt létezésével. A kiegészített elmélet előrejelzéseit (pl a galaxishalmazok gravitációs lencsehatásának mértékét) a további csillagászati tapasztalatok megerősítették. Így ez a kiegészítés az elmélet szerves része lett. "A csillagászok azt állítják, hogy az ősrobbanás után minden mindentől távolodik." Nem ezt állítják. Hanem azt, hogy a galaxisok átlagolt mozgását a Hubble-törvény szerinti távolodás jellemzi. Erre helyi fluktuációk rakódhatnak. Ha egy város emberekkel zsúfolt főterén leszáll egy tűzokádó sárkány, mindenki szétspiccel, a sárkánytól távolodva menekül. Ám ez nem zárja ki azt, hogy két szomszédos menekülő egymásnak ütközzön. (A galaxisok ütközése egyébként meglehetősen ritka esemény, összehasonlítva pl a szobába zárt levegő molekuláinak ütközésével - persze az időskálát megfelelően átméretezve. A gázmolekulák ugyanis minden irányba egyforma valószínűséggel száguldoznak, nincs egy általános tágulási tendencia. A galaxisoknál pedig van.) "Azt is állítják, hogy a nagyon távoli objektumok gyorsulva távolodnak. Erről is tudjuk, hogy nem így van." Már miért, honnan tudnánk, hogy nem így van? A távoli galaxisok mai állapotát valóban nem látjuk. Ismerjük azonban korábbi állapotukat, és ismerjük a fizika törvényeit. Ezek alapján pedig ki tudjuk számítani a mostani helyzetüket és mozgásukat. Hacsak nem történt az utóbbi tízmilliárd évben valami be nem tervezett isteni beavatkozás, vagy egy hirtelen felhúzott szögesdrót-kerítés nem állta útját a galaxisok távolodásának, akkor ez a számítás megbízható. Mindezekről a kérdésekről az Atomcsill számos előadásán és más ismeretterjesztő fórumon is sok szó esett, részletes magyarázatokkal. Úgy látszik, önt ezek nem érdeklik, nem figyel rájuk. Sokkal egyszerűbb mindenféle összeesküvés-elméletekben hinni, melyek szerint a tudósok és a tudjukkik szisztematikusan becsapják az emberiséget. Önnek természetesen szíve joga az ilyen összeesküvésekben hinni. Szabad országban élünk, mindenki olyan hülyeségben hisz, amiben akar. Ne akarja azonban nézeteit másokra rákényszeríteni, és ne gondolja, hogy igen elemi, tudatlanságon alapuló ellenvetései letérítik a tudományt arról az útról, amelyen évszázadok összegyűlt tapasztalatai, az ezekre épülő koherens elméletek, valamint az elméleteken alapuló, jól működő technológia vezetik. dgy

​@@elteatomcsill8013Köszönöm Gyula a kimerítő választ! Maradt négy rövidke kérdésem Önhöz, ha szabad. 1. A standard model mely elemeiből lesz lehetséges megalkotni a sötét anyagot? 2. Kedvelem az Ön előadásait, de ettől még lehetnek kérdéseim? Vagy amit Ön mond, tudása kétségtelenenül sokszorosa annak mint ami az én 60 éves fejembe még belefér, azt el kell fogadni mint a kinyilatkoztatásokat? Tartozom egy bocsánatkéréssel, nem számítottam arra, hogy a válaszadás az Ön idejét fogja rabolni. 3. Melyik az a model a fizika történetében amely nem lett meghaladva? 4. Kik azok a "tudjuk kik"? Megjegyzés: Téves nézeteimet nem kívántam terjeszteni, viszont megtudhattam, hogy azok összeesküvés elméletek! Na de Gyula .....! Ön mellet kedvelem még Nassim Haramein-t is! 😉

@@atilanimrod8872 „A standard model mely elemeiből lesz lehetséges megalkotni a sötét anyagot?” Teljesen egyértelmű válaszom van: a Standard Modellnek a 2040-2050-es években érvényes változatának elemeiből. A tudomány ugyanis állandóan változik, fejlődik. Az új felfedezéseket beépíti a modelljeibe, így a tudományos közösség általánosan elfogadott modell mindig tartalmazza a legfrissebb eredményeket is. Húsz-harminc év múlva biztosan sokkal több megfigyelésünk és remélhetőleg már sok kísérleti eredményünk is lesz a sötét anyag mibenlétére vonatkozóan, ezek pedig be fognak épülni az elfogadott modellbe. Így az akkori Standard Modell sok információt fog tartalmazni a sötét anyagról is - szemben az elmélet mai verziójával. „Melyik az a model a fizika történetében amely nem lett meghaladva?” Ezt is százszor leírtam már. MINDEN tudományos elméletet meghaladnak. A tudomány sohasem olyan végleges, mint egy vallási kinyilatkoztatás. De ez nem hiba, hanem a tudomány működési módja. Aki azzal támadja a tudomány aktuális eredményeit, hogy egyszer majd meghaladják őket, az alapvetően nem érti, mire való és hogyan működik a tudomány. „amit Ön mond, azt el kell fogadni mint a kinyilatkoztatásokat?” A tudomány nem tesz kinyilatkoztatásokat. Amit én és más ismeretterjesztő előadók mondanak, azt legjobb tudásuk és a tudomány pillanatnyi állása alapján mondják. Ezeket az állításokat természetesen meg lehet kérdőjelezni. Sőt ez a megkérdőjelezés állandóan folyik. Kidolgozott módszertana van. Erre valók a tudományos folyóiratok, netes publikációs helyek, konferenciák. A tudomány ugyanis úgy fejlődik, hogy korábbi nézeteit állandóan megkérdőjelezi, szembesíti az új adatokkal, módosítja, továbbfejleszti, esetleg elveti. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen megkérdőjelezés, továbbfejlesztési javaslat komolyan vehető legyen, az kell, hogy a javaslattevő alaposan és mélyen tisztában legyen a tudomány éppen aktuális állásával, az elfogadott modellel, a mellette szóló érvekkel, a problémákkal és a nehézségekkel. Azaz képzett és hozzáértő szakembernek kell lennie. Ha egy laikus annyit mond: „nem értem”, vagy azt, hogy „hülyeség”, az nem tudományos érv, nem továbbfejlesztési javaslat. Hanem háttérzaj. Ilyen esetben életbe lép a karaván és a kutya dialektikus viszonyáról szóló példázat. „Téves nézeteimet nem kívántam terjeszteni, viszont megtudhattam, hogy azok összeesküvés elméletek” Nézeteit publikus fórumon nyilvánosságra hozta, nyilván azzal a céllal, hogy mások is megismerjék. Gúnyos hangneme, lebegtetett sejtései pedig arról próbálták meggyőzni a többi laikus olvasót, hogy ön olyan ismeretek birtokában van, amelyeket a tudomány „hivatalos” képviselői titkolnak, vagy megpróbálnak eltussolni. Ez az összeesküvés-elméletek unásig ismert módszere. Ha ebben eddig kételkedtem volna, és egy jóhiszeműen érdeklődő laikusnak tartottam volna, akkor utolsó megjegyzése végleg meggyőzött: „Ön mellet kedvelem még Nassim Haramein-t is!” Arra kérem, akkor engem inkább ne kedveljen. Nem akarok az ön kedvelésén osztozni egy közismert tudományos kóklerrel. Most már biztos, hogy az önnek adott válaszokkal (ez az utolsó) teljesen feleslegesen koptatom a billentyűzetemet, nem fogom meggyőzni, mert ön abba a zárt szektába tartozik, amelynek tagjai a tudományos elméletek helyett az ezeket utánzó halandzsában hisznek, és gyanakvással figyelik a tudomány eredményeit, ahogy ezt a kókler sugallja (aki mellesleg ezzel a szöveggel haknizva jól meg is szedi magát). Higgyen csak Haramein-nek, és ne foglalkozzon azzal, amiről én és az Atomcsill többi előadója beszélünk. Mi inkább annak a többi nézőnek és hallgatónak dolgozunk, akit a valódi tudomány eredményei érdekelnek. dgy

@@dgy137 Köszönöm Gyula! Meggyőző volt mint mindíg, de én továbbra is nyitott maradok mindkét irányba. A kvantum összefonódás is fura (tévedésen?) alapuló érthetetlen dolog volt még Einstein számára is. Ki tidja még mit hoz el a 2040-2050 évek fizikája, lesz-e egyáltalán standard modell, meg sötét anyag, stb. vagy valami forradalmian más, ma még összeesküvésnek tűnő "elmélet" fog teret nyerni! Kizárhatjuk? Ön szerint talán igen. De én nem vagyok annyira "bátor" tidós mint Ön. Kérem ne vesztegesse az idejét rám! Tisztelettel egy tisztelője!

Hajrá! Ki akadályozza meg ebben? dgy

Jelenlegi ismereteink szerint, a fizika.

Hajrá, gyorsíts fel tömeggel rendelkező valamit a fény sebessége fölé! Garantálom a Nobelt és annyi pénzt, amennyiről nem is álmodtál.

Igaza van! Tiltsuk be a kriminalisztikát, a történelmet, a régészetet, a paleontológiát és minden más, a múlttal vagy a távoli dolgokkal foglalkozó áltudományt! Elvileg senki sem volt ott, ezért az sem tud semmit ezekről, aki ezzel foglalkozik, és jogtalanul veszi fel a fizetését... De ne álljunk meg itt! Tiltsuk be a mikrofizika minden ágát! Hiszen senki sem látott még atomot, kvakot, Higgs-részecskét.. de elektront sem. Ezért az elektronikát is be kell tiltani az elektronok minden más alkalmazásával együtt. Kérem, kezdje is el! Kapcsolja le a villanyt, és húzza ki az internet kábelét vagy kapcsolja ki a wifit! Köszönöm. ...ennyi. dgy